Süveges Gergő: Apa-kép-írás 117. - Zsúrzűr - első bonyodalmak

Legkésőbb az óvodával párhuzamosan megjelenik a család életében az újdonság: a zsúr. Ez aztán egyrészt kötelezettségekkel jár, másrészt viszontkötelezettségekkel (valamint némi sértődéssel), harmadrészt rengeteg előkészülettel, negyedrészt totális nagytakarítással. A zsúr minden szülő álma

Ki az, aki egy személyben rendezvényszervező, programfelelős, mókamester, nótafa, szakács, cukrász, pincér, tűzmester, idomár, óvónő, romeltakarító, mosogatólány és köztisztasági alkalmazott? Na, ki? Hát persze, hogy a gyerekzsúrt szervező szülő. Ki más?
Félreértés ne essék: a zsúr pompás mulatság. A gyerekek számára. A szülőknek… nos, arról megoszlanak a vélemények.
Mivel a zsúr komplex folyamat, nem tudunk csak úgy hűbelebalázs módjára gondolkodni róla. Muszáj lépésről lépésre haladnunk.

1. Meghívás és időpont

A meghívandók listájának összeállításakor több szempontot mérlegelünk.

Először is azt, hogy mekkora a lakásunk – vagyis legfeljebb hány csemete fér be (plusz szülők!), ha mindenki lábujjhegyre áll és kifújja a levegőt.

Aztán azt, hogy ki az, akit mi szívesen látunk; ki az, akit az ünnepelt legutóbb: Marci szívesen lát; valamint ki az, aki megsértődik, ha nem hívjuk meg. Állítólag ugyanis vannak elszánt anyukák, akik a kölcsönösség feltétlen hívei: ha ők valakit meghívnak, annak kutya kötelessége viszontmeghívni. Mert ha nem, lesz nemulass; hónapokig tartó haragszomrád, látványos levegőnek nézés, felhúzott orr, borús homlok. Önök ismernek ilyet?
Mindebből persze a gyerekek keveset érzékelnek, ők azt szeretnék, ha a barátaik eljönnének.

Igen ám – és ez a harmadik mérlegelendő –: olyan időpontot kell találni, amelyik minden meghívandónak megfelel. Így aztán miközben az ünnepelt nagy gonddal készíti a gyönyörű meghívókat, Anya suttyomban végigtelefonálja a célszemélyek szüleit: vajon ráérnek-e a mondott szombat délutánján. Ha a túlnyomó többség (legfeljebb egy kivétel megengedett) bólint, postára kerülnek a meghívók. Persze Marci zárja le a borítékokat, simítja rájuk a bélyeget és nyomja be őket a levélszekrénybe. Kész. A kocka el van vetve. Nincs visszaút, a zsúr most már hivatalos.
Lévén kis korúakról szó, Marci esetében a szülők is meghívást kapnak a mulatságra. Több kéz több repülő tányért tud a levegőben elkapni, ugyebár...

2. Előkészületek

Azt már tudjuk, melyik nap délutánján (szombat), mely órában (4-től 7-ig) gyülekezünk össze; azt is tudjuk, kik lesznek jelen. Már csak két kérdés maradt megválaszolatlanul: 1. mit fogunk enni? 2. mit fogunk csinálni?

2.1. A táplálék

Az étkek komoly fejtörést okoznak a ház asszonyának. Olyasmit érdemes tálalni, amihez nem feltétlenül kell leülni, tányért elővenni; és viszonylag gyorsan ehető, mert a gyerkőcök úgysem maradnak nyugton, hogy szépen uzsonnázzanak. Épp elég, ha a tortához összetereljük őket. Tehát olyasmi kell, ami kézbe vehető, nem nagyon morzsáz, mégis finom. Túl a sztenderd ropin...

... a mi esetünkben a tésztába tekert és megsütött virslifalatkák kiválónak bizonyultak, mellé pedig uborkát és paprikát ropogtathatnak az éhesek. A maradékokat pedig örömmel porszívózzák fel a szülők is.

Az innivaló hasonlóan kényes kérdés, ha nem akarjuk, hogy a teljes lakás ragadjon a málnaszörptől… Két lehetőség van: szabadban rendezzük a mulatságot (aki megteheti), vagy vizet kínálunk...

2.2. A program

A tápláléknál sokkal több fejtörést okoz a program kidolgozása. Tudniillik a három órát csak el kell tölteni valamivel, még akkor is, ha az evések bő félórát biztosan igénybe vesznek.

Ilyen korú gyermekek még kicsik ahhoz, hogy tömegesen, irányítás nélkül, szülői értelemben véve is értelmes dologgal üssék el az időt. Vagyis ha nem akarjuk, hogy pillanatokon belül vad viháncolásba és közveszélyokozásba csapjon át a muri, megelőző csapásokat kell elterveznünk. Mivel sem a mentőket, sem a tűzoltókat nem szeretnénk testközelből csodálni, furfangra van szükségünk. Abból indulunk ki, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ezt a mi esetünkben úgy hívják: keretmese. Vagyis mindent elkövetünk annak érdekében, hogy kitaláljunk valamiféle gondolati fonalat, amelyre felfűzhetőek a közös játékok. Marcival igazán nincs nehéz dolgunk. Mivel ő a nap 24 órájában tűzoltónak képzeli magát, egyértelmű, hogy tűzoltós feladatokat készítünk.

Szempontként érdemes figyelembe vennünk, hogy a gyerekek (pláne a fiúk!) figyelme nem túl hosszú távú. Így hát egyrészt változatos programot kell kitalálnunk, sok feladattal, és külön-különféle testtájakat megmozgató próbatételekkel. Legyen benne kézművesség, rohangászás, gondolkodás, illetve ezek változatos elegye. Mi sem egyszerűbb ennél, nem igaz?

Kezdetét veszi tehát a töprengés: hogyan legyen mindenki egyszerre tűzoltó a nagy napon? Merthogy többé-kevésbé úgy is kell kinéznie, mint egy tűzoltó, és belülről is úgy kell éreznie, hogy lánglovag lett egy időre. Gondolkodunk, anyagokat vásárolunk, rajzolunk, vágunk, fénymásolunk – és végül megszületik a forgatókönyv.

Két hét múlva jelenetről jelenetre bemutatom munkánk zamatos gyümölcsét...