A Holló, hajóra száll

A nyolctagú zenekar, kizárólag, folk instrumentumokat használ, ennek ellenére, közönségük, túlnyomórészt vájt fülű metal és gothic rajongókból tevődik össze. Ugyanakkor, mindazok számára jó szívvel ajánlható, kikapcsolódásnak ígérkezik, koncertjük, akiket magával ragadott a Carmina Burana és a Tolkien-trilógia hangulata

Gondolom a Stasi irodáiban akkortájt már toborzás helyett jobbára az évtizedek alatt összegyűlt aktahegyek újrahasznosításával foglalatoskodtak, amikor három fiatalember úgy döntött, zenekart alapít, de témaválasztás tekintetében, az aktuálpolitika helyett, a múlt irányába nyit. Az ötlet, vélhetően Meister Selbfried agyában foganhatott meg, hiszen ő egyfajta amatőr kutatóként, már jó ideje bújta a hangarchívumokat, gyűjtötte a középkorból fennmaradt zenei emlékeket.  Első körben, Castus Rabensang és Wim „Venustus” társaságában kezdtek próbálni, de csakhamar belátták, hogy az általuk elképzelt hangzás eléréséhez, további tagokra van szükség.

Nem kellett sokat várniuk, hamarosan csatlakozott hozzájuk még néhány ütőhangszeres és fúvós előképzettséggel rendelkező fiatalember, név szerint, Donar von Avignon, Jagbird, Mr.Poettner, Jean és Strahli. Összeállt a kezdő csapat, ráerősítettek a próbákra és még a megalakulás évében elkészítették Ante Casu Peccati című debütáló albumukat, melyen különféle dudákkal, sípokkal és  középkori mintára készült, katonadobokkal zenéltek. Az újdonság erejével ható produkció, még nemzetközi elismerést nem hozott, de német nyelvterületen osztatlan elismerést aratott. 

Ugyan hivatkozásaikban nem említik, de nem kizárt, hogy nagy hatást gyakorolhatott rájuk, a Test Department historizáló korszakának gyöngyszemeként, '88-ban napvilágot látott Terra Firma, amelyen a brit ütősszextett, korábbi szokásától eltérően, a fémhulladékok helyett, kelta hagyományokat felelevenítő, nagyméretű dobokat és skót dudát alkalmazott. 

A két évvel később megjelent Conregatio, majd az azt újabb két évvel követő Inter Deum Et Diabolum Semper Musica Est és a '95-ös Tritonus egyre szellemesebb hangszereléssel idézte fel a kora középkori germán, kelta és breton folk- és udvari zenék motívumkincseit. A hangzás tökéletesítése mellett, különös gondot fordítottak, egyedi megjelenésükre. A kisportolt, félmeztelen felsőtesttel, bőrszoknyákban, csizmákban színpadra lépő zenészek látványa és sajátos dallamvilágú, olykor balladisztikus, de leginkább elementáris sodrású zenéjük egyedi atmoszférát teremt koncertjeiken.

A cikk folytatódik, kérjük lapozzon!