Flexipop!: A ponyva tökfejeknek - 1. rész

Kevés olyan, viszonylag ismeretlen, zenei magazin van a ’80-as évek Angliájából, mely bár csak két évfolyamot élt meg, mégis örökre beírta nevét a zene történelemkönyvébe, az alább tárgyalásra kerülő magazin ilyen.

Egyvalamit már elöljáróban le kell szögezni. Azt a magazint, mely olyan szlogenekkel hirdeti magát, hogy „Olcsó szemét retardáltaknak” és „Ponyva tökfejeknek” nem lehet egyszerűen hétköznapinak nevezni. Persze önmagában nem egy-két figyelemfelkeltő, kissé provokatív szlogen tesz egy lapot jelentőssé vagy meghatározóvá, de az emlékezetes ’80-as évek legelején működött Flexipop! magazin több okból is megérdemli figyelmünket.

Elsősorban persze azért, mert ez a lap volt az első, ami rendszeres és különleges hanghordozó melléklettel jelentkezett, másodsorban pedig azért, mert egy máig ható underground szubkultúrát teremtett. A szóban forgó hanghordozóval kapcsolatos, kissé talányos megfogalmazás, esetünkben azért helytálló, mert az akkoriban legjelentősebb bakelit és a kor új vívmányaként, komoly karriert befutott magnókazetta használatát, egyaránt kerülték. Ezek helyett, inkább a korszellem egyik anyagi megnyilvánulását, a legolcsóbb, legigénytelenebb és legkönnyebben előállítható flexibilis lemezt csatolták, a lap mellé.

Az idősebbek biztos emlékeznek erre, a gyakran színes kivitelben gyártott műanyaglapra, melyen egy bakelitlemezhez hasonlóan, barázdák őrizték a hanganyagot, s lejátszásuk hagyományos lemezjátszóval történt. Három attribútum tekintetében különböztek, a hagyományos bakelitlemezektől. Anyaguk, jobbára egy vastagabb fóliára, mintsem  hanglemezre emlékeztetett. Előállítási technológiájuk csupán a kazettákénál valamivel jobb minőségű hangzás elérését tette lehetővé. A gyártáshoz használt olcsó anyag, viszont kedvező lehetőséget nyújtott a kreatív ötletek kibontakoztatásához, így, a zömmel mellékletként megjelenő hanghordozók, számos esetben felvették, a sajtótermék szögletes formáját.

E hanghordozó a keleti blokkban is emblematikus tárggyá vált, de a Vasfüggöny mögött politikai programok működtek a központi akarat által irányított kultúra minél szélesebb körű elterjesztésére és ehhez egy ilyen olcsó, igénytelen, tömegesen előállítható műanyag lapnál tökéletesebb médium aligha akadt. Gyermekkoromból én is emlékszem, hogy odahaza is hánykódott néhány ilyen lemez, emlékeim szerint délszláv és bolgár népzenével. Halványan rémlik egy színes nyomatú vegyi üzemet ábrázoló lemez is, talán nem tévedek nagyot, ha arra tippelek, ez a kazincbarcikai BVK termeléséről számolhatott be röviden a nagyérdeműnek.

A központi hatalom kulturálispolitikai- és propaganda célú kiadványai mellett, a flexibilis lemezek a szovjet rendszerben is az underground, akkori szóval élve, a szamizdat kultúra hordozóivá váltak. Ilyen műanyag lemezeken terjedtek a Szovjetunióban a háború után a jazz, majd később a politikusabb punk rock kiadványok is.

Vége az 1. oldalnak, kérjük lapozzon!