A skandalumtól, a konszolidációig 1.

Jelentős, helyi tapasztalatokkal rendelkező szerzőnk két részes beszámolója, a norvég, black metal irányzatról. A döbbenetes kezdeteket, meglepő szemléletváltás követte.

Amikor zenei vonatkozásban, Norvégia kerül szóba, a húsz éve itt megfogant, speciális black metal, megkerülhetetlen tényező. Sokan és sokféleképpen elemezték már e különleges zenei stílust, de az elemzések, elsősorban a botrányokra fókuszáltak.

Az elkövetők, különösen a Burzum nevű project egyetlen tagja  –  Varg Vikernes  –   először a helyi, majd később a nemzetközi médiában is jelentős publicitást kaptak. Mindenki értetlenül állt az előtt, hogy a világ egyik leggazdagabb, legidillibb és legliberálisabb mintaállama hogyan termelhetett ki magából egy ilyen szörnyeteget, aki ráadásul nem is csak egy magányos megtévelyedett, hanem egy  népes, fiatalokból álló mozgalom egyik emblematikus figurája.

Egész Norvégia ledöbbent akkoriban, a lapok, a tévék tele voltak az eseményekkel. Papok, tanárok, társadalomkutatók elemezték saját gyermekeik szélsőséges megnyilvánulásait, és iszonyattal töltötte el a helyiek lelkét az a tény, hogy konszolidált kiskertjeik tövében, melyekről szentül hitték, hogy mindörökké rendezettek maradnak, gaz ütötte fel fejét, sőt úgy tűnt, mintha a távoli hegyekből feltámadó szél még ridegebben fújna. Az addig oly’ tökéletesnek látszó társadalom egy csapásra megváltozott.

Az idősebb generációk értetlenül álltak gyermekeik tettei előtt. Az alig ötmilliós Norvégiában, szegről-végről, szinte mindenki ismer mindenkit, és erősen protestáns ország lévén, az egész társadalom roppant egységes, egyszerű, tisztességes, és a korábbi gazdasági fellendülés folyományaként, jómódú életet él. A kimondatlan elvárások, egységes mércét állítanak mindenki számára: viselkedj és élj úgy, mint a többiek, dolgozz és öltözködj úgy, ahogy a többiek, ne tűnj ki nagyon semmilyen értelemben, állj be a sorba!

Jó példa erre a norvég termékek folyamatos állami promóciója, mely olyan sikeres, hogy a norvég átlagember magától értetődőnek tartja, hogy a világ legjobb minőségű élelmiszereit, használati cikkeit ők állítják elő. Ezért van az, hogy mindenki, következetesen norvég gyártmányú szappant, öblítőt vagy éppen vajat vásárol. Jellemző egy norvég üzletre, hogy mindenből csak két-háromféle helyi készítésű terméket tart, aki esetleg külföldit vásárol az, vagy szegény, vagy eleve külföldi. Ez természetesen nagyon jó a norvég gazdaságnak, de az ilyen gondolkodásmód kihat az élet más területeire is, és meglehetősen egyformává teszi az embereket. Valószínűleg részben épp ez a mindent átható, nem minden szegmensében konkrét, nem kötelezővé tett, de lappangó, uniformizáló protestáns erkölcsiség váltotta ki a fiatalok szélsőséges lázadását.

Ha megfigyeljük a black metal jellemző külsőségeit vagy ideológiáját, mindenhol a negatív végletekkel, az „egyezményes jó” elleni romboló szándékkal találkozunk. Az itt kialakult black metal ideológia tehát mindent tagadott, amit a társadalom jónak fogadott el, azt állítva, hogy a világ képmutatásra épül, a felszín tökéletesnek tűnik, de valójában, a mélyben minden ingatag és mesterségesen létrehozott hamis értékekre épül.

Az, hogy a fiatalok épp itt vélték felfedezni ezt az ellentmondást, abból adódhat, hogy  ezen a tájon, nap, mint nap szembesülni kényszerülnek civilizációnk korlátaival, hiszen a természet erői, Norvégiában, valóban folytonosan megmutatják hatalmukat, és azt is, hogy bárhogy is szeretne az ember uralkodni rajtuk, képtelen rá. Az ezen a vidéken gyakori viharok például, technológiai fejlettség ide vagy oda, bármikor tönkretehetik a legújabb technikát is, kicsavarhatják az oszlopokat vagy elszakíthatják a villanyvezetékeket...

Kezdetben csupán néhány fiatal hangoztatta az általuk képmutatónak tartott világgal, egyházzal és emberekkel szembeni ellenszenvét, ridegségét, vagy a letűnt, ősi, kereszténység előtti, viking értékrendről vallott magasztos nézeteit, de hamar követőkre találtak. Fekete ruhákba öltöztek és olyan zenét hallgattak, majd játszottak, mely korábban ismeretlen volt errefelé.

„Régen nem léptek fel erre zenekarok, szóval mindent magunknak kellett megcsinálni, kitalálni.”   –  vall erről a korszakról Fenriz a Darkthrone dobosa. Ezt még egyébként, a világ gondolati áramlataiban egyik leghaladóbb országban el is fogadták volna  –  jó-jó ilyen is van, adott keretek között legyünk sokszínűek, hisz a világ is sokszínű  –  ám itt nem álltak meg a fiatalok.

A világ, egyik leggazdagabb államáról beszélünk, ahol általános a jólét. Az infláció, szinte ismeretlen fogalom, az állam a tengeri olajkitermelésből származó bevételek túlnyomó részét, évtizedek óta, külön, erre a célra létrehozott, takarékossági alapokban kamatoztatja. Az állampolgárok számára, a stabil megélhetés alanyi jogon biztosított. A jóléti állam, szociális gondoskodásával kapcsolatban, példaként talán elég annyi, hogy az itteni törvények szerint,  ha egy norvég állampolgár, egész életében, egyetlen napnyi munkaviszonyt sem tud igazolni, akkor is annyi segélyt és támogatást kap az államtól, melyből ha nem is fényűző módon, de az ottani viszonyok között is elfogadható szinten megélhet.

Nem elképzelhetetlen, hogy a liberális jogalkotás- és börtönrendszer nem visszarettentő volta adta a táptalajt a későbbi eseményekhez. Néhány éve, míg a Taake, énekes-gitárosa, Höst szabadságvesztését töltötte verekedésért, a zenekar a börtönben próbálhatott, s bár saját hangszereket nem vihettek magukkal, ott kaptak dobot, erősítőt, gitárokat, mindent.

Az egzisztenciális félelmeket nagy részben kikapcsoló társadalom szolgált alapjául a kialakuló mozgalom tetteinek. Így fordulhatott elő először a világon, éppen itt, hogy egy zenei stílus ideológiája nevében követtek el súlyos bűntényeket. Az általuk hamis értéknek tartott rend fő szimbólumai, az amúgy nemzeti kincsnek számító több évszázados fatemplomok ellen indítottak támadást, azért hogy a gyökereit pusztítsák el a szerintük hamis, idegen és káros erkölcsi rendszernek. A több tucat templom mellett emberek is a tűz áldozatává estek, mivel tűzoltók is életüket vesztették az oltások során. Ám ezekkel a fatemplomokkal nem csak a múlt tárgyi emlékei vesztek el örökre, hanem a norvég zenei élet is végérvényesen megváltozott, mindenki az események mögött állókra, és ezzel együtt az addig csak kevesek által ismert zenekaraikra lett kíváncsi. Furcsa módon, mindez, akaratlanul is meghozta az áttörést számukra.
 
A főváros Oslo mellett, a nyugat-norvégiai Bergen  –  mely talán a világ egyik legcsapadékosabb, legridegebb időjárású városa  –  az egyik központja a norvég black metalnak. Hogy, hogyan vált azzá, és mit jelent ez napjainkban, a cikk következő részéből kiderül...

Videók a következő oldalon!