Híradó mottó
2012. február 12. frissítve 07.22

A skandalumtól, a konszolidációig 2.

Forrás: Molnár István Gábor | 2009. április 05. vasárnap 08:00 |
| A+ A- | Megosztás:

Jelentős, helyi tapasztalatokkal rendelkező szerzőnk beszámolójának második része, a norvég, black metal irányzatról. A döbbenetes kezdeteket, meglepő szemléletváltás követte

Amikor zenei vonatkozásban, Norvégia kerül szóba, a húsz éve itt megfogant, speciális black metal, megkerülhetetlen tényező. Sokan és sokféleképpen elemezték már e különleges zenei stílust, de az elemzések, elsősorban a botrányokra fókuszáltak.

Garage Club Bergen

A nyolcvanas évek derekán Norvégia nem tartozott a metál zene világában tényezőnek, sőt gyakorlatilag érdektelen volt. Nem nagyon voltak zenekarok, se koncertek, sőt rajongók se sokan. Bergenben az Immortalból később megismert Abbath és Demonaz volt az első két metálos, ők jártak először feketében, növesztettek hosszú hajat és hallgattak olyan zenekarokat akiket senki sem ismert korábban errefelé. Ezek főleg a klasszikus német thrash metal bandák, a Sodom, Destruction, Kreator illetve a svéd ős-death és black metal bandák voltak, közülük is elsősorban a Bathory.

Valamivel korábban kezdett el ténykedni az osloi Mayhem is, így gyakorlatilag a Mayhem tagsága és a későbbi Immortal tagjai voltak a megalapozói a stílusnak, mely a „black metal második hulláma” néven vonult be a metal zene történelemkönyvébe. Abbath és Demonaz  –  akik mellesleg rokoni kapcsolatban is állnak egymással, mivel Abbath első felesége Demonaz nővére és e hölgytől született egyetlen fia is  –  Old Funeral néven alapították első zenekarukat és ahogy az akkoriban „szokásos” volt a helyi undergroundban, death metalt kezdtek el játszani. Ekkor vették maguk mellé a Burzummal később hírhedtté, majd black metal ikonná váló Varg Vikernest (művésznéven Count Grishnackot).

Ugyan zeneileg ekkor még nem alkottak igazán maradandót, de szép lassan kialakult körülöttük egy kör, melyből később zenészek sokasága nőtt ki. Ezek a srácok tették például a város központjában lévő Garage nevű szórakozóhelyet a kezdeti idők egyik hírhedt „rock-kocsmájává”, több black metal koncert színhelyévé. A hely, bár akkori közönsége felhígult, e státuszát napjainkra is megőrizte.

Fantoft templom

Ebből a közegből származnak olyan zenekarok, mint a viking metalt játszó Enslaved és Hades Almighty, a zenélést az ismert események miatt az USA-ban folytató Ancient, a már említett alapbanda Immortal, a lengyelországi botrányával hírhedtté vált Gorgoroth, és természetesen az egész stílust, a szélsőséges cselekedeteivel, igazán ismertté tevő Varg Vikernes, és egyszemélyes zenekara a Burzum.

A Burzummal, Vikernes, összesen 6 nagylemezével, a stílus alapköveinek, legalábbis egy részét letette, sőt utolsó két, már a börtönben készült tisztán számítógépen komponált szintetizátor- és sampler zenéjével, túl is lépett rajta. A norvég black metal jellegzetességei, a különleges dalstruktúrák, a melankolikus hangulat, a szikrázó gitárhangzás, az erőteljes, hol szélvészgyors, hol középtempós dob, a varjúkárogáshoz hasonló vokál, az egyedi dallamvilág mind-mind megtalálhatók a Burzum albumain, így néhány más banda  –  elsősorban a Darkthrone és a Mayhem  –  mellett, méltán tekinthető a norvég black metal megalapítójának.

Bergennél maradva, mindenképp meg kell említeni a település egyik világhírű szülöttjéről az  –  Edvard Griegről  –  elnevezett Grieghallen stúdiót, ahol ezen időszak legkiemelkedőbb albumai készültek. A stúdió hangzásvilága ezért szintén egy születő zenei stílus meghatározója lett.

A kilencvenes évek közepére, a krimikbe illő események után  –  melyek középpontjában a gyújtogatások, és a Mayhem gitárosának meggyilkolása miatt, 21 év börtönre ítélt, idén márciusban, 15 év után szabadult Vikernes állt  –  egy új, békésebb korszak vette kezdetét, a hangsúly egyértelműen a zenére helyeződött át.

Olyan zenekarok, mint a progresszív zenéket hallgatók körében is méltán népszerű Arcturus vagy Emperor és a később a stílustól teljesen eltávolodó Ulver, az egyediség mintapéldájának tekinthető Satyricon, vagy a bombasztikus, nagyzenekari elemeket is alkalmazó Dimmu Borgir és az új gitárossal újjáalakult Mayhem, merőben új dimenzióba helyezte az egész norvég könnyűzenei életet.

A világ minden táján, Japántól Oroszországon át Észak-, és Dél-Amerikáig, teltházas koncertek várták a zenekarokat. A rajongók számának növekedésével együtt pedig, az egész világon gombamód szaporodásnak indultak a norvég zenészek által lefektetett alapokból építkező zenekarok. Az addig zeneileg igazán nagyot nem nagyon alkotó Norvégia ezeknek a csapatoknak köszönhetően, végérvényesen felkerült a zenei világ térképére.

Emperor

Napjainkra a norvégok, mint nemzeti különlegességüket kezelik a korábban általuk is megvetett black metal stílust, hisz úgy érzik, ebben is, valamilyen elvont formában a norvég világlátás tükröződik. A műfaj reprezentánsai által forgalmazott kiadványokból származó jövedelem, az államkassza számára sem érdektelen, mivel a fosszilis energiaforrások kitermeléséből, a halászatból, a csúcstechnológiából származó adókoronák mellett, egy ideje már a viking metal is jelentős exportbevételt eredményez.

Talán nekünk magyaroknak meglepő, de ott természetes, hogy a minden évben megrendezésre kerülő bergeni Hole In The Sky fesztivált, mely elsősorban a black metal zenekarokra illetve rajongóira összpontosít, a helyi polgármester nyitja meg, és a nézők soraiban kifejezetten elegáns, 40-es 50-es urakat, hölgyeket is látni. Akik, bár túlnyomórészt nem ilyen zenét hallgatnak, mint a város egyik jeles kulturális eseményén, illendőnek érzik a megjelenést. Azért természetesen nem ők vannak túlsúlyban a nézőtéren, hanem a világ különböző tájairól idesereglett rajongók.

A nagyobb fesztiválok idején szinte lehetetlen szállást találni a városban, különösen az olcsóbb árfekvésű youth hostelekben, de egész évben tízezrek zarándokolnak csak azért Norvégiába, hogy esetleg egy-két zenésszel találkozzanak, meglátogassák a történetekből ismert helyeket, a Garage klubbot, vagy a Vikernes által porig égetett, de újjáépített Fantoft templomot.

A stílus társadalmi elfogadásával egy időben, maguk a zenészek is elfogadottak lettek, a lokálisi napilap  –  a Bergens Tidende  –  például rendszeresen beszámol a helyi bandák aktuális ügyeiről, új albumairól vagy kisebb-nagyobb botrányairól. A névhasználati jogi vitán éppen mostanában átesett Gorgoroth (a bíróság döntése miatt már csak korábbi) énekese – művésznéven Gaahl – az egész országos média egyik kedvenc riportalanya. A mértékadó napi- és hetilapoktól, a bulvársajtón át, a tévés műsorokkal bezárólag közkedvelt személyiség, akinek a legkülönfélébb témákban kérik ki véleményét.

A stílus szélesebb körű elfogadásához természeten a fiatalon kifejezetten radikális nézeteket valló zenészek lehiggadására is szükség volt. Többségük mára tisztes családapává, norvég polgárrá vált, bizonyítva, hogy fiatalkori lázadásuk, az általuk hazug és képmutatónak tartott társadalom ellen talán elhamarkodott volt, és idősebb fejjel rájöttek, hogy azért Norvégia, a barátságosnak semmiképpen sem nevezhető időjárása dacára, azért mégsem olyan kellemetlen hely.

Még a bűntények vezéralakja – Varg Vikernes – is lehiggadt az évek során. A korábban a börtönben is szélsőséges nézeteket valló zenész szabadulása előtt adott nyilatkozata fejezi ki talán leginkább, mennyit változott az egész stílus a kezdetekhez képest: „Tanultam a hibáimból, és idősebb lettem. Most már csak arra vágyom, hogy együtt lehessek azokkal, akiket szeretek. Az elmém sosem volt börtönben: egész végig azon gondolkoztam, mit csinálok, ha egy nap újra szabad leszek. Alig láttam a fiam azóta, mióta a világra jött, de minden nap hallom a hangját a telefonban. Nagyon nehéz, hogy nem lehetek jelen, ahogy cseperedik. Hiányzik a családom. Alig várom a napot, amikor újra a farmomon dolgozhatok, zenét és könyveket írhatok, a feleségemmel és a gyermekeimmel lehetek a nap minden órájában – és normális életet élhetek. Rengeteg támogatást kaptam a családomtól, és ez számomra nagyon sokat jelent.” Talán az ő szavai bizonyítják leginkább, hogy a régi zenekarok felnőttek, de nem szabad megfeledkezni azokról a fiatalokról sem, akik ezen elődök nyomán tartják életben a stílust. Ők ma a norvég black metal zászlóvivői, de róluk majd máskor...

Videók a következő oldalon!

Megosztás:
Képgaléria