Híradó - Több mint internet!

Delta > Tudomány 

A dobozmedúzák elsősorban a meleg, part menti vizekben élnek világszerte

A Proceedings of the Royal Society tudományos folyóiratban publikált tanulmányban, az amerikai Nemzeti Óceán- és Atmoszférakutató Ügynökség (NOAA) kutatói, Allen Collins, Bastian Bentlage and Cheryl Lewis Ames, valamint számos egyetemről összeverbuválódott csapatuk felfedte az evolúciós kapcsolatot a  dobozmedúzák számos faja között, így betekintést enged mérgező mivoltuk evolúciójába.

„A különböző dobozmedúzák – némelyikük képes az egészséges ember elpusztítására -  közötti kapcsolat meghatározásával, a vizsgálat segíthet az ellenmérgek és kezelések jövőbeli fejlesztésében” – mondja Collins, aki a dobozmedúzákat is felölelő Cnidaria (Csalánosok) törzs szakértője. „A kutatók most részletesebb választékkal rendelkezhetnek majd az organizmusokról a jövőbeli méregtanulmányokhoz, emellett előre vetíthetik, mely fajok jelentenek igazán veszélyt az emberre a már ismertek mellett”.   

Mérgező mivoltukon túl, a dobozmedúzák további, érdekes tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyes fajoknak huszonnégy szemük van, képesek a fényérzékelésre, és környezetüket illetően a képalkotásra. Azt, hogy miért van ilyen komplex szemük, mennyire jól látnak, és milyen szerepet játszik a látás szaporodási és táplálkozási viselkedésükben, máig rejtélyt jelent. Látásuknak közük lehet néhány szélsőségesen szokatlan szaporodási viselkedés evolúciójához az egyes fajoknál.

A medúzák rendszerint tömegesen szaporodnak, a nőstények és hímek fizikai kapcsolat nélkül kibocsátják a hímivarsejteket és a petesejteket a vízbe. Cheryl Lewis Ames, a vizsgált társszerzője legalább egy dobozmedúza-fajnál - Copula sivickisi, korábban Carybdea sivickisi – dokumentálta, hogy olyasféle udvarlás megy végbe, melynek során a hím és nőstény kapcsolatba kerül egymással a szaporodáshoz.

A dobozmedúzák – gyakran tengeri darazsakként vagy tűzmedúzákként is utalnak rájuk – elsősorban a meleg, part menti vizekben élnek világszerte. Különösen jól ismertek Ausztráliában, a Fülöp-szigeteken és Ázsia délkeleti részén, de megtalálhatóak Hawaiinál, és Amerika öbleinél, valamint keleti partja mentén. Mérgességük fajonként változó, és az emberre nézve teljesen ártalmatlantól, a néhány percen belül halált okozóig terjed. A doboz alakú testükről elnevezett állatok a Csalánozók törzse legkisebb osztályának, a Cubozoa-nak tagjai. Az ide tartozó állatok között megtalálhatóak a tengeri anemónák és korallok, valamint a portugál gálya és az igazi medúzák, melyek mindegyike rendelkezik csípős kapszulákkal, az úgynevezett csalánsejtekkel (nematociszta).

A szövetmintákból kivont DNS-minták alapján, a kutatók számos genetikai tesztet és elemző technikát vetettek be, hogy követni tudják a számos faj és mérgező mivolta evolúcióját, valamint, hogy kiválogassa a rosszul besorolt fajokat. A hároméves tanulmány során világszerte több tucat fajt néztek át különféle gyűjteményekben.

Az ausztrál dobozmedúza - Chironex fleckeri – a legnagyobb dobozmedúza-faj, melyet a legmérgezőbb tengeri állatként tartanak nyilván, csípése halálos lehet. Közeli rokona, a Chironex yamaguchii számos halált okozott Japánban és a Fülöp-szigeteken. A sokkal kisebb Carukia barnesi faj, az első olyan faj, melyről ismeretes, hogy az úgynevezett irukandzsi szindrómát válja ki. A tünetek között súlyos deréktáji fájdalom, émelygés, fejfájás és hányás jelentkezik, de a szindróma rendszerint nem életveszélyes. Más dobozmedúza-fajokról is ismeretes, hogy ugyanezeket a tüneteket váltják ki.   

„Ha ismerjük, hogy a dobozmedúzák között ki-kivel áll kapcsolatban, az nagy segítséget jelent a nem túl jól ismert fajokat érintő előre vetítésekben” – mondja Collins, aki több mint egy évtizede kezdte meg a dobozmedúzák közötti evolúciós kapcsolatok tanulmányozását. „Például, elképzelhető, hogy nem ismerjük az egyik speciális faj csípésének mértékét, de ha ismerjük közeli rokonait, melyek az irukandzsi szindrómát váltják ki, akkor nagy valószínűséggel ez a faj is képes rá. Hasonlóképpen, van ellenméreg a Chironex fleckeri csípése ellen, melynek legközelebbi rokona a Chironex yamaguchii. Elképzelhető, hogy az ellenméreg ezen faj csípése ellen is hatásos lenne”.  

A vizsgálat eredményei azt jelzik, hogy a dobozmedúzák mérgei teljesen új és egyedülálló proteincsaládot tartalmazhatnak. További toxikológiai tesztekre és még több alanyra van szükség ahhoz, hogy a kutatók megválaszolják a mérget illető kérdéseket, ellenmérgeket és kezelési eljárásokat dolgozhassanak ki a dobozmedúzák ellen. A csalánozókat igen nehéz tanulmányozni, mivel relatíve egyszerű felépítésük miatt nehéz őket az élőlények többi csoportjával összehasonlítani. A természettudományi múzeumokban és laboratóriumokban csak néhány példány érhető  el biológiai és molekuláris vizsgálatra, emellett rendkívül ritkák a fosszilis leletek is.

A kevés tanulmányozható egyed ellenére, a kutatók számos rendszert fedeztek fel a dobozmedúza-fajok globális megoszlásában. Egyesek kizárólag az Atlanti-óceánban élnek, mások a Csendes-óceánban, míg megint mások megtalálhatóak az Indiai-óceánban. Néhány faj mindhárom óceánban jól érzi magát, és valószínűleg a bolygó trópusi régióiban is megtalálható. A földrajz a jelek szerint elszigeteli a fajokat, és legtöbbjük úgy tűnik, nem található meg nyílt óceáni élőhelyeken. Az ősi lemezmozgások és az ennek eredményeképpen létrejött tengerszint-változások erőszakolt ki a jelek szerint némi kezdeti sokféleséget a fajok között.