Gruftik a szamba hazájából

Először azt hittem, április tréfa, valaki Cure paródiát készített és feltette a YouTube-ra. Azután kiderült, ezek a brazil srácok komolyan veszik magukat. Kétlem, hogy merő tréfából ragadtatták magukat olyan film készítésére, mint amilyen, kiemelt videóinzertünkben látható

Eszembe nem jutott volna, hogy a Corcovado és Sugarloaf hegy, a Copacabana, a Leblon és az Ipanema strandjai által határolt, túlzás nélkül, festőinek mondható környezetben fekvő, hatmillió lakost számláló Rio de Janeiroban egyáltalán létezik gothic szubkultúra. Pedig, oly' annyira létezik, hogy a tavalyi, São Thomé das Letras-ban megrendezett WoodGothic Festival alkalmával, több, mint egy tucat brazil dark wave zenekar fellépésére  került sor. A rendezvényen, a Knutz mellett, szerepelt a Bells of Soul, a Modus Operandi , a Escarlatina Obsessiva , a Banda Invisível, a Plastique Noir, a Days are Nights, a Vitrine, az Alle Sterne Sterben, a Jardim do Silêncio, a Scarlet Leaves, az Almas Mortas és az Elegia.

Szociálpszichológiai talány, hogyan juthatott eszébe ezen az éghajlaton bárkinek, hogy ilyen szomorú témák boncolgatására adja a fejét. Az viszont, szilárd tény, hogy a jelenség unikalitása már a szcénában jelentősebbnek tekinthető nyomtatott- és internetes sajtóorgánumok figyelmét is felkeltette.

A zenekar alapítás gondolata, vélhetően az Abud fivérekben fogalmazódhatott meg, miközben a kánikulai hőségtől megcsömörlötten, lesötétített szobájuk hűvösében, a Cure, a Bauhaus, a Siouxsie and The Banshees, a Depeche Mode, az Alien Sex Fiend, az Echo and The Bunnymen, David Bowie, a Sex Pistols és a Joy Division lemezeit hallgatták. Az utóbbi két zenekar egyes stílusjegyei, nyomokban felfedezhetők a 2006 óta működő együttes felvételein.

Nyomokban.

Daniel szomorú gitárakkordokkal kísérte depresszív témákat boncolgató énekét, közben Tiago hozta a basszusokat. Azután beszállt Zero egy szintetizátorral. Ez idáig, logikus ügymenetnek tekinthető.

Azonban, azt a pillanatot, nehezen tudom magam elé képzelni, amikor dobost keresvén, Airton Silva jutott eszükbe. A folyton kalapban mutatkozó fiatalember, vitathatatlanul egyéni stílusban játszik, de, hogy számottevő időt a hangszerrel történő ismeretek megszerzésével nem bíbelődött, arra akár nagy tételben is mernék fogadni, ha lenne miből. Én, még ilyet, kereskedelmi forgalomban kapható hangfelvételen, eddig a pillanatig nem hallottam. Tényleg elképesztő mutatványokra képes. Konkrétan, menekül a metronóm elől. Én ilyet, utoljára három évtizeddel ezelőtt, tehetségkutató rendezvényen hallottam.

Bennem lehet a hiba, mert Ghost Dance Paty című debütáló lemezük dalai szerepelnek a  Crawling Tunes Magazine, a Smoke and Spotlight, a La Tierra de los sueños Vol.4 és Latin America Gothic Rock Compilation válogatáslemezeken, a Nocturne UK Radio és a thirteen13.co.uk webrádiók Dj szettjeiben pedig rendszeresen felbukkannak felvételeik.

Nekem, mégis az a benyomásom, hogy fodrászüzletekben ücsörögve, gruftik számára fenntartott szaküzletekben válogatva és fotózásokon pózolva, több időt tölthetnek, mint komponálással.

Videók a következő oldalon!