Réthy Margit: Szavazópolgár kerestetik

A brüsszeli képviselőket 1979 óta választják közvetlenül, és azóta csökken folyamatosan a részvételi arány. Ráadásul 2004-ben szavazhattak először a frissen csatlakozott, volt szocialista államok lakói, és ők bizony alaposan rontottak az átlagon

Vajon miért nincsenek viccek az Európai Unióról? – tette fel a költői kérdést néhány éve egy fogadáson a londoni osztrák nagykövet. Igaz is, miért? A kérdésre mások mellett a BBC is megpróbált választ találni a weblapján közzétett cikkben, amelyhez hozzászólásokat várt. Pontosabban vicceket. Európai vicceket.
Az olvasók leveleiből aztán kiderült, hogy a nagykövet joggal tette fel a kérdést. A beküldött viccek jobbára az európai nemzetek közötti csipkelődésről, sztereotípiákról szóltak (kevésbé az Európai Unióról, a Parlamentről, netán a Bizottságról). A kínálat bőséges, hiszen ki ne ismerne legalább néhány „ Egy angol és egy francia…”, vagy „Egy skót…” kezdetű anekdotát? A kategória egyik legsűrűbben idézett darabja az, amely a menny és a pokol közötti különbséget próbálja meghatározni, Európán belül:

„A mennyországban a szakácsok franciák, a rendőrök angolok, a mérnökök németek, a szeretők olaszok, és mindent a svájciak szerveznek. A pokolban viszont az angolok főznek, németek a rendőrök, franciák a mérnökök, a szeretők svájciak, ráadásul mindezt az olaszok szervezik.”

A viccek hiánya akár jót is jelenthet - állítja Timothy Garton Ash oxfordi történész, aki szerint a rendszert bíráló, politikai viccek leginkább a diktatúrákban születnek. Persze lehet, hogy a dolog sokkal egyszerűbb - teszi hozzá -,  mindössze arról van szó, hogy az Európai Unió… unalmas.

Mindez akár szellemes magyarázat is lehetne arra, miért hagyja hidegen a kontinens polgárainak többségét az európai parlamenti választás. A brüsszeli képviselőket 1979 óta választják közvetlenül, és azóta csökken folyamatosan a részvételi arány. Ráadásul 2004-ben szavazhattak először a frissen csatlakozott, volt szocialista államok lakói, és ők bizony alaposan rontottak az átlagon : a szlovákok például 17 százalékos részvételi aránnyal döntöttek negatív rekordot.

Javulásra az Eurobarometer év elején készült felmérése alapján sem számíthatunk. Egyelőre úgy tűnik,  2009-ben minden eddiginél kevesebben voksolnak majd Európa- szerte. A legbuzgóbbnak idén is a belgák ígérkeznek. Naná, hiszen Brüsszel az Európai Unió fővárosa – gondolhatják sokan, ám az ok sokkal prózaibb: Belgiumban a szavazás nemcsak jog, hanem kötelesség is. Aki nem szavaz, törvényt sért, és bírságot kell fizetnie. Első alkalommal 10 eurót, aztán 25 eurót, a visszaesőktől pedig a negyedik alkalom után egy időre a szavazati jogot is megvonhatják. A szabály természetesen nemcsak az európai, hanem a nemzeti parlamenti választásra is érvényes. Belgiumon kívül még három uniós tagállamban, Görögországban, Cipruson és Luxemburgban kötelező szavazni. Az utóbbi két országban a fegyelmezetlenség több száz euróba is kerülhet a renitens polgárnak, bár az első két igazolatlan hiányzás fölött általában szemet hunynak. A görögök már nem büntetnek, ám korábban, a 2003-ig hatályos törvény értelmében egy hónapos elzárásra is ítélhették azt, aki nem élt alapvető demokratikus jogával.

A kötelező szavazás intézménye a mai napig vitatott. A támogatók azzal érvelnek, hogy a magas részvételi arány által a demokrácia jobban érvényesül, a megválasztott képviselők legitimitása erősebb, ráadásul a mozgósító kampányok költségeit is meg lehet spórolni. Az ellenzők viszont azt mondják, a kötelességgé formált jog valójában jogsértés, hiszen nemcsak az igennel, vagy a nemmel, hanem a távolmaradással is lehet határozott véleményt nyilvánítani. És ha ezt csak szankciók árnyékában teheti a polgár, akkor sérül a szabad választáshoz való joga.

(Apropó, kampányköltségek. Az EP képviselők közül egyre többen élnek a világháló nyújtotta ingyen lehetőségekkel. Blogot írnak, vagy a népszerű közösségi oldalakon próbálnak kapcsolatba kerülni a választókkal. Sokan javasolják az elektronikus szavazás bevezetését, ami kétségkívül kényelmes megoldásnak tűnik. Ám a polgárok többsége egyelőre bizalmatlan, mivel attól tart, hogy az e - voksokat könnyebb manipulálni.)

Ami az európai választást illeti, a távolmaradást legtöbben azzal indokolják, hogy fogalmuk sincs, mit csinálnak valójában az EP – képviselők, amikor dolgoznak. A megkérdezettek erős többsége körülbelül sem tudja, hány mandátum jár országának, és szép számmal akadnak olyanok is, akik úgy gondolják: a képviselők országok szerint alakítanak frakciót (!). Az elemzők szerint a média is ludas a dologban, mert nem képes fogyaszthatóan tálalni a közösségi döntéseket, az uniós intézmények működését. Néhol egyenesen divat lett Brüsszelre mutogatni, legalábbis ami kedvezőtlen folyamatokat illeti. Az „új” tagországok társadalmai pedig nehezen szabadulnak a berögződésektől, így a „brüsszeli döntés” sokak számára a „moszkvai utasítással” egyenértékű – állítják a kutatók.

Az uniós intézmények, köztük a Parlament, egyre – másra rendelik a kutatásokat, amelyek azt is firtatják, vajon miként lehetne közelebb férkőzni a kis híján 500 millió polgárhoz. Próbálkoznak utcai fesztiválokon, vagy a virtuális térben, újabban pedig a népszerű zenecsatornákon is. Szeretnének bemutatkozni, ismerkedni, majd randevúzni a szavazóurnáknál. Azt is tudják, hogy az európai választó leginkább a munkanélküliség illetve a munkavállalás, az illegális bevándorlás, az emberi jogok, esetleg a környezetvédelem ügyeiben vár konkrét megoldásokat a közösségi intézményektől. A javíthatatlan cinikusok azonban váltig állítják, hogy az uniós polgárt csak az uniós pénz érdekli.
No igen, ami azt illeti, a BBC weblapjára küldött hozzászólások között is találtam valami hasonlót…ami talán „uniós” viccnek megteszi :

„ Egy kelet – európai és egy nyugat – európai üzletember arról beszélget, hogyan lehet meggazdagodni az uniós forrásokból. A nyugati meginvitálja hazájába ismerősét, hogy ott mutassa meg, mire volt képes.  „Látod ezt az autópályát? „ kérdezi. „Az EU 10 millió euróval támogatta, ám valójában csak öt millióba került. A többit magad is kiszámolhatod.” A keleti –európai üzletember természetesen viszonozza a meghívást. „Látod ezt az autópályát?” - kérdezi. „Nem látok semmiféle autópályát!” feleli a másik.  „Na, ezt az EU 5 millió euróval támogatta. A többit magad is kiszámolhatod!”