A véltnél nyitottabbak lehetnek a polipok

 

Ausztrál kutatók újabb poliptelepre bukkantak, ahol az általában zárkózott életvitelű állatok több példánya gyűlik össze és kommunikál egymással.

A polipok rendszerint magányos élőlények, ám Ausztrália keleti partvidékén felfedeztek egy olyan területet, ahol 15 közönséges sydney-i avagy komor polip (Octopus tetricus) bonyolódott interakcióba egymással. Ezek között megfigyeltek közvetlen kommunikációt kilakoltatás révén, illetve közvetettet pózolás és színváltás folytán.

A helyszín a második a régióban, ahol eme polipfaj csoportjára bukkannak. A felfedezés alátámasztja azt az elméletet, miszerint a polipok nem feltétlenül magányosak.

A hímek és nőstények között hagyományosan csak a párosodás az egyetlen érintkezés, befejeztével útjaik elválnak egymástól. Míg igen keveset tudunk a polipok zárkózott életviteléről, az utóbbi években találtak már néhány „poliptelepet” – olyan régiókat, ahol több egyed gyűlik össze és kommunikál egymással.

Közönséges polip (Fotó: AFP)

Illusztráció – Közönséges polip (Fotó: AFP)

A komor polipok – amelyek lakókörzete Sydney-től Új-Zélandig terjed – újonnan felfedezett ilyesféle telepe alátámasztja a teóriát, miszerint a fejlábúak a megfelelő feltételek esetén összegyűlhetnek, és közösségi életet élhetnek.

Stephanie Chancellor, a tanulmány szerzője kifejtette, mindkét helyszínen olyan jellegzetességeket, többek között számos kőzetkibúvást találtak a tengerfenéken, amelyek szerintük lehetővé tették a polipok gyülekezését. Emellett a megfigyelt polipok az elfogyasztott zsákmányállatok – főképpen kagylók – héját felhalmozták. Ezeket a „szemétdombokat” később tovább alakították lakóüreggé.

Az első poliptelepet Ausztrália keleti partján, a Jervis-öbölnél rögzítette 2009-ben Matthew Lawrence, a tanulmány egyik szerzője. Az Octopolis nevet kapott területen 16 polipot figyeltek meg, több üreggel, valamint egy emberi eredetű, mintegy 30 centiméter hosszú, lapos tárggyal. Akkor úgy hitték, hogy a polipoknak szükségük volt egy mesterséges tárgyra a telep kialakításához.

A második helyszín néhány száz méterre található, az Octlantis nevet kapta. Körülbelül 10-15 méteres mélységben található, mintegy 18 méter hosszú és 4 méter széles. Kőzetfoltok és zsákmányállatok maradványai alkotják. Tizenhárom foglalt és tíz lakatlan üreget – homokba vagy kagylóhéjhalomba vájt lyukat – figyeltek meg.

Illusztráció - közeli felvétel egy polipról. (Fotó: Shutterstock)

Illusztráció. (Fotó: Shutterstock)

A kutatók négy GoPro-kamerát helyeztek ki az új helyszínre. Tízórányi anyagot vettek fel, amely számos társas érintkezést tárt fel a lakók között. Átlagosan 10-15 polipot figyeltek meg.

Chancellor szavai szerint az állatok gyakran nagyon közel voltak egymáshoz, szinte karnyújtásnyira. Megfigyeltek párosodást, agressziót, üldözést és más magatartásformákat. Egyesek például kiűzték társaikat üregeikből. A kutatók emellett rögzítettek egyértelműen fenyegető pózolásokat is: ekkor az állat hosszában kinyújtózik felfelé, köpenye elsötétül. Ezt látván mások gyorsan elúsztak.

A viselkedés a szerzők szerint a territórium védelmével állhat összefüggésben. Mivel viszont még mindig nem sokat tudni a polipok magatartásáról, további vizsgálatokra van Chancellor szerint szükség, hogy felderítsék, mit takarnak az egyes magatartásformák.

Az eredményekről a Marine and Freshwater Behaviour and Physiology folyóiratban számoltak be a kutatók.