Az Univerzum fogságában

Kevés zenekar osztotta meg a '80-as évek magyarországi ifjúságát úgy, mint a Depeche Mode. A zenekar, amely olyan kultuszt teremtett, hogy rajongói klubokba tömörülve váltak tinédzserből családapákká.

Többségben ez a korosztály képviseltette magát a Tour of the Universe  turné, 23.-ai, budapesti  állomásán és ez a generáció most kicsit csalódottan gondol vissza a keddi napra, mert fényt várt, lüktető forróságot és eksztázist; ám ehelyett egy eső áztatta szelíd lebegést kapott.

A Sound of the Universe album recenziói nyomán, ugyan várható volt bizonyos visszafogottság. A  Wrong önmagában nem volt elegendő ahhoz, hogy sikerre vigye az albumot. Ez érezhető volt a kiszivárgott setlisten, melyből valamilyen oknál fogva hiányzott a kitűnő In Sympathy, ugyanakkor többségében a korábbi lemezeik sikerdalit tartalmazta.

A színpadkép puritán, három óriás kivetítővel, két mérsékelt sikerű magyar előzenekarral. A kezdés kilenc óra után az új album első dalával In Chains, a hosszúra nyúlt prológus a jó vetítéssel megágyaz a már említett Wrongnak, de az őrjöngés elmarad és ez talán annak is köszönhető, hogy a tempó lassabb, mint a lemezen. A Hole To Feed nagyon jó, de a régi kedvenc Walking In My Shoes még jobb.

It's No Good, nem kellet volna vagy nem ide kellett volna, hiába a Question Of Time nem elég, hogy felrázza a hangulatot, minden ami sikerült azt a következő Precious visszahúzza a mélybe. A Fly On The Windscreen  nagyon jó de nem itt. Mindezt tetézi, hogy ezután Dave levonul a színpadról és innen nagyjából tényleg nagyon belassul a koncert. A Martin Gore által énekelt Jezebel-t és a Question Of Lust-ot  követi a Peace, In Your Room, I Feel You, Policy Of Truth amik mind jó és fontos DM alkotások csak így egy rakáson olyan volt mint egy hat hetes Rivotril-kúra.

Az Enjoy The Silence kitűnő mint mindig, nagyon szerette a közönség. A Never Let Me Down közben jó volt  látni az egy ütemre mozduló kézerdőt. A Master And Servant,
a Strangelove, a Personal Jesus mind-mind régi sikerek és lezárásnak a Waiting For The Night.

Azonban a katarzis elmaradt.

Lehet, hogy pár héttel egy tumor műtétet követően egy frontembernek nem kellene színpadra állnia. Lehet, hogy egy hangmérnöktől meg lehet kérdezni miért van az, hogy a legendásan rosszul hangosítható Puskás Ferenc stadionban a Rolling Stones jól és tisztán szól; a Depeche Mode meg halkan és olykor torzan. Lehet, hogy egy zenekar és annak közönsége hatalmasakat tudott bulizni 20 éve és ma már nem, de ez a koncert nem az volt amire készültünk.

Jönnek januárban is, menjünk ?!

Videók, a 2. oldalon, kérjük lapozzon!