Süveges Gergő: Apa-kép-írás 122. - A vágy kocsija

Mivel a két nagyobbik csemete hétköznapokon intézményben (óvoda, iskola) tölti a délelőttöt, a sétákra megfogyatkozott csapattal indulunk: mindössze két gyermeket kell megmenteni attól, hogy autó alá ugorjanak. A mentés egyik legfőbb eszköze a babakocsi, amelyben a kisebbik és sületlenebb Andris ücsörög. Addig jó, amíg

A dolog elsőként úgy áll: Andris roppant büszke arra, hogy ő már nagyfiús babakocsiban üldögél, hiszen elhagyta a kisbabás bárkát.

Most, hogy már hónapok óta egyéves, beleült tehát a nagyszerű sportkocsiba, amely mégiscsak férfiasabb darab, mint a korábbi alkalmatosság. Fordulékony, panorámás, lehet vele büszkélkedni a barátok előtt.

Igen ám. A Fickó azonban néhány nappal ezelőtt megtanult járni.

Ez pedig gyökeresen megváltoztatta a járművekről alkotott felfogását. Hogy hogyan, azt menten elmesélem.
Amikor az egyéves múlt Andrissal és a mindjárt hároméves Annamarival sétálni indulunk, jön velünk egy babakocsi is. Valamint szokott jönni egy gyalogmotor is, amelyet Annamari hajt lábbal...

... de az utóbbi időben ez mintha elmaradozna. Az elmaradozás okáról a babakocsi tud többet mesélni.
Az ugyanis nagyjából biztosnak látszik, hogy Andris az első adandó alkalommal kikéredzkedik a babakocsiból. Az első adandó alkalom persze az, amikor induláskor beleszíjazom a szerkezetbe, de ezt a kérést még nem vagyok hajlandó meghallani – legyen az bármilyen határozott, ordító és toporzékoló. Legalább a nagy kereszteződésen jussunk át baj nélkül.

Utána viszont nincs menekvés: Andrist szabadlábra kell helyezni, hiszen ő már büszke nagyfiú, aki a kisbabás sportkocsit szégyelli mutogatni. Azt a kisbabás sportkocsit, amelyre néhány hónappal ezelőtt még sóvárogva, majd büszkeséggel tekintett. Hiába, az értékrend olykor változik… Most leginkább tisztes távolba igyekszik tőle kerülni, nehogy még valaki azt higgye, hogy az övé…

És ebben a pillanatban derül ki, hogy Annamari valójában miért ódzkodik mostanában a gyalogmotor hajtásától. Nem holmi őszinte lustaság vagy erkölcsös tunyaság áll a háttérben, dehogy. Sanda szándékok vezérlik. Ugyanis amint felszabadul a babakocsi, messze hangzó rikkantással veti bele magát, és jelenti ki büszkén, hogy ő márpedig mostantól kicsi baba, akit tolni kell, különben képtelen akár egy tapodtat is...

Mit mondhat erre a sűrűn gazdát cserélő babakocsi? Amelyet a férfiúi büszkeség elvetett, a női törődésvágy pedig felemelt… A sport babakocsi hol áhított fétistárgy, amely a babás bárkát felváltja végre; hol levetni való nyűg és túlhaladott ócskaság; hol pedig a vágy titokzatos tárgya, amely nosztalgikus érzéseket ébreszt – az alig hároméves puha lelkében.

A helyzet tehát az, hogy az otthonunktól legtávolabb eső, a visszafordulás ígéretét hordozó sétaponton a csetlő-botló Andris kiszorul az egyetlen szerkezetből, amely a hazajuttatását biztosítaná, Annamari pedig megrengethetetlen koloncként ücsörög a mondott készségben, amelyet így tolni is nehéz, nemhogy mellette Andrist karban tartva hazacipelni. A kilátások fényesek.
Happy end nincs? De van...

Kompromisszumos megoldást körvonalaz a családfő. Ebben persze motiválja az, hogy erős aggodalommal tekint a hazaút elé. Így aztán tárgyalási pozíciója harmatosnak lenne mondható – amennyiben a két kiskorú átlátná a helyzet reménytelenségét. Szerencsére azonban ehhez még túl kicsik.
A kompromisszum a következő. Mindenki kaphat hazafelé kekszet, sőt Annamari még tolhatja is a babakocsit, de Andrisnak kell benne ülnie.

Ehhez persze először is ki kell imádkozni Annamarit (sokszor kell emlegetni a kizárólag gyalog fogyasztható kekszet), és be kell imádkozni Andrist (sokszor kell emlegetni a kizárólag ülve fogyasztható kekszet), majd fel kell kelteni az illúziót, hogy a kocsit egyedül Annamari tolja.

Ja, és közben folyamatosan adagolni a kekszet, mert egy pillanatnyi kihagyás is gyászos következményekkel jár. A tárgyalások végeredményeként mindenki a helyén tartózkodik, egyenletes sebességgel haladunk a hazafelé vezető úton, és a felek még elégedettnek is tűnnek…

A babakocsi lelkiállapotáról lapzártánkig nem érkezett jelentés. Információink szerint mielőtt végleges álláspontját kialakítja, megpróbálja eldönteni, vajon büszke nagyfiút vagy múltját sirató kislányt cipel-e szívesebben...