Híradó - Több mint internet!

HangAdo.tv > Recenzió 

Minden érintett kialakított maga számára egy elképzelést arra vonatkozóan, mi az oka annak, hogy világszinten elhatalmasodott a zeneletöltés, de vajon tényleg a hekkerek tehetnek mindenről?

Tekintve, hogy a tömegméreteket öltő zeneletöltés jó ideje húsba vágó problémát jelent egy egész iparág számára, nyilván készültek ezzel kapcsolatos tanulmányok a világ számos országában. Azon sem lepődnék meg, ha ezek multinacionális médiabirodalmak megrendeléseire íródtak volna, hiszen szemmel láthatóan a főként mamut kiadók publikációitól roskadozó polcokat rejtő, úgynevezett „megastore”-ok  száma csappant meg világszerte drámai hirtelenséggel. Az első riasztó jelek, már  a '90-es évek közepe felé megjelentek a fogyasztói világ fellegváraiként számon tartott Los Angelesben és New Yorkban, amikor gyors egymásutánban engedték le a rolót, a Virgin Megastore és a Tower Records gigantikus méretű szortimenttel rendelkező üzletei.

Diagnózis

Az ezredfordulóra a hitetlenkedők számára is világossá vált, hogy világjelenségről van szó. Amikor már a kisebb, minimális létszámmal – nem ritkán egy fővel – üzemelő hanglemezboltok is sorra bezárni kényszerültek, ezzel okafogyottá téve, a disztribútorok többségének működését, érezhető volt, hogy nem pillanatnyi visszaesésről, mindinkább olyan krízisről van szó, mely az iparág egészét érintő, visszafordíthatatlan folyamat.

Közvetlenül emberek tízezreinek munkahelye vált okafogyottá, de, ha szélesebbre nyitjuk a látószögünket, be kell lássuk, hogy a hagyományosnak mondható struktúrában működő zeneipar lassú tönkremeneteléhez vezető folyamat során százezrek, de talán milliók megélhetése esik áldozatul, hiszen  a kevesebb eladott lemez, kevesebb eladási helyet, kevesebb eladással foglalatoskodó személyzetet, kevesebb gyártókapacitást, kevesebb nyersanyag felhasználást és lényegesen kevesebb logisztikai feladatot jelent.

Eközben, a témában érintett, döntéshozatali szinten dolgozó  szakemberek túlnyomó része, a tömegméretű zene- és videó letöltést lehetővé tevő ún. torrent oldalakat, a lelkes amatőrök üzemeltette warez szájtokat tette és teszi felelőssé és nem utolsó sorban magát a közönséget, aki van olyan pofátlan és a helyett, hogy a kiadók, a jogtulajdonosok és a terjesztők,  bankszámláját hizlalná, fogja magát, s minden anyagi kötelezettség vállalása nélkül rákattint a download gombra, majd élvezi a tartalmat.

Ugyan a jelenség korántsem új keletű, még mindig nem látni annak jelét, hogy a biztonsági eljárások szorgos – ám egyelőre eredménytelennek tűnő – fejlesztésén túl, bárki ezzel a letöltés-szindrómával tényleg komolyan foglalkozna. Eltöprengtem kicsit, s a továbbiakban szeretném megosztani a Tisztelt Olvasóval, mindazt, ami eszembe ötlött.

A kezdetek Nyugaton...

Az értékes tartalomhoz történő jogosulatlan hozzáférés problematikája, voltaképp' a jobb híján könnyűzenének nevezett műfaj megjelenésével egyidős. A múlt század '60-as, '70-es éveiben az akusztikus kincseket bakelitlemezeken hallgatta a nagyérdemű, s a másolatok készítésére alkalmas technológia – a magnetofon – még csupán orsós változatban volt kapható, a lemezjátszókkal közel azonos árszinten. Tehát a hanglemezekről ily módon készülő másolatok előállítási költsége jószerével azonos volt, az eredeti kiadvány beszerzési árával. Ez esetben kizárólag az indokolta a másolást, hogy az eredeti kiadvány beszerzése közel lehetetlennek tűnt a zenerajongó számára.

A kazettás magnók tömeggyártásának beindulásával, ezek ára olyan alacsony szintre süllyedt, hogy egycsapásra a társadalom széles rétegei számára is lehetségessé vált beszerzésük. Igaz, jobbára gyenge minőségű hordozható magnók terjedtek el nagy számban a piacon, de a tömeges hozzáférés lehetőségével elérkezett a kazettamásolatok ideje. A jóhiszeműen eljáró tulajdonosok jobbára maguk, s barátaik számára készítettek másolatokat. Ebben már csak azért sem találhatott kivetnivalót senki, mivel akkoriban tűntek fel az autókba szerelhető hi-fi berendezések, s ezekből akkor még kizárólag kazettás kiszerelésűek kerültek forgalomba. 

...és keleten

 A keleti szektorban nagyjából a '80-as évek elején léptek színre a hekkerek előfutárainak tekinthető hiénák, akik számára, a kisiparszerűen végezhető másolás minden feltétele adott volt: rendelkeztek lejátszó- és felvevő technológiával egyaránt, s hozzáfértek azokhoz a hanganyagokhoz, melyek adott helyzetben kuriózumnak számítottak. Többségük iparengedéllyel ténykedő hanglemezbolt tulajdonos volt, illetve ilyen objektumban dolgozó alkalmazott, hiszen a példa ragadós volt.

A közönség persze, hogy örült, hiszen az eredeti lemezek beszerzési árának töredékéért hozzáférhetett az áhított hanghordozók másolataihoz. Akadtak több ezres kazetta másolat-kollekciót rejtő otthonok. Ekkoriban, megannyi lokális híresség épített magának kiemelt státuszt a közönség  alulinformáltságából, de jó néhány korabeli  underground sztár is, részben a hiánygazdaságnak köszönhette kiemelt státuszát.  

Nagyjából a '90-es évek elejére tehető az a korszak, amikor a keleti szektorban drasztikusan visszaesett a hanglemezvásárlási hajlandóság, s a hagyományos vinylek iránti kereslet csökkenésével fordított arányba, felvirágzott a kazettapiac. Az olcsó technológia ugyanakkor a talmi tartalmak előállítóit is vonzotta.

vége az 1. résznek (folytatás a következő oldalon)