A franciák ódákat zengenek Mundruczóról és a Deltáról

Akik járnak fesztiválokra, már néhány éve jól tudják, hogy Mundruczó jelentős filmrendező

Szimbolikus Magyarország, mítoszerejű mese, hevesen izzó, pontos film, tiszta művészet, erős színészek, felejthetetlen történet, súlyos dráma, amely senkit nem hagy érintetlenül - ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel méltatták a francia kritikusok Mundruczó Kornél Delta című filmjét, amelyet szerdától vetítenek a francia mozikban.

"Azok a kivételezett helyzetben lévők, akik járnak fesztiválokra, már néhány éve jól tudják, hogy Mundruczó Kornél jelentős filmrendező. Harmadik játékfilmje, a Delta sokak számára a legutóbbi cannes-i filmfesztivál revelációja volt, ahol az alkotást a hivatalos versenyprogramban mutatták be és elnyerte a kritikusok díját. A tájak és a testek kirobbanó költészete nála elválaszthatatlan az emberi érzések mély igazságától. A transzgresszió és a másság rendezője, amit minden eddigi filmjében ugyanaz a színésznő, Tóth Orsi testesít meg. Olyan világ, amelyet mindenképpen meg kell ismerni" - ezzel a bevezetővel ajánlja olvasói figyelmébe Mundruczó filmjét a Positif című filmes szaklap.

Az egyik legjelentősebb francia filmes folyóirat márciusi számának címoldalán hirdeti a Deltát és tíz oldalon foglalkozik a magyar filmmel. Természetes szerelem címmel közölt kritikája mellett külön tanulmányban elemzi Mundruczó filmes nyelvét és alkotásainak visszatérő motívumait, amelyeken keresztül a rendező "a szabadságért küzdő egyént mutatja be és az amiatti marginalizálódásán kíséri" el, földrajzilag, esztétikailag vagy morálisan. Az írásokat a rendezővel készült négyoldalas interjú követi.

A hivatalos bemutatót megelőzően a Positif a "mozi templomának" számító párizsi Forum des Images-ban külön vetítést is szervezett olvasóinak Mundruczó Kornél részvételével. A vetítés utáni csaknem egyórás beszélgetésen több százan vettek részt, sokan személyesen gratuláltak a rendezőnek. 

Mundruczót "nagyon közelről kell ezentúl figyelni"

A Libération című napilap szerint a Delta annak a bizonyítéka, hogy harmadik filmje után Mundruczót "nagyon közelről kell ezentúl figyelni". Legújabb művének szereplői magányos világot alkotnak a konszenzusokra épülő paranoiás társadalommal szemben, amely saját elvei nevében minden másságot elpusztít - véli a kritikus, hozzátéve, hogy egy világvégére helyezett szimbolikus Magyarország jelenik meg a filmben, ahol a kamera már messziről látja a veszély eljövetelét. 

A Le Monde szerint "a fiatal új magyar generáció tehetséges rendezője", aki filmről filmre ügyesen vált stílust, ezúttal a fenséges természet világába helyezte történetét, a Duna-deltába, ahol az állatias vadság az emberek részéről fenyeget. A mértékadó párizsi lap szerint bár a rousseau-i környezetben a testvérek ellenállhatatlanul vonzzák egymást, mégsem a vérfertőzés a film témája, amit épphogy csak sugall a rendező. Mundruczó víziója metafizikus: a minimalista történet elátkozott szeretői a mitológiai konfliktusokat és a görög tragédiák pszichológiai összetettségét idézik. "Szigorúan és pontosan filmezett gyászmese, elégikus költészet. Tiszta művészet" - írta a Le Monde.