Hóember – a kásás hólé esete

 

Ez a Hóember a legnagyobb jóindulat mellett is, csak olvadt, hókásás valami. Egészen megsajnálja az ember Jo Nesbot, a skandináv krimi irodalom koronázatlan királyát.

Jo Nesbőn nem lehet vitatkozni. Azt persze lehet mondani, hogy valaki nem szereti a skandináv krimit, hogy irtózik attól a világtól, amelyben a legsötétebb árnyak szabadulnak el, de arról, hogy az 57 éves egykori focista, dalszövegíró, mára főállású író, egy zseni, nos az nem lehet vita tárgya. Szenvedéllyel fordul hősei felé, és olyan aprólékos gondossággal tanulmányozza a bűnt, olyan tévedhetetlenül sétál az emberi lélek és a lélektelenség bugyraiban, ahogy nagyon kevesen. Mindeközben mi olvasók egyszerre érezhetünk zsigeri, páni félelmet otthon saját fotelünkben és gyűjthetünk ismeretanyagot Norvégiáról, főként Oslóról. Az író észrevétlenül kalauzol el minket a fagyos, hó-, eső- és szélszaggatta városban, ahol azért persze nyár is van. És néha napfény, de ez ritkább. Ebben a pazarnak nem nevezhető időjárási körülményekkel megáldott északi országban mégis otthonossá válhat minden Nesbo könyvein keresztül. Egészen megkedvelhetjük, és minden további nélkül elhihetjük, hogy bár a legtöbb sorozatgyilkos mégiscsak ott terem, jó hely lehet.

Még akkor is, ha Nesbo kiábrándult, alkoholista hőse, legtöbb regényének állandó főszereplője Harry Hole, a nyomozó olykor-olykor elmenekül innen. Mert saját démonaival való küzdelme, a szembenézés, nehezebb, gyilkosabb dolog, mint elkapni a világ legrafináltabb sorozatgyilkosát. De ez már egy másik történet.

Michael Fassbender és Rebecca Furgusson

Michael Fassbender és Rebecca Furgusson

A Hóember, Nesbo egyik legsikerültebb könyve. A kvintesszencia, a tortán a hab. Kiváló alapanyaga egy filmnek. Hogy pontosak legyünk kiváló alapanyaga lehetne egy új filmnek. Mert a most bemutatott Hóember ezt ugyanis nem mondhatja el magáról.

Hogy mit nem sikerült elérni ennek a mozinak? Tömören összefoglalva semmit. Semmit, amit Nesbo világából szeretni lehet. Amitől Nesbo világában félni illik. Amiről Nesbo világában gondolkodni lehet. Talán sokaknak megvan az az érzés, amikor hosszan vágyakozva valami után végül mégsem azt kapjuk, amit szerettünk volna. Nos, a Hóember, Tomas Alfredson filmje a legjobb példa erre. Ráadásul úgy rombol le valamit, mintha fogalma sem lenne arról, hogy a könyv, amit filmje alapjául választott miről is szól.

Jelenet a Hóember című filmből

Val Kilmer is feltűnik – ő szétesettebb már nem is lehetne

A legkevésbé sem egy sematikus, lecsupaszított krimiről, amelyben ráadásul logikátlanul követik egymást az események. Persze a rendező a kezünket fogja, hogy el ne tévedjünk a hóemberek világában, megmagyaráz minden olyan történést, amelyet magunk is kitalálnánk, viszont nyitva hagy egy sor olyan kérdést, amire illenék válaszolni. A sorból kiemelkedik az a jelenet, amikor Harry koncertre viszi volt szerelme fiát, de miután telefonon hívják, hogy újabb, a sorba illő eset történt, a koncertet lefújja, a fiút hazaviszi, majd a tetthely helyett egyszerűen hazamegy… Lefeküdni és szenvedni.

Jelenet a Hóember című filmből

Sorolhatnánk még a hibákat, mert akad még, de azért elég elkeserítő az is, hogy valahogy hiába igyekszik az ember félni, esetleg megijedni, mégsem sikerül a film alatt. Helyette nézheti a szakadó hóesést, a szállingózó havat, elrévedezhet azon, vajon ott hogy a csodában nem fáznak egyszerű bőrkabátban, meg bőr miniszoknyában a nők, nem beszélve a férfiakról, akik a legritkább esetben viselnek sapkát, sálat, egyebeket. Ilyen fontos dolgokon merenghet, miközben hullanak a fejek, a testrészek, ő pedig szájba rágva megtudhatja hogy ki lesz a gyilkos. De hogy nem érdekli a megoldás, abban biztos vagyok.

Jelenet a Hóember című filmből

Pedig jó lehetett volna. Igazán jó film. Ami nem Michael Fassbenderen vagy Rebecca Fergusonon múlt. Mindketten tökéletes megtestesítő voltak a Nesbo karaktereknek. Bár igaz, Fassbender helyenként nehezen tudta beleélni magát a teljesen szétesett, kiégett Harry bőrébe, de azért hihető volt. Dacára a rosszul megírt dialógoknak, a hülye helyzeteknek.
A probléma valószínűleg a forgatókönyvben keresendő. És azt sem igazán érthető, mit is akart elérni ezzel a filmmel a rendező. Vagy hát sejteni lehet. Egyszerűen túl lenni rajta. Mondjuk ezt megoldotta. De semmivel sem többet.