|
Ádok Zoltán: Tánclépés
Én csak vele, ő csak velem, a holnap együtt ér, eltörött gondolat ha más szívében él, indulok bárhová, csak egy percre is láthatom, azt hiszem nélküle én már sehova se tartozom. Napbarnított méztestével izgatóan táncol, átölelt és megszorított, de jó is volt, egy tőle kapott érzés tüze lángolt lelkembe. A szépségnek nézd milyen ereje van odaát, féltékeny lettem rögtön már egy tánc után.
Refrén:
Egy tánclépés ami összehozott, egy érintés ami összeszokott, egy hűs koktél veled hajnalig csak táncolnék, csak végre itt lennél. Egy másik szív talán messzire hív, ha nem jönnél legyen úgy c’est la vie , jó volna csak még egy olyan forró éj, ami volt az elején.
Mennék már, vagy várjak még, bárhogy éltél, bármit tettél nem is kérdezném, későre jár és minden fáj, bármi áron kellenél, te előbb érj hozzám. A zenegépbe beleszórtam uhh az összes pénzem, hajnal 4ig meg sem untam csak egy dal szólt, tőled érzett furcsa ritmus, csak táncolt lelkemben. Nézd ez az éjjel, velem mit tett soha már, érzem, hogy nem lesz ebből sem már folytatás, se így se úgy.
Refrén:
Egy tánclépés ami összehozott, egy érintés ami összeszokott, egy hűs koktél veled hajnalig csak táncolnék, csak végre itt lennél. Egy másik szív talán messzire hív, ha nem jönnél legyen úgy c’est la vie , jó volna csak még egy olyan forró éj, ami volt az elején.
Refrén:
Egy tánclépés ami összehozott, egy érintés ami összeszokott, egy hűs koktél veled hajnalig csak táncolnék, csak végre itt lennél. Egy másik szív talán messzire hív, ha nem jönnél legyen úgy c’est la vie , jó volna csak még egy olyan forró éj, ami volt az elején.
|