Ráday Mihály: Híre sem marad fenn?

A Békéscsaba melletti Gerla műemléki védettséget "élvező" kastélya és magtára a rendszerváltást követő privatizáció után mára kis híján elpusztult. Most visszakerült a város tulajdonába. A műemléki hatóság mit tegyen? Büntesse, kötelezze az önkormányzatot?

Cserkészeké lett Óföldeák-Gencshát Návay-kastélya. A kis melléképületet használják(?), a kastély pedig lassan összeomlik, mert a legalapvetőbb karbantartást sem végezték el, amióta megszerezték.  Ha - mert más lehetősége nincs - az önkormányzat az életveszély elhárítására kötelezi a tulajdonost, a II. fok, a közigazgatási hivatal - fellebbezésre - megszünteti a határozatot, mert nincs ott életveszély, ahol a telek körül van kerítve.

Farkas úr volt a tulajdonosa a Beverly Hills Kft-nek, s abban a Budapesti Continental Szálló-Hungária Fürdő épületegyüttesének a Nyár utca-Dohány utca-Klauzál utca határolta tömbben. Képviselője, Horváth Nóra újra és újra megjelent a Fővárosi Önkormányzat illetékes bizottsága soros ülésén, hogy a ház védettségét töröltesse. Kérésük nem teljesült, s közben a sorsára hagyott háztömeg folyamatosan pusztult. A VII. kerületi Polgármesteri hivatal pedig újabb és újabb határozatában kötelezte a tulajdonost az életveszély megszűntetésére. Újabb és újabb épületrészeket bontottak le, majd elérték, hogy a már nagy százalékában üres telektömegre építhessenek. Az engedélyekkel együtt eladták kft-stül az ingatlant - haszonnal, s az új tulajdonos 2008 végén a kiürítésekor hibátlan házak hűlt helyén és Ágoston Emil szecessziós remekművének rommaradékán megkezdte az építkezés előkészületeit.

Üresen áll a Pollack Mihály tervezte kétudvaros Paulay Ede u. 33. A műemlékesek elérték, hogy végre lefedjék az idei tél beállta előtt. A kapu bezárva, s aki arra jár, nem láthatja, hogy bent hiányoznak az ablakok, szabad a pálya az eső, a hó előtt. Úgy hallani, új tulajdonosa lett az idén.

Többször váltott már tulajdonost Lechner Ödön egyik korai jelentős műve ettől pár lépésnyire: az Andrássy út 25, szemben az Operaházzal, az újra egyre divatosabb pesti főutcán. Miután kivásárolta a lakókat az első, aki megvette az önkormányzattól a hibátlan házat, gyakorlatilag a sorsára hagyta, s a romló épület - mindig jelentős haszonnal - újra és újra gazdát cserél.

A rettenetes példák sokasága mellett van egyetlen egy eset, ami - a műemléken ugyan nem segített, de - "megnevezte" a vétkest. Pozsár Viktort és Borovi Barbarát II. fokon és jogerősen elítélte a bíróság a Zala megyei Mikosszéplak Mikosd-kastélyának romlásában játszott szerepükért. Most már ott is új a tulajdonos.

Budapesten - csak a további példák kedvéért - eltűnt Schöpf-Merei Ágoston legendás reformkori (Zitterbach Mátyás tervezte) kórháza a Szentkirályi utcában, erzsébetvárosi épületek sora, köztük az első igazi ellenállást kiváltó, a Holló utca 11. alatti "ezüstműves háza", aztán az Úttörő Áruház, s mögötte a barokk Reáltanoda utca 8. Az öreg, elhanyagoltságukban sem csúnya, s helyreállításuk esetén vonzó, egyedi körülményeket kínáló házak helyére új - általában - rövidtávra tervezett, alacsony belmagasságú, kis alapterületű lakásokat, illetve irodákat tartalmazó egyszerű házakat emelnek az "ingatlanfejlesztők", melyekből a beruházás gyorsan megtérülhet. Épülnek az újabb bevásárlóközpontok Debrecen és Miskolc belvárosában is, miután már tudható, milyen hatással voltak a budapestiek a főváros bevásárló utcáinak boltjaira. Csak a saját hibájából tanul itt mindenki - majd, egyszer.

A sokak megjegyzéseitől kísért Kálvin téri új házak épületrésze az is, amit a Múzeum utca 3. díszletfala eltakar. Lovag Freystädtler Jenő "pasa" házát Bergh Károly tervezte, s lépcsőházi korlátjának egy aranyozott kis öntöttvas darabját őrzöm. A ház útban volt az ingatlanfejlesztőnek. A műemlékes hivatal előírta, hogy kompromisszumként - ha le is bontható a hátsó frontja - az utcai traktusát meg kell tartani. Aztán az hogy hogy nem, egyszer csak összedőlt. A ma látható díszletfalat - kötelezésre - utólag építették vissza az új irodaház elé.

A Blaha Lujza tér mellett, a volt sajtópalota bontása közben még látható volt a szomszédos József körút 7. fele. A masszív körúti ház aztán "megadta magát". Maradt a homlokzat, a díszletfal, épül mögé az új. Van hasonló példa már minden kerületben, s nyilván vidéki városainkban is. Hasonló megoldást terveznek a Péterfia utcán Debrecenben, meg másutt is.

Folyik a budapesti Erzsébetváros átépítése. Látványos most az, ami a Klauzál utcában történik. Sorban bontják le a házakat, s eltűnik az a kis maradék zöld is, amit úgy keveselltünk eddig. A gangos, ecetfás udvarok helyén olyan sűrű beépítés folyik, amit a közismerten telekspekulációs millenniumi építkezések idején sem lett volna lehetséges. A műemlékes hatósági engedély hagyja a házakat bontani, bár előírta a védett házak utcai frontjainak kötelező megtartását. A még álló házrészeken nincs tető. 2008 telének kezdetén jól látszik, hogy csupaszok az - eddig - hibátlan hatalmas födémgerendák... Lehet, hogy a tél után már nem lesznek ezek a házrészek sem megtarthatók?

Szomorú volt látni, amikor lebontották azt a Nagy Ignác utcai házat, amiben a "Noé bárkáját" forgatta Sándor Pál.  Egész gangos udvarán egy fantasztikus szőlőtőke indái, levelei adtak árnyékot - s őszre - gyümölcsöt a háznak. A bontásra váró házak lépcsőházában látni még az egykori szőnyeg leszorítását szolgáló bronzkarikák, az öntöttvas korlátok, festett és faragott díszek, egyedi "nyílászárók", bronzkilincsek, látványos csempék, kövezetek, színes terazzók maradékát. Az államosított, tanácsi, majd önkormányzati tulajdonban lévő belvárosi lakástömeg a lepusztult házakban - akár megvehették a lakásaikat a bent lakók, akár nem - sokszor arra ösztönzi a lakókat, hogy ne tudjanak ellenállni az ajánlatnak, már-már szívesen hagyják el megszokott környezetüket, mert "van az a pénz", amiért elmennek, szabad utat engedve a városrész-méretű bontásnak. Nekik nem magyarázható meg, hogy más országokban már régen kialakult a karbantartásra ösztönző gazdasági rend.

Nálunk semmi sem ösztönöz arra, hogy megmaradjon az, ami érték. Nincs olyan pénz (kivéve a Nemzeti Kulturális Alapprogram és néhány más alap és alapítvány kevéske pályázható keretét) ami támogatásra odaítélhető lenne, s nincs olyan adó-, illeték-, kedvezményrendszer, amely minden civilizált országban működik már, ami a jogszabályok biztosította kedvezmények fejében ösztönözné az önkormányzatot, vagy a befektetőt a tulajdonában meglévő érték megtartására. A ritka kivételekről büszkén tudósít a sajtó, ha bárhol akad ilyen. Ilyen volt idén a Sonnenschein-ház a Ferenc téren a IX. kerületben.

Magyarországon nem az ablakok szigetelésére, hanem cseréjére ösztönöz a jogszabály! Lehet, hogy ez, és mindaz, aminek egy ablakcsere csak egy pici szeletkéje, olyan átvitten is értelmezhető "arculatváltáshoz" vezet, amit nagyon fogunk szégyellni, ha megérjük az idők változását, s látjuk, milyen hamar elpusztul az, amit manapság építenek nálunk, s milyen kevés az, amit utódaink megörököltek tőlünk abból, amit mi az elődeinktől kaptunk örökül.

Számtalanszor kalauzol az ember vendéget Budapesten. Amit ilyenkor megmutat - miután a barokk kornál korábbi építészeti emlékek néhány templom, római rom és török fürdő kivételével nincsenek - a város panorámája és mindaz, amit a magyaros szecesszió és az eklektika jelent. Emlékszem, mekkora élmény volt egy francia pénzügyminisztériumi delegáció számára a Postatakarék épülete a Hold utcában, milyen cikket írt egy amerikai újságírónő, miután megnézhetett néhány udvart a Terézvárosban és az Erzsébetvárosban, milyen lelkessé tették őt Budapestnek ezek a "titkai". Egy francia televíziós a Király utca 27. gangos udvarán készített riportot e sorok szerzőjével, s el volt ragadtatva a helyszíntől. Rövidesen ennek is annyi! Erkélykorlátján még olvasható a kovácsoltvas felirat: "Zur stadt Pest".

Vajon lehetséges-e, hogy az új esztendőben a rendszerváltás után egy híján húsz évvel nálunk is bekövetkezzen az az egészséges változás, ami - például - a párizsi Marais-negyedben történt, s megszületik az a pénzügyi jogszabályi keret, amitől már majd nem hátrány az, ha valaki tulajdonosa az ország épített öröksége egy szeletének, s érdeke, hogy jó gazdája legyen annak ami az övé, s közvetve mindannyiunké.