Újraértelmezett hagyományok
Írta: Q A |
2009. június 10. szerda 17:46 |
A Negative Art szervező csapata, komoly kihívás elé állította, a hangmérnököket, amikor egyetlen estére, három olyan zenekart szervezett az A38 Hajó színpadára, amelyek, a felvonultatott eszközpark révén, egyenként is elegendő bonyodalmat okozhatnak.
Ezen az estén, nem igényelt túl erős képzelőerőt, hogy a szemünket lecsukva, akár egy várjátékon érezzük magunkat. Szemlátomást a fellépők egyike sem idegenkedik attól, hogy a gyökerekből merítsen. Az eredmény tekintetében, már megoszlanak a vélemények...
Moon & the Nightspirit
Az est első fellépőjeként, nem kis feladatra vállalkoztak, hiszen közismerten dinamikus produkciók számára kellett formába hozniuk, a vártnál lényegesen kisebb számban megjelenő közönséget. Elégikus hangulatú, neofolk stílusjegyeket felvonultató dalaikat, az irányzatra jellemző klasszikus – gitár, basszus, hegedű, ütőhangszer – felállásban adták elő. A koncert során, többször felötlött bennem, néhány külföldi elődjükkel kapcsolatos emlék, de mielőtt bárki rosszra gondolna, le kell szögezzem, e hasonlóságok, csupán az irányzat természetéből adódnak.
Az eddig megjelent studio albumaikon hallható részletgazdag hangzás, tökéletes interpretációjára, nyilván nem vállalkozhattak, de színpadi produkciójukon érződik, hogy számos komoly kihívásnak sikerült eleget tenniük, az elmúlt években lezajlott turnéik alkalmával. A közönség lelkes fogadtatása ellenére, azért meg kell jegyezzem, hogy talán a kompozíciók élvezeti értékén, sokat javíthatna, ha a jelenleg alkalmazott hangfekvés, tempó és ritmikai megoldások tekintetében, némiképp bővítenék repertoárjukat.
Yava
Túl azon, hogy a folcore műfaj megteremtőit tisztelhetjük a hat tagú formációban, egy brilliáns koncerttel, nem csupán az est legváltozatosabb produkciójáról gondoskodtak, de ékes tanújelét adták, annak is, hogy a váratlan kellemetlenségek sem képesek kibillenteni őket abból a derűs lendületből, ami érezhetően mindannyiuk sajátja.
Magával ragadó fellépésük, bővelkedik a váratlan, ugyanakkor kellemes meglepetésekben – embertpróbáló ritmikai váltások, a dallamok szűnni nem akaró változatossága, tökéletes vokál. Összességében, az est csúcspontja. Számomra.
Az est harmadik fellépőjéről, a következő oldalon olvashat. Kérjük, lapozzon!