Süveges Gergő: Apa-kép-írás 101. - Árpi

Ha a kedves Olvasó nem tudta volna, elmondom, hogy Árpinál jobb barátot nem hordott még hátán a Föld. Ugye nem tudták? Eddig én sem. Marci mondta, épp az előbb.

Képzeljék el, nincs olyan, amit Árpi ne tudna; nincs olyan, amire Árpi ne tudna válaszolni, ráadásul Árpi olyan kunsztokat tud, amilyeneket még soha senki nem látott. Ő a megtestesült tökély. Árpi éppen ötéves. És Marci legjobb barátja.

Nem tudom, hogy a többi gyerekkel is így van-e, és hazavisznek-e ők is az óvodából valamit a mieinkből, de Marci általában kicserélve jön haza. Marci helyett Árpi érkezik a családba, s csak hosszas rábeszélésre hajlandó visszaváltozni Marcivá. Az átalakulás tulajdonképpen nem jelentős. Mindössze Marci testtartását, hanghordozását, mimikáját, gesztusait és szókincsét érinti. Igazán semmiség. Magam is csodálkozom, miért szalad tőle a homlokomra a szemöldököm. Az mindenesetre biztos: Árpi vonatkozási pont. Hivatkozási alap. Tudatalatti meghatározó – az élet minden területén.
Árpi, a nagy tanító
Ismerik-e Önök a nyuszipuszi s a rókapuszi intézményét? Eddig mi sem ismertük. Amióta azonban Árpi belépett az életünkbe, puszikat kapunk és adunk. Nem habostorta.
A nyuszipuszi úgy történik, hogy az ember (többnyire a gyerek) ökölbe szorítja a kezét, majd az ujjak által így képzett csőszerű alkotmány egyik végét a másik ember (többnyire a szülő) orrára helyezi, s kissé megszorítja. Az eseményt hangos kacagás kell hogy kísérje, s csak többszöri ismétlés után lehet felhagyni vele. Nem tudom, a nyulak tudják-e ugyanezt, mindenesetre annyi ujjuk biztosan nincs, mint nekünk. Az elnevezés tehát legalábbis elgondolkodtató.
A rókapuszi ennél sokkal rosszabb. Az ugyanis fáj is. Úgy történik, hogy az illető (gondolom, ő a róka) két kézzel megfogja a másik alkarját, és ellentétes irányban megcsavarja rajta a bőrt. Azt hiszem, az én időmben ezt spanyol kesztyűnek hívták… Hiába: változnak az elnevezések, de a kínzási formák örök életűek.
Önök is láthatják: Árpi nélkül szegényebbek, műveletlenebbek és szánnivalóbbak lennénk minden más teremtménynél. Még szerencse, hogy van kitől tanulnunk.
Árpi, az ízlésformáló
Marcinak – mint minden gyereknek – vannak kedvenc ételei. Ezek közé tartozik a spenót is, ami – elismerem – nem tipikus gyerektulajdonság. Mégis, ha spenót kerül az asztalra, Marci rikkant egy hurrát, és boldogan kebelezi be – akár főtt tojás, akár fasírt van benne. Lényeg a spenót.
Így volt ez egészen mostanáig. A legutóbbi alkalommal azonban, amikor ebédhez ültünk (spenót!), és Anya felemelte a lábos fedelét, várva Marci arcának felderülését, a Fiatalúr – némi csibészes szájszöglet kíséretében – sóhajtott egy fájdalmasat: „Árpi nem szereti a spenótot…”

A szülő vérnyomása ettől persze emelkedik egy cseppet, de még mindig képes higgadtan folytatni: „De te szereted…”
Marci azonban addigra már eggyé vált lélekben jelen lévő barátjával, és csak újabb lemondó sóhaj kíséretében tudja folytatni az ebédjét: „Hát… én… azt hiszem… igen…”
Árpi, a focista
Marci az óvodában focizni is jár. Egy héten egyszer kergetik a… hát, ha nem is a bőrt, de a gumilabdát biztosan.

Marci általában büszkeségtől dagadó kebellel tér haza egy-egy „edzés” után: sikerült a labdát lábbal megállítania, rúgott gólt is, és Levente bácsi megdicsérte. Ja, és pompásan fejelt.

Focizni jó. Már csak azért is, mert – kell-e mondanom – Árpi is focizik.
Marci természetesen azt képzeli magáról, hogy ő nagyszerű focista, aki játszi könnyedséggel dekázik, vezeti a labdát, cselezi ki a legnagyobbakat, és lő bombagólt félpályáról. Az álmok is fontosak, szó se róla, az azonban nagyon is komoly valóság, hogy – mint afféle híres focista – minden alkalommal, amikor fociról esik szó, Marci zsebre dugja a kezét, vállát leejti, lábával téblábolni kezd, ajkát biggyeszti, és roppant nagyfiúsan dicsekszik el legutóbbi hőstettével. Az önbizalom határtalan. Hiszen Árpinál nincs ügyesebb focista. És ezekben a pillanatokban Árpivá válik ő maga is.
Részösszegzés
Árpi hatása és befolyása olyan hatalmas, hogy egy normál méretű Apa-kép-írás kereteit bőven szétfeszíti. Ezért aztán a következő alkalommal folytatom az elemzést. A tanító, az ízlésformáló és a focista után megismerhetjük Árpit, az okosat, valamint Árpit, a beszédtanárt.
Kérem, most két hétig bírják ki Árpi nélkül. Marcitól ezt hiába kérném. De Önöknek, kedves Olvasók, hátha sikerül.