Apai gondoskodás a húsevő dinoszauruszoknál?

Néhány legvadabb és ragadozó dinoszaurusz családban az apa viselte gondját a fejlődő tojásoknak, melyeket valószínűleg több mint egy anya rakott le – sugallja egy új kutatás

A bizonyíték az apai bölcsödére és a potenciális poligámiára három fészkelő dinoszaurusz megkövesedett maradványain alapul. Az állatvilágban a poligámia mindennaposnak számít. Ezen fosszíliák elemzése alátámasztja azon egyre növekvő kutatási ágat, mely madárszerű jellegzetességeket és viselkedéseket mutat a nem madárszerű dinoszauruszoknál, beleértve néhány olyan fajt is, melyek tollakkal rendelkeztek és talán repülni is tudtak.

A hím bekapcsolódása az utódnevelésbe ennek legfrissebb példája. Az élő madárfajok több mint 90 százalékánál, a hím részt vesz a fiatalok nevelésében. Ez az emlősöknél csak öt százalékos arányt jelent. "Az eredmények nagyon érdekesek, bár nem meglepőek, ha figyelembe veszünk minden egyéb olyan jellegzetességet, mely hasonló a ma élő madarak és a húsevő dinoszauruszok között" – mondja Darla Zelenitsky paleontológus. "Ez csak egy újabb darab abban a nagyobb kirakósban, mellyel megismerhetjük a madarak evolúcióját a húsevő dinoszauruszoktól kiindulva".

Az elemzés a Science tudományos folyóirat legfrissebb számában jelent meg, és fedi fel, hogy az apai gondoskodás a tojásokról már több millió évvel ezelőtt elkezdődött, mielőtt a repülés képessége kialakult volna a madarakban, és az evolúció időszaka alatt adódott tovább a madarak ősi rokonai, a dinoszauruszok által. Jason Moore texasi kutató elmondta, "az egyik, amit igazán kedvelek ebben a vizsgálatban az, hogy életre kelti a fosszíliákat. Lehetővé teszi, hogy az ősi ökoszisztémákat funkcionáló, élő entitásokként lássuk, ne pedig csak sziklákban ágyazódott csontokként. És ezek a kapcsolatok a múltban ugyanolyan komplikáltak és lenyűgözőek voltak, mint bármi, amit ma megfigyelhetünk".

A dinoszauruszok utódnevelési stratégiájának megismeréséhez a kutatók a maniraptorok három faját vették górcső alá, jelesül a Troodon formosust, az Oviraptor philoceratopst és a Citipati osmolskae-t. A paleontológusok úgy hiszik, a madarak a maniraptoroktól - teropodák, azaz húsevő dinoszauruszok - váltak le mintegy 150 millió évvel ezelőtt a Jura-korszakban. A csapat kifejezetten a dinoszauruszok fészekaljába rakott tojások számát és méretét elemezte, mely a ma élő állatok között információkat szolgáltat arról, melyik szülő ült a tojásokon.

"Az alapvető érv szerint, ha az anya vigyáz a tojásokra, akkor neki nincs elég sok ideje elmenni táplálkozni és elég energiát gyűjteni magának, így nem tud annyit invesztálni a tojásokba" - mondja Moore. "Ezért nem tud túl nagy tojásokat rakni, vagy túl sokat, mivel nincs elég energiája ezen tojások létrehozásához". Ám ha a hím vigyáz a tojásokra, akkor a nőstény szabadon vadászhat, így nagyobb vagy több tojást rakhat le. A nagyobb tojások általában egészségesebb utódokhoz vezetnek.  

A kutatók ezt a tojásméret és -szám tervet összehasonlították több száz, ma élő, különböző szülői magatartást követő állattal, többek között az anyai gondoskodást követő krokodillal, és két szülői gondoskodást követő madarakkal, illetve olyan madarakkal, ahol csak anyai, vagy csak apai gondoskodás jellemző. Az eredmények azt mutatták, hogy a teropoda adatok jobban illeszkedtek az apai gondoskodás példájához, azaz a hím vigyázott a tojásokra. Ezt az eredményt alátámasztja, hogy a kutatók nem találtak bizonyíték arra a csontrétegre, mely tipikusan azokra a nőstény madarakra és néhány nőstény dinoszauruszra jellemző, melyek tojásokat raknak vagy éppen készen állnak a tojásrakásra. Ez az eredmény azt sugallja, hogy ténylegesen a hím ült a tojásokon mindhárom dinoszaurusz esetén.

Moore elmondta, nem biztos benne, hogy ezek a teropodák ténylegesen kotlottak volna a tojásokon, vagy a fiatalokra az életük későbbi szakaszában is vigyáztak volna. Valószínű, hogy a hím dinoszauruszok védték meg a fészkeket a dögevőktől, és biztosították, hogy a fészkek egészséges hőmérsékleten maradjanak, míg az anya táplálkozott. Egyes dinoszauruszoknál kimutatták, hogy naponta egy vagy két tojást raktak. Például a Troodon valószínűleg egyszerre két tojást rakott le, mígnem fészekalja elérte a harminc tojásszámot.

Moore azon gondolkodik, elképzelhető, hogy a fészeknyi tojás több anyától származik, amikor is különböző nőstények rakták le napi tojásaikat egyetlen fészekben, mint a struccoknál. Ugyanakkor hozzáteszi, nincs közvetlen bizonyíték a dinoszauruszok poligám életére. Mivel igen kevés fészket találnak, Moore figyelmeztet, hogy az apai gondoskodás bizonyítéka sem teljesen meggyőző. "Azt mondanám, a bizonyíték nagyon jó. A nehézség abban rejlik, hogy kevés a lelet. Egy ilyen vizsgálathoz és a teljes meggyőződéshez 30, 50 vagy száz lelet kellene, ám a fosszilis adatok nem ilyenek".