Híradó - Több mint internet!

Delta > Ősvilág - Régészet 

A paleontológusok régóta tudják, hogy a dinoszauruszoknak apró agyuk volt, ám arról nem volt tudomásunk, hogy a lények ennyire "légfejűek" voltak

Lawrence Witmer és Ryan Ridgely ohiói kutatók új vizsgálata azt mutatta ki, hogy a dinoszauruszoknak több légüreg volt fejükben, mint várták. CT szkennelés segítségével a kutatók képesek volt háromdimenziós felvételeket készíteni dinoszaurusz koponyákról, melyek tisztább képet mutatnak a légutak fiziológiájáról. Witmer és Ridgely két ragadozó - a Tyrannosaurus rex és a Majungasaurus -, valamint két páncélos, rövid orrú növényevő - a  Panoplosaurus  és az Euoplocephalus - koponyáit tanulmányozta.

Összehasonlításképpen krokodilok és struccok - melyek a dinoszauruszok modern rokonai - és ember koponyáit is górcső alá vették. A ragadozó dinoszauruszok koponyájának elemzése hatalmas szaglóterületeket fedett fel, és egy olyan íves légutat, mely az orrlyukaktól a torokig és számos üregig nyúlt. Összességében a légterek mennyisége jóval nagyobb volt, mint az agyi üregé.

A CT szkennelés azt is lehetővé tette, hogy a két kutató kiszámolja a csont, a légtér, az izom és egyéb lágyszövetek térfogatát ahhoz, hogy pontosan megbecsülje, mennyit is nyomhattak ezek a fejek az állatok életében. A teljes T. rex koponya például több mint ötszáz kilogrammot nyomott. Witmer azt sugallja, hogy a légterek segíthettek a fej súlyának csökkentésében mintegy 18 százalékkal téve azt könnyebbé, mintha tömör struktúra lett volna. Ez a mennyiségi megtakarítás lehetővé tehette, hogy a ragadozók több csonttörő izmot halmozzanak fel, vagy nagyobb zsákmányt vegyenek magukhoz.

Ezek az üregek emellett talán biomechanikus szerepet is játszottak úgy, hogy üregessé tették a csontokat, hasonlóan, mint az üreges gerendák esetén - mindkettő hihetetlenül erős, de nem nyomnak annyit, mint tömör ellenpárjaik. A könnyű, de erős koponya lehetővé tette, hogy a ragadozók fejüket gyorsabban mozgassák, emellett segíthetett, hogy hatalmas fejüket konzolszerű nyakon támasszák meg – mondja Witmer.

Bár a legtöbb kutató feltételezte, hogy a páncélos dinoszauruszoknál az orrjáratok a ragadozók egyszerű légutait imitálják, Witmer és Ridgely azt találta, hogy ezek a terek valójában igen összetetettek és kürtösen csavartak. A pályák a dinoszauruszok orrában megcsavarodtak, és csigavonalban haladtak, emellett nem torkolltak közvetlenül a tüdőkbe vagy a légüregekbe. "Nemcsak olyan volt az orrüregük, mint az összevissza csavarodó szívószál, hanem igencsak véredényekben gazdag orrok voltak.

 Az orrüregek a nagy erek mentén haladtak, és ott van bennük a hőszállításra alkalmas potenciális is. Ahogy az állatok belélegeztek, a levegő áthaladt a nedves felszíneken, és lehűtötte a vért, a vér pedig ezzel egyidejűleg felmelegítette a beszívott levegőt" – mondja Witmer. "Ezek ugyanazon típusú fiziológiai mechanizmusok, melyeket a modern melegvérű állatoknál megfigyelhetünk".

Ezek a kacskaringós orrjáratok emellett rezonáló kamrákként is funkcionáltak, amelyek befolyásolták a vizsgált növényevők hangképzését. Az összetett légutak valamennyire minden állatnál különbözhettek, így hangjukat tekintve finom különbségekkel láthatták el az egyedeket. "Lehetséges, hogy ezek a páncélos dinoszauruszok hang alapján fel tudták ismerni az egyes egyedeket " - mondja Witmer, aki megjegyezte, hogy csapatának vizsgálatai a belső fülről olyan hallószervet fedtek fel, melynek talán megvolt a képessége ezen finom nüanszok megkülönböztetésére.

Bár Witmer kevés hasonlóságot talált a dinoszaurusz és az emberi üregek között, találtak egyet a krokodilok és struccok légterei, illetve a vizsgált dinoszauruszokéi között. "Kiderült, hogy az extra légtér családi jellegzetesség" – mondja a kutató. "Ám az üregek a különböző fajoknál különböző szerepeket tölthettek be. A kutatók hajlamosak olyasmikre fókuszálni, mint csontok és izmok, így ignorálni ezeket a légtereket. Ha szeretnénk megoldani ezen kihalt állatok rejtélyeit, akkor talán ki kellene derítenünk, miért is voltak ezek a lények ilyen légfejűek".