Süveges Gergő: Apa-kép-írás 110. - Keksz

Központi kérdéshez értünk: milyennek kell lennie az ideális keksznek? Mielőtt részletekbe bocsátkozom, sietve leszögezem, hogy ideális keksz nem létezik, de mégis, tegyük fel egy pillanatra, hogy létezhet. Vajon milyen lehetne? És mire jó? Kardinális kérdésekről van ám szó, nem csip-csup ügyekről.

Haladjunk szépen sorban, miként az tudományos igényű dolgozatoktól elvárható.

1. Mit is tekintünk keksznek, s mire jó a keksz?
Definícióval indítunk: keksznek tekinthetünk mindenféle életmentő rágnivalót. Tehát lehet az pogácsa, kiflivég, kenyérhéj, uborka, almaszelet, ropi (személyes véleményem: brrrrr…), vagy bármi efféle. Tág fogalom; ami krízis esetén gyorsan, apró falatokban a gyermek szájába tömhető, az kiérdemelheti a keksz elnevezést. Még akkor is, ha gyümölcs avagy zöldség az illető. Sőt: extrém esetben még szörp is lehet.

S hogy mire való? Ha röviden akarnám megvilágítani, azt mondanám: életmentésre. Ha hosszabban, akkor kifejteném, hogyan működik az a nyamvadt keksz. Hely, idő és személy a vizsgálódásunk három legfőbb szempontja.

1.1. Hely
Ami a helyet illeti, először is le kell szögeznünk, hogy a kekszet többnyire úti elemózsiának viszi magával az előrelátó szülő. Utazáshoz, sétáláshoz, kiránduláshoz, óvodába elszállításhoz. A keksz tehát úti életmentő találmány. Fogyasztható autóban, villamoson, metrón és buszon, vonaton, HÉV-en. Mozgólépcsőn, járdán, zebrán, boltban. Lovaskocsin, mérleghintán, szellemvasúton, állatkertben, tűzoltóautón.

Játszótéren, játszóréten, parkban, padon, fűben, fán. Hídon, úton, ösvényen, csapáson, rakparton, autóúton, autópályán, benzinkútnál, és természetesen bevásárlókocsiban ülve is. Ebből a szempontból tehát a keksz univerzális létező: a földkerekség bármely pontján szívesen eteti magát. Kivételt keresni lehet, de úgyis megcáfolom.

1.2. Idő
Ahogyan a keksz bárhol fogyasztható, egyúttal bármikor is. Bárhol és bármikor, hiszen az életmentés nincs a tér és az idő béklyójába szorítva. Kekszet enni lehet ébredés után közvetlenül...

... reggeli előtt, alatt, után és helyett; délelőtt, ebéd előtt, ebéd után és az ebéddel párhuzamosan; délutáni alvás előtt, után és talán még közben is; uzsonnára, estebédre, vacsora környékén; fürdés táján, lefekvéskor, és talán még álomba szenderülve is. A keksz túl van a tér-idő koordináta tengelyein. A keksz egy másik dimenzió hírnöke.

1.3. Személy
Ami pedig a személyt illeti, ez a kérdés leginkább abban a vonatkozásban merül fel, vajon kinek az életét képes megmenteni a keksz. Mindenekelőtt a gyermekét, akit a közvetlen éhhalál kerülget.

Aztán a szülőét, aki általa némi lélegzethez jut. Aztán a gyermekét, akit ily módon a szülő nem kíván rövid határidőn belül agyoncsapni. S végül ismét a szülőét, aki mindezekből következően elkerüli a törvény előtti felelősségre vonást, nevelheti tovább békességben a gyermekeit, ami a rácsok mögül nehezebb lenne.
Nézzük most már a másik, bennünket szintén élénken foglalkoztató kérdést:

2. Milyen a jó keksz?
A kérdés alapos vizsgálatához tekintsünk most el még egy pillanatra attól, hogy már korábban leszögeztem: ilyen nem létezik. Vegyük szemügyre az eszményi kekszet, amely soha nem volt, nincs, és tán nem is lesz. Milyen tehát ez a fiktív keksz?

a) Nem morzsáz, nem mállik, nem robban millió kicsi darabra. Szelíden omlik el a szájban, s a kézben maradó darabról nem válnak le folyamatosan újabb és újabb fokozatok.

b) Nem maszatol, vagyis ha mégis lehull róla egy-egy apró morzsácska, az nyomot nem hagy sem a ruhán, sem az üléshuzaton. Sem a gyermek kezén, amelyről aztán jutna belőle bőven mindenhová.

c) Kell-e ezután mondani, hogy nem kenődhet szanaszét, állaga stabil és egységes, csak a szádban olvad, nem a kezedben, vagyis jól körülhatárolt kontúrja és formáját őrző konzisztenciája van neki.

d) Ennélfogva viszonylag száraz, nem tocsog semmiféle kulimászban, bevonatban, hiszen ez alapvetően ellentmondana a b) és a c) feltételeknek.

e) Mégis puha, hogy a csekélyfogú gyereksereg is meg tudjon vele birkózni, különben semmit nem ér az egész.

f) Száraz tehát, mégsem egészen – hiszen az meg az a) és az e) feltételt venné semmibe –, vagyis nem fullaszt, azaz nem fűrészpor jellegű, és nem kell utána literszám inni, hogy valahogy továbbjusson a nyelőcső középső traktusából.

g) Kell-e ezek után mondani, hogy semmiképpen nem lehet töltött, hiszen a töltelékkel csak bajok vannak, lásd mint fent.

h) A célközönség szempontjait figyelembe véve azonban azt is le kell szögeznünk, hogy nem is egészen töltetlen, mert az meg a szárazság, fűrészporszerűség és lenyelhetetlenség veszélyét hordozza.
Mindezek után jelentkezzen, aki tud minden feltételnek megfelelő kekszet, amelynek ráadásul még az íze is elfogadható. (Nem biztos, hogy Andris mindig a megfelelő tanácsot adja.)

Addig is, amíg a piacgazdaság élelmes árutermelői betöltik a most még tátongó űrt, maradunk a jól bevált száraz, morzsálódó, maszatoló, kenődő, töltött és töltetlen avagy rossz ízű, csak szükségből jó termékeknél. Azok is jobbak, mint az éhséglázadás és az üresgyomor-hiszti.

3. Összefoglaló kérdezz-felelek a kekszekről
Mikor van rá szükség?
Mindig, amikor kilépünk a lakásból.
Melyiket ajánlja a Szülők Önjelölt Kekszeztető Egyesülete?
Igazán jó szívvel egyiket sem.
Van-e konklúzió?
Hogyne lenne: A kilátások fényesek – a ruhák pedig maszatosak.