New wave szuperhősök vagy egyszerűen idióták?

Mit tehet az a zenehallgató, aki megcsömörlik a mainstreamnek nevezett, kereskedelmi adók által agyonjátszott, és emiatt aztán népszerűnek kikiáltott tucat termékek fogyasztásától? A megoldás kézenfekvő, és amennyire kézenfekvő, olyannyira egyszerűnek is tűnhet. De a látszat szertefoszlik, amikor a vágyakat tettek követik, és megpróbálunk valami újat, valami mást találni, ami megfelel füleinknek. Az internetes rádiók tömegei, a különféle zenei blogok és szakmabeli szájtok, előadói oldalak átláthatatlan rengetegében próbálunk egy valóban keskeny ösvényt adni a kutakodó nagyérdeműnek. Ennek fényében álljon itt a következő újdonság.

A Fol Chen nevű, Los Angelesből származó elektro-pop formáció nem tartozik az egyszerűen értelmezhető zenét gyártó bandák közé, bár helyenként felfedezhetünk benne igen könnyed, szinte az együgyűségbe hajló futamokat is.  

 

Sajtóanyagaikat rendszeresen valamiféle misztikus aura fedi, amiről Samuel Bing, aki az alapító és a szövegíró is egyben, a következőképp nyilatkozott: „Alapvetően szuperhősök akartunk lenni. Missziónk van, így a rejtélyeskedés helyénvalónak tűnt, s jó dolog, ha van egy titkunk.”

Az említett misszió leginkább személyes kötődés, mégpedig Amerika első, s mára megszűnt new wave rádióadója iránt, hiszen Samuel ezen az adón nőtt fel. Akkoriban, ha az ember Long Island-en élt, és különcnek gondolta magát, ez volt az egyetlen kitörési pont.

Első lemezük a Part 1: John Shade, Your Fortune's Made címmel, idén februárban jelent meg, az Asthmatic Kitty nevű független lemezkiadónál. Ez a Michigan államban, egy zenészközösség által létrehozott csoport többek közt Bunky, a The Curtains, vagy a Cryptacize anyagait adta ki '99-es alakulásuk óta, nevüket pedig egy macska asztmától szenvedő házi kedvencükre emlékezve választották.

Maga a zenekar, ahogyan azt a kiadó oldalán olvashatjuk egy igen érdekes, a tagok által adott megfogalmazásban: „Tudod, mi az a titokzatos fekete valami, amit a hátborzongató család bámul a Led Zeppelin, Presence című albumának borítóján?” Hogy ne töprengjünk sokat, meg is válaszolják: „Ez egy drámaian és szándékosan határozatlan állítás, ez Fol Chen, amikor felidézi a drámát és mindent, ami teátrális, mindent, ami az album nyitódalában történik.”

A cikk folytatódik, kérjük lapozzon!