Throbbing Gristle: Part Two - The Endless Not

Önmagában az a tény, hogy egy máig létező stílus megteremtője, negyedszázad után nekilendül és új albumot készít már elegendő ok lenne ahhoz, hogy klaviatúrát ragadjak. Az, hogy a visszatérések zömével ellentétben, esetükben az izzadtságszagú önismétlés halvány jelét sem érzem, már mindinkább izgalmas témának ígérkezik. Akár, maga a lemez...

Tekintve, hogy az alábbi írásban egy 2007-re elkészült és ugyanabban az évben publikált lemezzel kapcsolatos benyomásaimat kívánom megosztani a Szeretve Tisztelt, Nyájas Olvasóval, most csupán röviden futnám át a TG, szokványosnak, a legbrutálisabb csúsztatással sem nevezhető históriáját.

A csoport közvetlen elődjének tekinthető, Genesis P-Orridge és Cosey Fanni Tutti  által alapított COUM Transmission indulása, nagyjából egybeesett azzal az időszakkal, amikor Malcolm McLaren visszatért, négy esztendős amerikai tanulmányútjáról és személyes élményei alapján átfazonírozta butikját, belefogott egy The Strand néven pötyögő összejövetel menedzselésébe, melynek továbbfejlesztése révén egy Sex Pistols nevű, később világhírű bandát hozott létre. Ekkortájt, a legvidámabb barakkban a Piramis együttes és a köréjük szerveződő rajongók borzolták a kedélyeket, a Beatrice kuriozitását pedig még az adta, hogy egy rekedt hangú fiatalember, hölgykoszorú kíséretében adott elő, akkortájt igen divatos diszkómuzsikát.

A COUM utolsó fellépését, házi krónikájuk, már a Throbbing Gristle debütálásának tekinti. Ekkor már részt vett a provokatív akcióiról elhíresült formáció munkáinak létrehozásában, a később Slazy művésznevet használó Peter Christopherson és Chris Carter is. United/Zyklon B Zombie, címen megjelent debütáló kislemezüket,  hamarosan követte első albumuk, a Second Annual Report, melyet már az általuk alapított, legendás Industrial Records gondozott.

Ugyan mind a jobb híján kortárs zenének nevezett, mind a progresszív rock területén, számos olyan előfutáruk akadt, aki a témák feldolgozásának tekintetében, a szokványostól jelentősen eltérő látásmódot képviselt, a „dalok” szerkezetét és a hangkeltés céljára felhasznált eszközparkot tekintve úttörőnek számít feloszlásukig tartó, első alkotói periódusuk. Apokaliptikus hangkollázsaikban,  az ipari fémhulladékok ütlegelésének kezdetleges mintavételezési technológia révén rögzített hangján kívül, voltaképp' egyetlen olyan hangot nem hallunk, ami a természetazonos módon szólna. Többnyire torzított éneket „kísér” korabeli szintetizátorok szerte-széjjel modulált hangja, a gitár hangja olyan effektezéssel szólal meg, amely még nyomaiban sem emlékeztet, bármely korabeli játékmodorra. Talán a jó öreg Hendrix rendhagyó, sikító, visító, hörgő szólóinak hangulata nyomokban felfedezhető. Talán.

Miután 1981. Május 29-én, a san francisco-i Kezar Pavilon-ban tartott koncertjükön búcsút vettek egymástól, külön-külön is jelentős projecteket hoztak létre. A Genesis által életre hívott Temple Ov Psychic Youth elnevezésű okkultista szervezet, az ennek oldalvizén evező, rendkívül termékeny és igen jelentős Psychic TV; Slazy, nem kevésbé fontos és utalásként sokak hivatkozásai közt szereplő Coil-ja és mindenki számára ismert reklámfilmekhez komponált etűdjei;  a Chris & Cosey név alatt megjelentetett, sejtelmesen elektronikus zenék megalkotói, elégedetten dőlhettek volna hátra, de őket nem olyan fából faragták.

Mindannyian elégedettek lehettek önálló karrierjükkel, 2004-ben, mégis találkoztak, elbeszélgettek és úgy döntöttek, még van közös tennivalójuk. TG Now címen, készítettek egy remix lemezt, majd megkeresték Fabrizio Palumbo-t, aki a reunion alkalmából, fennállásuk legnagyobb szabású koncertjével örvendeztette meg őket , s nem mellesleg a helyszínen megjelent, több tízezres hallgatóságot. A visszatérés sikeresnek bizonyult. Olyannyira, hogy nekiveselkedtek egy új albumnak.

Arról, hogy ez milyenre sikeredett, a holnapra tervezett folytatásban számolok be...

Kiemelt videó:
TG – 20 Jazz Funk Greats