Helyszíni beszámolók, a 2009-es Treffenről - Der Blaue Reiter
Írta: Szelevényi Gellért írása és Vajna Nikolett fotói |
2009. június 17. szerda 21:59 |
Nem mindennapi elképzelést valósítottak meg a WGT organizátorai, amikor egy máig ható következményekkel járó nukleáris katasztrófa emlékeit feldolgozó multimédia előadást, kicsivel a matiné utáni időszakra időzítettek, a városi színházban.
Talán meglepő lehet a Der Blaue Reiter trió névválasztása, hiszen az 1910-es években Kandinszkij által vezetett csoport festményeinek világa, és a lipcsei színházban a csernobili katasztrófa áldozatainak emléket állító katalán csoport között, első nekifutásra nem könnyű analógiára lelni. Mélyebbre ásva azonban nem is tűnik annyira különösnek a kék ló „megnyergelése”, tekintve, hogy a DBR a martial-apocalyptic-neclassical-ambient stílusjegyeit hordozza magán, a múlt századelő Kék lovasa pedig a harcias, hősi jellem szimbólumaként vált a művészcsoport jelképévé.
Az átfogó törekvés, ami Kandinszkij almanachját jellemezte, nyomon követhető Sathorys Elenorth zenei világán is. Rajongása a tolkieni univerzum, a tündérek és képzelt teremtmények iránt a csodálatos Narsilion-ban – az alkotó másik formációja – manifesztálódik; míg a befejezettnek tűnő Ordo Funebris neomediaeval stílusában a gyász, a temetés, ugyanakkor az újjászületés is tetten érhető. Ennek a mozaiknak újabb kockája a 2006-ban életre hívott DBR, mely a fentebb említett alkotó és Lady Nott (interjúk alapján nem csak a közös muzsikálás szálai kötik őket össze) zenekara, mely élő fellépésein még a ritmusszekcióban erősödik további ütőhangszeresekkel.
Talán nem túlzok akkor, ha a Der Blaue Reiter-t az utóbbi évek legmeghatározóbb zenekarának nevezem a dark ambient berkein belül. A stílusteremtőnek tekinthető Arcana első albuma, a „Dark Age of Reason”, megjelenésekor erődöt emelt és széles körben ismertté tette a műfajt, azóta kalandozik is kívül-bévül határain, remek albumokat megjelentetve csaknem másfél évtizede. E képzeletbeli fal legerősebb bástyáiként emelkednek a Der Blaue Reiter „Le Paradis Funebre, L'envers du Tristesse” és a tavaly megjelent „Silencis” albumai.
A cikk folytatódik, kérjük lapozzon!