Húsz éven belül eltűnhetnek a tasmán ördögök

Egy ausztrál zoológus országos akciót kezdett, hogy segítsen megmenteni a veszélyeztetett tasmán ördögöt a kihalástól, mely szituáció a szakértők előrejelzése szerint húsz éven belül bekövetkezhet

Jeremy Austin kutató vezeti majd a projektet, mely 168 ezer ausztrál dollárt kapott a kormánytól. A kutatás genetikai eljárásokra támaszkodik majd, hogy megvizsgálja a fertőző, az állatok arcát megtámadó rákos megbetegedés hatását a tasmán ördögökre.  

A tasmán ördögök mintegy négyszáz évvel ezelőtt haltak ki az ausztrál főkontinensen, és most már csak az Ausztráliához tartozó Tasmánián találhatóak meg. Az erszényes farkassal ellentétben, az ördögök túlélték az európai kolonizációt követő emberi hatásokat, ám az utóbbi évtizedben egyedszámuk drasztikusan lecsökkent.   

"Az elmúlt 10 évben a populáció több mint felét veszítettük el, becslések szerint 20-50 ezer ivarérett állat maradt életben. A következő húsz évben bekövetkező kihalás valós lehetőség amennyiben nem találunk vakcinát, nem számoljuk fel a betegséget, és nem telepítünk fogságban tartott kolóniákat" – mondja Austin.

Mintegy ötszáz, egészséges ördög él állatkertekben és szafari parkokban a főkontinensen, így a kutatók nemrégiben azt javasolták, hogy indítsanak el egy tenyészprogramot egyfajta "biztosítási politikaként" arra az esetre, ha nem találják meg időben a vakcinát.  Guy Cooper, a sydney-i Taronga Állatkert természetvédelmi társaságának igazgatója szerint, egyes előrejelzések azt sugallják, az állatok 10 éven belül eltűnhetnek. A betegség sokkal gyorsabban terjed, mint várták.

A betegség tüneteit – többek között a rákos sebeket a száj, az arc és a nyak körül – 1996-ban jelentették először Tasmánia egyik régiójában. 2007-re a betegség az állatok otthonául számító terület több mint felén elterjedt. Egyes populációk egyedeik 89 százalékát veszítették el a betegség következtében.  

Egy idei vizsgálat kimutatta, a tasmán ördögök populációinak egyik módszere a betegség elleni védekezésre a szaporodás fiatalabb korban. A végzetes betegség akkor csap le, amikor az állatok elérik a kétéves kort, amikor is az ördögök szexuálisan érettek lesznek a szaporodásra. Ezért a korai szaporodás kritikus az állatok túlélése szempontjából. Az ördögök életük során mindössze két-három alkalommal szaporodnak.

A tasmán ördög nemcsak a legdélebbi ausztrál állam kulcsfontosságú turisztikai ikonja, hanem ökológiailag is nagyon fontos a tasmán őshonos ökoszisztéma számára. Mivel a tasmán  ördögök genetikai sokfélesége rendkívül alacsony és van egy, a ragadozó állatok között egyedülálló kromoszomális mutációjuk, így sokkal hajlamosabbak a fertőző rákra. Austin csapata az ördögpopulációktól vett genetikai anyagot elemzi majd, hogy megértse a betegség eredetét, terjedését és hatását, és megpróbáljon vakcinát kifejleszteni arra.   

"Meg kell állapítanunk, hogy a genetikai diverzitás alacsony szintjei az utóbbi idők emberi hatásainak, vagy hosszú távú történelmi mintáknak eredményei" – mondja Austin. "Azt is meg kell néznünk, hogyan befolyásolja a betegség az életben maradt populációkat, valamint azonosítani kell a betegségre rezisztens egyedeket". A megbetegedés a táplálék feletti harcok és a szaporodás során alkalmazott harapások révén terjed.