Zenei unikum Dél-Szibériából

A ma már Oroszországhoz tatozó Tuvai Köztársaság, az új évezred beköszöntével, egy csodálatos régészeti feltárásnak köszönhetően vonta magára a világ figyelmét

2001-ben német és orosz régészek rábukkantak egy olyan fejedelmi kurgánra – azaz: szkíta temetkezési helyre – melyet csodálatos módon, érintetlenül őrzött meg e gyönyörű vidék. Se a környékbeli rablók, se a kínaiak, se a szovjetek nem találtak rá, arra a világszinten is egyedülálló leletegyüttesre, amely az addig lenézett, barbárnak nevezett szkíta magaskultúra, markáns bizonyítéka.

A több tízezer lelet legszebbjei, a 80 méter széles fejedelmi sírban talált, páratlan ötvösművészetről tanúskodó aranytányérok, nehéz aranykupák, aranyozott nyilak, aranyból készült szarvasok és szárnyas lófigurák, a moszkvai kulturális vezetésnek köszönhetően nem kerültek távol e piciny országtól. Nem Szentpétervár világhíres múzeumaiban, vagy Moszkvában kerültek kiállításra, hanem annak a földnek a közelében, melyben megtalálták őket. A tuvai Arzhan vidékén az ásatások jelenleg is folynak, és egy újabb világszenzációt ígérnek: egy szkíta város feltárását, mely végérvényesen a történelem átértékelésére kell, hogy késztessen, minden magára valamit is adó történészt.

Egy ilyen páratlan kulturális múlttal rendelkező területnek, ha hiszünk egy-egy ilyen vidék örök erejében, páratlan kulturális jelennel is rendelkeznie kell. A szkíta múlt mindenesetre még napjainkban is tetten érhető a helyiek életében. Az élet szinte minden területét felfedezhetünk párhuzamokat, a legnyilvánvalóbb viszont a még nyomokban fellelhető, ám nem is oly régen még általános lovas életvitel, illetve az ebből következő természetközeli, hagyományokat konzerválni képes életmód.

Tuva az egyik olyan szkíta, türk örökségű ország, ahol a buddhizmus mind a mai napig elevenen él, természetesen a buddhista terjeszkedésre jellemzően, a helyi szokásokat, vallási hagyományokat is szervesen magába építve.

Mikor meghallottam a Huun Huur Tu zenéjét rögtön e buddhista örökségre asszociáltam, mert a Tuvára jellemző torokénekléshez hasonlót hallhatunk a buddhista szerzetesektől, a szútraénekléssel egybekötött szertartások alatt is; majd az ősi magyar regös hagyomány is eszembe jutott, amely szintén egy mély, természetes energiákkal teli, erőteljes énekhangot használ.

A cikk folytatódik. Kérjük, lapozzon!