Híradó - Több mint internet!

HangAdo.tv > Archívum 

Az Omega német nyelvterületen aratott sikerei óta valódi nemzetközi áttörést csupán egy előadónak sikerült elérnie. Ő a 80'-as évek hazai underground zenei világából emelkedett ki, de napjainkra már világszintű ismertségnek örvend. Tényleg nem mindennapi történetet ismerhetnek meg olvasóink az alábbi írásból.

Nem  mondom, hogy könnyen ment.

Annak idején, amikor még mindenből csak egy létezett ebben az országban, a mellett, hogy sokak szerint hatványozottan könnyebb volt a helyzet abból a szempontból, hogy csak egy irányban kellett valahogyan legyőzni a közegellenállást, azért voltak olyan előnyök is, hogy a mindenki által, mindenütt fogható egyetlen Magyar Televízióban rendszeresen felbukkantak úgynevezett, könnyűzenei adások. Ezek egyike, a talán leghosszabb ideig életben tartott Pulzus volt.

Elődje, az Egymillió fontos hangjegy, a korabeli szemtanúk visszaemlékezései szerint egy jelentős malőrnek köszönhette megszűnését. Az történt, hogy az aktuális műsor épp október 23-ára esett. Akkoriban megemlékezések nem voltak e napon,  barikádok különösen nem. Mindenki tudta mi történt ’56-ban ezen a napon, de ez tabu téma volt. A nagy nemzeti kussolás közepette, a szóban forgó műsorban, úgy épp a szombati ebéd utáni ejtőzés közepette a Rolls Frakció Budai Parkbeli koncertjét közvetítették. Gondolom annál a sornál emelte fel egy fontos személy a k-vonalon működő telefonkészüléket, hogy „állva pisilek és ülve kakálok, tisztesség dolgában elég szarul állok”. A műsor kisvártatva meg is szűnt.

Na ekkor jött a Pulzus, amit Dusán Sztevanovity és Módos Péter duettje vezetett. A műsor úgy nézett ki, hogy elkezdtek beszélgetni egy vendéggel, aki azután ott helyben előadott egy dalt, természetesen tátogó üzemmódban. Történetesen, amikor a korabeli Beatricét hívták vendégül, a „Papp Lacit nem lehet legyőzni” című film betétdalának kapcsán, Miklóska Lajos annyira lazára vette a figurát, hogy az egész szám alatt nyakában a basszusgitárral reszelte a körmét. Szóval volt ez a műsor, amelynek szinte egyetlen adása nem múlt el a nélkül, hogy a két műsorvezető közül az egyik, valamelyik vendégtől meg ne kérdezte volna, hogy szerinte lesz-e belátható időn belül világsztárunk.

Nagyon úgy néz ki, hogy az Omega német nyelvterületen aratott valódi sikerein túl, igazán kontinentális sztárral sem rendelkeztünk, nemhogy világsztárral. Az Omega volt az egyetlen, aki német nyelvterületen (elsősorban az akkori NSZK-ban és Svájc német ajkú tartományaiban) elég sokra vitte. Akkortájt a progresszív zene virágkorát érte, a Tangerine Dream, a Can, a Faust és a többi elektronikus alapokra építő zenekar 300 – 500 ezres eladásokat produkált. Az Omega, Időrabló című albumának honosított verziójából 1,000.000 példányt adtak el. Ez elképesztő eredménynek számított.

Rajtuk kívül még akadtak, akikből szerettek volna a korabeli döntéshozók világsztárt faragni, de különféle okokból ez nem sikerült. Nyugati irányban még az LGT-nek sikerült eljutnia. Felléptek sok helyen, de Presseréknek nem sikerült olyan reputációt kivívnia, hogy komolyabb, külföldi lemezszerződéshez jussanak. A lemezhez jutott korabeli rockzenekarok mindegyike számára kötelező körnek számított, egy-egy turné lebonyolítása, valamely testvéri országban, de azzal azért akkoriban is tisztában volt mindenki, hogy ezek az utak jószerivel csak egyfajta jövedelemkiegészítést tesznek lehetővé.

Később, a Neoton-família diszkóslágereinek angol változataival próbálkozott az Erdős Péter és Bors Jenő vezette Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, elsősorban Japánban, amely köztudottan zenei világhatalom. Állítólag a szigetországban nagy karriert futottak be, de bizonyára azért akkorát nem, hogy erről bármely mértékadó nyugati zenei orgánum is tájékoztatta volna olvasóit.

Nagyjából a világsztárjelöltek sora ezzel véget is ért, hozzávetőlegesen akkor számolta fel a központi hatalom ezt az illúziót, amikor önmaga szanálásába, majd átkonvertálásába is belekezdett.

Máig nem hallottam ezt a világsztáros témát, még magánbeszélgetések gondolatkísérleteinek szintjén sem felvetődni.

Történt azonban valami, amire érdemes odafigyelni.

vége az 1. résznek (folytatás a következő oldalon)