Az Óbudai Egyetem Bejczy Antal Robottechnikai Központjának medencéjében merült alá még korábban Erik, a Spanyolországból érkezett csodamasina. A Sparus II pedig éppen a napokban ad számot tudásáról Olaszországban. Az alig fél mázsás tengeralattjárót sikerült olyan állapotba hozni szoftver és hardver szinten egyaránt, hogy önállóan is képes végrehajtani egy viszonylag bonyolult feladatot.
A csapat a Budapest melletti Lupa-tónál is tesztelte a vízi robotot. Dóczi Roland, az MSC hallgatója az M1 Minden tudás című műsorában elmondta, hogy a versenyen is legalább 5-6 méteres átlagmélységgel kell számolniuk. A Lupa-tónál olyan tiszta a víz, hogy tökéletesen tudják tesztelni a a robot különböző képfeldolgozó és navigációs megoldásait.
A versenyt, a 2011-es fukusimai atomerőműben, a cunami miatt bekövetkezett katasztrófa hívta életre. Fontos, hogy az elhárítás során ne az emberi élet kerüljön veszélybe. Oldják meg a feladatot a robotok, legyen az földön, levegőben 750 vagy éppen vízben.
A verseny egyik kitétele, hogy nem lehet egyéni versenyszámban indulni – tette hozzá Dóczi Roland. Ezért a magyarok társultak egy lengyel, illetve egy portugál csapattal, a szárazföldi illetve a légi szekcióból.
A vízi csapat megkeresi a szivárgó csövet, a szárazföldiek pedig elzárják azt. A légi különítmény közben a sérültnek gyógyszereket szállít. A verseny jóval több, mint játék. Itt valós problémákra keresik a választ. Nem olcsó fejlesztésektől van szó, ez a vízi szerkezet 50 millió forintba került.
Egy nagy teljesítményű számítógép található benne, valamint a víz alatti lokalizációhoz egy úgynevezett IMO egység is megtalálható az eszközben. A víz felszínen közlekedve még az antennára szerelt vevővel lehet lokalizálni a helyszínt, de amint a szerkezet elsüllyed a víz alá, csupán az IMO adataiból lehet kiszámolni a pontos pozíciót. Erik 200 méter mélységig vízálló, egy feltöltéssel akár 8 óra hosszán át képes dolgozni.
Az Óbudai Egyetem másik fejlesztése pedig a levegőbe emelkedve segít. Molnár András és csapata ugyan nem készül az olaszországi versenyre, fejlesztéseiknek az eredete megegyezik a vízi robotéval.
Egy drón fentről szemléli a világot, így jobban be lehet tekinteni a területet, keresés esetén könnyebben lehet észrevenni drónnal.
A 17 éve drónokkal foglalkozó csoport elsősorban a szenzorok fejlesztésén dolgozik. Van, amelyik a levegő szennyezettségét méri. Az adatokból egy saját szoftver 3D-s felhőt készít, amely megmutatja, hogy a szennyező anyag milyen kiterjedésű és merre halad.
Molnár András szerint a részletekben rejlik az ördög. Csapatával elsősorban azokat a speciális alkalmazásokat kutatják, ahol olyan szenzorokat alkalmaznak, amelyek nem hétköznapiak. Ilyenek a gázszenzorok, vagy a különböző hőkamerák, amelyek éjjel-nappal ugyanazt látják, és nem lehet őket látható fénnyel vakítani, mert azokra nem reagálnak.
Vagyis egy ilyen drón eltűnt emberek keresésében juthat fontos szerephez. A technológia mára eljutott arra a szintre, hogy megfizethető és alkalmazható minőségben működik. A fejlesztések egyre érzékenyebb szenzorokról szólnak, de az is fontos, hogy mennyi ideig képes a drón egy töltéssel a levegőben maradni.
Hogy egy drón 10 perccel többet repüljön, akár millió Ft-os plusz költséget is jelenthet – mondta Molnár András. Ezeket a fejlesztéseket a hallgatók bevonásával készítik.
A robotok az élet számos területén segítik az embert. A következő fontos lépés az lesz, amikor ezek az eszközök egymással is folyamatosan kommunikálnak majd. Egymás adatait felhasználva, hozzák meg döntéseiket,és ez alapján cselekszenek.
