Ráday Mihály: Ybl-ciszterna

Előbb egy jól megépített boltozatos ciszterna került elő, aztán egy másik, majd az is kiderült, hogy alagúttal vannak összekötve

Sok titkot rejt Budapest földje. Nem véletlen, hogy – helyesen – minden építkezés megkezdése előtt régészeti feltárást ír elő a jogszabály. Sok vár még feltárásra, megfejtésre városunk a történelmének legkülönbözőbb időszakaiból. Legfőképpen a római hódoltság időszakának a maradványai kerülhetnek elő, de a középkor tárgyi emlékeinek előkerülésével is egyre többet tudunk. Gondoljunk csak a Zolnay-féle szobor leletre!

Nagy meglepetés volt tavaly, amikor hatalmas temető került a felszínre közműfektetés közben a Mátyás templom szentélyénél. Tudható, hogy a templomok közvetlen környezetében temetkeztek is a történelem során, ma is működik e hagyomány a Kárpát-medence számtalan településén. Mégis meglepetés volt, amikor a csövek fektetéséhez fölásott földből csontvázak tömege került elő. Ezen a területen Benczéné Nyékhelyi Dorottya a régész, tőle tudom, hogy a budai vár leggazdagabb polgárai – magyarok is, de főképpen németek - temetkeztek a középkori Nagyboldogasszony Templom köré. Most várják az engedélyt az ősszel leállt munkálatok folytatására, hogy a további felbontandó kockakövek alatt újabb sírhelyek, csontvázak kerüljenek elő. A sírmezőt visszatemetik, de azon a területen, ahol a csővezeték halad majd, a csontvázakat kiemelik és átadják az antropológusoknak. A feltárás, s a vizsgálatok tovább gazdagíthatják azt, amit, ahogy eddig tudtunk a Vár, a Várhegy történetéről.

 A húsvéti nyuszi újabb meglepetést hozott Budán, ugyancsak az I. kerületben. Érdekes azonban az, hogy bár a település évezredei történetéről már sok mindent tudnak a kutatók, s a nagyközönség is, a most feltárt együttes teljes meglepetésként hatott, bár az építmény alig több mint 130 éves.
 Épül a budai főgyűjtő csatorna, a Duna budai felső rakpartján végig, s az építkezés, a hatalmas átmérőjű csatornacsövek helyét megteremtő földmunka során sorban kerülnek elő a Vár vízellátásához tartozó vízmű ciszternái a Várkert Bazár előtt.
  A Budapesti Történeti Múzeum, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat megbízásából a területen folyamatos régészeti felügyeletet biztosít. Így nem pusztítanak el a munkagépek - azonnal - mindent, ami előkerül, van mód töprengeni, mi az, s mi legyen vele a jövőben.

Előbb egy jól megépített boltozatos ciszterna került elő, aztán egy másik, majd az is kiderült, hogy alagúttal vannak összekötve. Ma már tudható, hogy a Várkert Kioszktól a Clark Ádám tér felé (avagy éppen fordított irányban) haladva kb. 150 méteren át tart a kb. 290 cm magas, 150 cm széles enyhe „S” alakban futó alagút, s az általa összekötött terem-rendszerről már azt is lehet tudni, egy nagy teremhez két kisebb csatlakozott, egymás után. Eddig hat ciszternát tártak fel. Egy 5X3 méterest két 3X1 méteres, majd egy újabb 5X3-as, s végül két kisebb, 3X2 méteres következik. Magyar Károly régész már utánanézett, s tudható, hogy az egész vízmű-együttest 1875-ben kezdték építeni, akkor, amikor a Várkert Építészeti Bizottságnak éppen Podmaniczky Frigyes volt az elnöke.  A föld alatti ciszterna-együttes terveit eddig nem lelték fel, de az már kiderült, hogy akkor, amikor az építkezés megindult, találtak régi csatornákat az építtetők és kubikosaik, amelyeket elbontottak, s helyükre új rendszert építettek. Mára – úgy látszik – a korábbiaknak nyomuk sem maradt.

A Budapest havilap, s mire ez a beszámoló megjelenik, lehet, hogy a napilapok már sokkal több tudnivalót kürtölnek világgá. Hiszen a munka akkor is folyik, mikor ezeket a sorokat írom, a búvárok a vízzel elöntött részeket kutatják, s gyanítani lehet, hogy még egy nagyobb medencére is rábukkannak előbb-utóbb. Az már nagyjából tudható, hogy a Duna vizét egy kavicsos szűrőrendszer tisztította, majd a víztároló medencékből az eredetileg vízmű gépház számára megépült kioszk-épületből pumpálták fel a várnegyedbe a már tisztított vizet. Az Ybl-kioszknak van fennmaradt alaprajza a Kiscelli Múzeum gyűjteményében, amely azonban nem nyújt támpontot magának a ciszterna-rendszernek a megismeréséhez. A modern kor vízvezetékrendszere fölöslegessé tette a kioszk eredeti funkcióját, s ezzel együtt a most föltárt ciszternarendszert is. Évtizedekig tartott, míg a kioszk épületét a Budapest Táncegyüttes próbateremként használta, éppen hogy biztosította a fenntartását, de a tatarozására nem költött. A rendszerváltás után találtak az igazán jól megépített ház a számára új funkciót, s felújítását biztosítani lehetett. A hozzá tartozó ciszterna-együttes meg továbbra is békés álmát aludta a feledés homályában az Ybl Miklós tér alatt.

 Minden komolyabb fantáziálás nélkül leszögezhető, hogy a föld alatti együttes lehetőséget biztosítana az Ybl tér és az alsó rakpart barátságos összeköttetésének létrehozására. Az Ybl téren megteremthető lenne a biztonságos lejutás lehetősége, és egy szélesebb átvezetéssel gyalogosan lehetne a felső rakpartról a Duna-partra jutni és vissza. Ehhez azonban nemcsak fantázia, és nem is túl sok pénz, csak kezdeményező erő kellene. Gyakorta esik szó arról, hogy Budapesten a rakpartok megközelítése nehéz, a város nem nyit a folyam felé, s ezzel kapcsolatban mennyi teendő van. Na, most itt van egy újabb teendő, amely egyben lehetőség, ami segítené az alapcélok megvalósítását.

Most azonban a szakemberek arra koncentrálnak, mit lehet megtartani abból, ami előkerült és mit kell beáldozni a főgyűjtő csatorna építkezése során. Kétségkívül készülhet pontos dokumentáció - időben arról, amit az építkezés során esetleg megsemmisítenek.

A főgyűjtő építése a feltárt alagút megmaradását nem teszi lehetővé – mondják. De talán remélhető ma már, hogy nem kerül minden megőrizhető értéke ennek az együttesnek a kapkodás áldozatává, mint más, régészek által feltárt emlékek az országutak építésénél vagy másutt az országban.

Egy fellelt iratból kiderül, hogy Zofahl Gusztáv jóváhagyta a szűrő kavicsanyag mennyiségét, osztályozását, szállítását, árát. Talán – a mai építésvezetőkhöz hasonló munkakörben dolgozhatott a rakparti építkezésen.

A búvárok kutatnak, a régészek megpróbálnak rájönni arra, hogy a Várkert Kioszk, mint gépház részt vett-e a Duna vizének felszippantásában, vagy csak a víz továbbításában volt szerepe. Előbb-utóbb meg fogják fejteni, mi volt ennek a vízműnek a rendszere, hogyan ízesültek egymáshoz a ciszternák és alagutak, mi volt ennek a vízkiviteli-szűrési, vízvezetéki rendszernek a működési elve. Sok még a talány, de a feltárt föld alatti építészeti együttes pompás bemutatására, de (más célú, az eredetitől eltérő mai) új hasznosításra is alkalmas, illetve alkalmassá tehető. És ez nemcsak Budapest megismert múltját gazdagítja, de a város vízparti sétálóit, turistáit is új élményekhez juttathatja.