Réthy Margit: Milliárdosok forradalma

Itt a közösségi szellem és a szűkebb pátria iránti elkötelezettség az egyik legértékesebb tőke. Nincs bürokrácia, pénznyelő államapparátus, nincs többpártrendszer

André Gardes munkanélküli francia atomfizikus egy nyári estén megjelent Sark szigetén, és közölte, hogy másnap délben birtokba veszi a földdarabot. Elhatározásának azzal adott nyomatékot, hogy félautomata fegyverével látványosan körbesétált a szigeten. A helyiek tréfát szimatoltak, és nyugodtan hajtották álomra fejük. A betolakodó másnap épp egy padon üldögélve várta, hogy a nap delelőre hágjon, amikor odalépett hozzá a sziget rendőre, és megszólította: "Jó napot, uram! Milyen remek fegyvere van!" Majd váratlanul rávetette magát a franciára, és ezzel véget is ért a dráma. 1991-et írtunk akkor.

A második világháború óta ez volt a legsúlyosabb, tulajdonképpen egyetlen incidens a körülbelül 600 lelkes szigeten , ahol a rendőr fizetés nélkül, önkéntes alapon látja el feladatát. Meg kell hagyni, sok dolga nem akad. Persze nem ő az egyetlen közszolga, akit a közösség iránti odaadás vezérel. Sark-on csak a pap, az orvos és az iskolában tanító néhány pedagógus kap "állami" fizetést. Minden más közügynek számító teendőt, beleértve a szemét elszállítását, ingyen és bérmentve végeznek el a helyiek. Itt mindenki ismer mindenkit. A szigeten tilos a gépjármű - közlekedés. Biciklivel, lófogattal, vagy akár gyalog...lássuk be, az alig 7 négyzetkilométernyi területet bejárni nem túl megerőltető.
(A tilalom a traktorokra nem vonatkozik, amelyeket áruszállításra és mezőgazdasági munkára lehet használni.) A szigeten nincsenek pártok, politikáról még a kocsmában sem beszélnek.
Sajátos idill, amely immár végnapjai éli...

Sark a Csatorna - szigetek egyike . Pontosabban egy sziget, és a hozzá tartozó két pici földdarab alkotja ezt a minden tekintetben különleges "miniállamot". A Csatorna - szigetek az Egyesült Királyság részét képezik, de nem tartoznak sem Nagy Britanniához, sem az Európai Unióhoz. Nos, Sark még a Csatorna - szigeteken belül is sajátos autonómiát élvez.

A szigetet Herrier de Carteret nemesúr 1565-ben hűbéradományként kapta I. Erzsébet brit uralkodótól. A hűbérúr, az első Seigneur, negyven családot költöztetett a szigetre. A negyven birtok közül néhány azóta gazdát cserélt. Ám ezeknek a birtokoknak a tulajdonosai ülnek ma is Sark döntéshozó testületében, a Chief Pleas-ben. Habár a "tulajdonos" nem a legmegfelelőbb kifejezés. Sark -on ugyanis 443 éve változatlanul minden négyzetcentiméternyi szárazföld a Seigneur tulajdona, aki ezért évente fizet a brit Koronának...443 éve változatlan összeget, valamivel kevesebb, mint 2 (kettő) angol fontot.

A jelenlegi, sorban a 22. Seigneur egy volt bristoli repülőmérnök, John Michael Beumont. Több, mint három évtizeddel ezelőtt nagyanyjától vette át e tisztséget. Mr.Beaumont nem ragaszkodik a hivatalával járó tucatnyi címhez. Öt galambot tart. Ez az ő egyik kiváltsága, méghozzá a Sark-on 443 éve érvényes törvények, vagy még inkább szokásjog szerint. Ha egy birtokot eladnak, a vételi ár tizenharmad része is a Seigneurt, azaz Mr. Beumont-ot illeti, akárcsak minden tárgy, mint a tenger hullámai partra vetnek...bár ez utóbbi jogát még sohasem érvényesítette.

A sziget életét irányító Chief Pleas munkájában - a már említett negyven birtokos mellett - 1920 óta 12 választott képviselő is részt vesz. Valamennyien ingyen dolgoznak. Javadalmazást csak a leginkább mindenesnek tekinthető titkár kap, valamint az , aki turizmussal kapcsolatos ügyekért felel.

A turizmus fontos bevételi forrás, ebből származik Sark éves költségvetésének fele. A másik fele pedig a sziget lakóitól. Jövedelmi adó nincs, csupán az épületek után kell némi pénzt fizetni, illetve létezik egy minimális, 1 (egy!) százalék alatti tőkeadó.

Talán ebből is kiderül, hogy Sark büdzséje meglehetősen szűkös...ám úgy tűnik, mégis elegendő. Itt a közösségi szellem és a szűkebb pátria iránti elkötelezettség az egyik legértékesebb tőke. Nincs bürokrácia, pénznyelő államapparátus, nincs többpártrendszer. És bár errefelé nem ismerik a nyugati társadalmakban obligát szociális hálót ( nyugdíj sem létezik), Sark-on csak az halhat éhen, akinek kifejezetten ez a szándéka. A szociális segítség annak jár, aki rászorul, de az meg is kapja. Erről a Seigneurnek kötelessége gondoskodni.

Feudális berendezkedés? Igen, az, már ha nagyon ragaszkodunk az elfogadott kategóriákhoz. De furcsamód a rendszer mégis működik, és a sziget lakóinak eszébe sem jutott, hogy ezen változtani kellene.

Egészen 1993-ig, amikor a szigethez tartozó egyik kisebb földdarabot, Brecqhou-t megvásárolta egy milliárdos ikerpár. A két Barclay fivér, David és Frederick erődszerű, díszes kastélyt építtetett magának a birtokon, helikopter leszállópályával, yachtkikötővel, ahogyan kell. Aztán elindították harcukat a Seigneur és a rendszer ellen. Először sokallták a birtokvásárlás után fizetendő tizenharmad részt. ( Halkan jegyzem meg: a nevetségesen alacsony tőkeadó , és a jövedelemadó hiánya nem bántotta az igazságérzetüket.)
Majd azt kifogásolták, hogy Sark törvényei szerint a birtokot az elsőszülött fiú örökli. Ők viszont összesen négy gyermekükre akarják hagyományozni az értékes ingatlant. Ezért egyenest az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak jogorvoslatért. Sark-on nem érvényesülnek az alapvető emberi jogok, áll a két milliárdos beadványában, amelyben azt is kifogásolják, hogy a szigetet nem demokratikus úton megválasztott testület irányítja.
A Seigneur javaslatára a Chief Pleas módosította az örökösödési törvényt, ám a Barclay fivérekben addigra már olthatatlanul fellángolt a rendszerváltó hevület. Demokráciát Sark-nak! - jellegű sajtókampányt indítottak, Brüsszelben, Londonban koptatták a döntéshozó intézmények lépcsőit.
Hosszú évekbe tellett ugyan, ám végül a szigeten is sikerült felborzolni a kedélyeket. Idén február 28-án a Chief Pleas döntött: decemberben választást tartanak Sark-on, és a sziget lakói szabadon eldönthetik, kit küldenek az irányító testületbe.

Sark élete megváltozott. A közhangulatot egyre jobban eluralja a megosztottság. Van, aki azért nem vásárol a szomszédos boltban, mert annak tulajdonosa mást gondol a változásról, mint ő. Sokan attól tartanak, hogy a választás után több adót kell majd fizetniük, hiszen már senki sem akar puszta lelkesedésből dolgozni ... Mások attól félnek, hogy a civil összefogást végérvényesen felváltja a pártoskodás. (No és megjelennek az autók a szigeten...)
Való igaz, még nem lehet felmérni, milyen következményei lesznek a forradalmi változásnak. Mi lesz a Seigneur pozíciója? Ki fog kormányozni? Talán megszűnik Sark autonómiája? Vagy létrejönnek a politikai pártok, az államigazgatási intézmények, és minden egyéb, ami még kell egy működő demokratikus rendszerhez?
No igen. Már az elemiben megtanultuk, hogy a feudális berendezkedésnek a feltörekvő polgárság forradalma vetett véget. Sark polgárait azonban nem foglalkoztatta a rendszerváltás gondolata, legalábbis tíz évvel ezelőtt még nem. A változás szele a Barclay - birodalom felől kezdett fújni.
EZ a millárdosok forradalma.