Álltuk a sarat, hűségesen buliztunk

Véget ért az idei Volt Fesztivál, itt az alkalom, hogy számba vegyük, mit szerettünk benne, és mit nem. Láthattuk a Limp Bizkitet és a korábban megszokottnál joviálisabb Marylin Mansont, rengeteg magyar és külföldi bandával egyetemben. Költhettünk sok-sok pénzt olyan általunk nem ismert élelmiszerekre, amikről egyet tudunk, az emberi szervezetnek egészen biztosan nincs rájuk szüksége; viszont finomak:). Bár eddig nem derült ki, de jelen írás újító is, ugyanis már most leszögezem, egyetlen szóviccet sem fogok elsütni a Volt Fesztivál nevével kapcsolatban.

A programok szervezése alapvetően jól sikerült.  A zenei kínálat elég sokszínű volt ahhoz, hogy mindenki megtalálja a számítását a trance-től  a raggae-n át a punk rock-ig. Megvoltak a napi felhozatal fénypontját jelző „nagy” koncertek, és a hajnalig tartó DJ-pultos bulik.

A szervezők természetesen igyekeztek programokat szervezni a nappali órákra is, ezek közül is kiemelendő a Showder Klubból ismert stand up comedy-sek csapata, akik minden kora délután egy-egy hosszabb fellépéssel emelték a fesztivál fényét (leszámítva talán Kiss Ádámot, aki a rengeteg technikai gond, és a rohamosan romló hangulat okán idő előtt otthagyta a színpadot). Ezen kívül lehetőség volt strandolni, melyhez a már megszokott kényelmi funkció, a közvetlen buszjárat is hozzátartozott. Azoknak, akik az üres órákat maguk szerették volna eltölteni, remek kikapcsolódási lehetőséget biztosított Sopron városa.

Képgaléria

A csütörtök este érkezett eső gyakorlatilag sártengerré változtatta a fesztivál területét, ám ez nem szegte kedvét a nagy számban összegyűlt közönségnek, amely töretlenül folytatta a „bulizás-piálás-vízszintes testhelyzet valahol” gondolatkörhöz kapcsolódó relaxációs tevékenységeket. (Itt meg kell jegyeznem, hogy az olyan cikkíróknak, akik az utazás első 10 percében elhagyják az összecsomagolt sátrat, a helyzete azért nem volt ilyen rózsás.)
A kaja és szesz árak, ahogy arra már utaltam, igen magasak voltak. 700 Forintért bárki fényt kaphatott az utóbbi években divatba jött, szódásszifon, vodka és málnaszörp komponensekből előállított fesztiválitaltól és újabb 800 magyar fizetőeszközért akár kolbászos óriáspalacsintát majszolgathatott mellé (bár nem tudom ki vágyik ilyesmire). Hosszasan sorolhatnám a fesztiválon fellelhető gyors kaják végeláthatatlan sorát a klasszikus italválasztékkal egyetemben.

Sajnos a nagyszínpad hangosítása, hagyott maga után némi kívánnivalót. Egyszerűen az ott hallott koncertek élvezeti értéke, alul múlta a többi színpadon hallott produkciók hangminőségét. A magasabb hangok elvesztek az éterben, és a Bizkit féle nu-metálos dübörgéshez vagy a Tankcsapda rockpörgéséhez bizony talán több kakaó is elkélt volna. Mindazonáltal egyfelől a többi színpad többé-kevésbé kifogástalan technikai működtetése, a nagy nevek, valamint a remek műsorok mentették a helyzetet.

Összességében úgy tudnám egyetlen mondatba sűríteni emlékeimet, tapasztalataimat, élményeimet, ha azt mondanám: a Volt fesztivál talán túl sokat vállalt idén. Természetesen az, hogy ki, hogy érezte magát, szubjektív megítélés kérdése, aki akarja, majdhogynem bárhol megtalálja a lehetőséget arra, hogy emlékezeteset bulizzon. Nem kizárt, hogy talán egy picit kisebb nevekkel operáló, mérsékeltebb árakat felvonultató megoldás még jobb hangulatot eredményezett volna.

A cikk folytatódik, kérjük lapozzon!