Réthy Margit: BEHAJTANI TILOS, avagy rendszerváltás a zöld szigeten

Sark a Csatorna - szigetek egyike , az Egyesült Királysághoz tartozik, de nem része sem Nagy Britanniának, sem az Európai Uniónak. Sark még a Csatorna - szigeteken belül is sajátos autonómiát élvez. Tavaly december 10-én demokratikusan megválasztották Sark új vezető testületét. Két nappal később minden hatodik szigetlakó munkanélküliként ébredt.

Jelentem: megdőlt a feudalizmus utolsó bástyája Európában! Győzött a demokrácia, hurrá!

Furcsamód nem mindenki éljenez. Legkevésbé azok, akik mindezt az erőszakosságig menő lelkesedéssel akarták.
Vegyük csak szépen sorban.

Tavaly áprilisban már közhírré tétetett a Szabadság Téren itt,  hogy a Sark nevű kicsiny szigeten  történelmi szélvihar kerekedett, hogy hűbérbirtoki létének 443-ik esztendejében, első ízben szabad választáson döntenek a szigetlakók saját helyi kormányzatukról, hogy miféle poros ( 443 esztendős) hagyományokat fú el az új idők szele . S hogy mindez a milliárdos ikerpár, a híres Barclay fivérek kitartó munkálkodásának gyümölcse lészen. (Szóltunk még a civil összefogásról, a közösségi szellemről, vagy például arról, hogy az alig 7 négyzetkilométeres szigeten nem kell jövedelemadót fizetni, nincs szociális rendszer, „csak” gondoskodnak a rászorulókról. Valamint tilos a gépjármű – közlekedés, beleértve a magánhelikoptereket is…)

De kicsodák a rendszerváltást kitartóan követelő Barclay fivérek?
Sir David és Sir Frederick tíz perc különbséggel jöttek a világra, 73 évvel ezelőtt. Jelenleg a brit milliárdosok elit klubjának tagjai, övék a Telegraph médiacsoport, és a londoni Ritz Hotels. (Csak a pontosítás kedvéért : a fociszponzorként is ismert londoni Barclays Bankhoz – a névazonosság ellenére – nincs közük). Összvagyonuk becsült értéke kis híján 2 milliárd angol font, amelyből jótékony célokra is költenek. 1993-ban vásárolták meg a Sark – hoz tartozó kicsiny földdarabot, és nagyjából azóta koptatták valamennyi illetékes európai intézmény lépcsőit, hogy panaszt tegyenek a Sark-on uralkodó feudális állapotok miatt. Közben boltokat, vendéglőket, és két szállodát nyitottak a főként turizmusból élő szigeten.

A milliárdos ikrek fáradozásának gyümölcse tavaly decemberre beérett. Sark – on megtartották az első szabad választást, méghozzá a szavazópolgárok 90 százalékos részvételével. A jelöltek két tábort alkottak. Egyfelől ott voltak azok a  tősgyökeres szigetlakók , akik a demokratikus átalakulás mellett is ragaszkodnak évszázados hagyományaikhoz . Másfelől a  modernizáció és a reformok zászlaja alatt menetelő ellenjelöltek, akik a Barclay – birodalom támogatását élvezték. Nem is akármilyet! A kampány kétségkívül legkiemelkedőbb pillanata az volt, amikor a milliárdos testvérpár szóvivője – a voksolás előtti napon – a Telegraph című lapban tolmácsolta a fivérek választási üzenetét : ha a „ régi rendszer” jelöltjei győznek, akkor a Barclay testvérek kivonják befektetéseiket a szigetről. Így. Nyíltan, kertelés nélkül. Üzleti politika vagy a választók megfélemlítése? Valójában mindegy.

Sark polgárai másnap az urnáknál szolgáltak csattanós válasszal. A Barclay fivérek által támogatott jelöltek közül csak ketten jutottak be a 28 tagú Chief Pleas –be ( a sziget miniparlamentjébe.) Másnap kihirdették a választási eredményt, a következő nap reggelén pedig a sziget 600 lakója közül 140 – en munkanélküliként ébredtek. Vagyis mindazok, akik a Barclay birodalomhoz tartozó két szállodában, vendéglőkben és boltokban dolgoztak, lelakatolt ajtókba ütköztek. Két hét sem volt hátra Karácsonyig. A döntés megdöbbenést váltott ki, nemcsak Sark-on, hanem másutt is. Hiszen a dúsgazdag fivérek jótékonysági akcióiról rendszeresen írt a szigetországi sajtó, munkájukat 2000-ben még a brit uralkodó is kitüntetéssel jutalmazta.

(A választásról még csak annyit, hogy rendben, és szabályosan zajlott. A feudális jellegű berendezkedésnek vége, 2008 decembere óta Sark-ot demokratikusan megválasztott testület irányítja. Ezért harcoltak oly sok évig a Barclay fivérek is. Vagy mégsem?)

Sir David és Sir Frederick haragja februárig tartott, amikor újra megnyitották a tulajdonukban lévő szállodákat, boltokat és vendéglőket Sark-on. Persze siettek közölni azt is, hogy nem pazarolnak több pénzt a sziget „ modernizálására”, amelyre állítólag évi öt millió angol fontot szántak volna.
A szigetlakók véleményét talán az utolsó Seigneur, Mr. Beaumont foglalta össze legfrappánsabban: „több, mint négyszáz éve él és virágzik Sark a Barclay fivérek pénze nélkül. Úgy vélem, ezentúl is elboldogulunk.”

Való igaz, egyhamar biztosan nem lesz helikopter – leszállópálya, sem autóút a szigeten (ahol továbbra is tilos a gépjármű – közlekedés), nem épülnek méregdrága golfpályák és sok csillagos exkluzív szállodák - ahogyan azt a milliárdos befektetők tervezték. Akik szerint a sziget lakói „azt eszik, amit főztek”.
Igen, tulajdonképpen erről is döntöttek a Sark polgárai, amikor szabadon éltek választói jogukkal.   
Ilyen a demokrácia.