A Cassini utolsó napjain is vizsgálódik

 

A rendkívül termékeny űrszonda missziója a héten véget ér, ennek ellenére az utolsó pillanatokig szemlélődik. Frissen hazaküldött képein a Titán, valamint a Szaturnusz és gyűrűi pompáznak.

A NASA Cassini űrszondája utolsó útjára készül, melynek során szeptember 15-én elmerül a Szaturnusz légkörében, miután utoljára elrepült a planéta óriásholdja, a Titán mellett.

A szonda hétfőn jutott legközelebb a Titánhoz, 119 ezer kilométerrel suhant el felszíne felett. Kedden lép kapcsolatba a földi irányítókkal, és küldi haza a legfrissebb felvételeket és adatokat. A szakemberek aztán kielemzik röppályáját, hogy megerősíthessék, pontosan azon az úton van, amely a meghatározott időpontban, pozícióban és magasságban a Szaturnusz felső légkörébe viszi.

Már a szeptember 10-én hazaküldött képek szép rálátást nyújtanak a holdra, amely egyébiránt gravitációsan megtámogatja a szondát, hogy biztosan elérje a Szaturnusz felső atmoszféráját. A kutatók ezért nem hivatalosan a “búcsúcsók” nevet adták a randevúnak. Az elrepülés ennélfogva a Nagy finálé nevet viselő zárószakasz fontos részét képezi.

Szeptember 10-i nyers felvétel a Titánról. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/Űrtudományi Intézet)

Szeptember 10-i nyers felvétel a Titánról. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/Űrtudományi Intézet)

A Cassini több száz elrepülést végzett a Titánnál 13 éves útja során a szaturnuszi rendszerben, ezek között 127 pontosan megtervezett randevú volt, némelyik közelebb, némelyik, mint eme utolsó is, távolabb.

A küldetést azért fejezi be szándékos „öngyilkossággal”, hogy a szaturnuszi holdak – különösképpen az Enkeladusz, amely felszíne alatt óceánt rejteget, illetve hidrotermális aktivitás nyomait is hordozza – érintetlenek maradjanak a jövőbeli feltérképezéshez.

Az űrszonda végső találkozása a Szaturnusszal a késő áprilisban indult, 22 merüléses finálé lezárása. Eme heti randevúk során az óriásbolygó és gyűrűi közötti hiátust vizsgálta. Korábban egyetlen emberkéz alkotta űreszköz sem merészkedett ilyen közel a planétához.

Az utolsó napok másik látványos felvételén a Szaturnusz és fő gyűrűi pompáznak távolról szemlélve. Amikor 2004-ben megérkezett a rendszerbe, a bolygó északi féltekéje – itt felül látszik – sötétbe burkolózott, éppen csak elkezdett kiemelkedni a télből. Most, missziója zárószakaszában az egész északi pólus a nyári nap folytonos fényében fürdőzik.

A Szaturnusz és gyűrűi 1,4 millió kilométeres távolságból. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/Űrtudományi Intézet)

A Szaturnusz és gyűrűi 1,4 millió kilométeres távolságból. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/Űrtudományi Intézet)

A színes felvétel elkészítéséhez a kutatók felhasználták a szonda 2016. október 28-i, nagy látószögű kamerával – vörös, zöld és kék spektrális szűrőkkel – készített képét is. A felvétel a gyűrűk napsütötte oldala felé tekint, mintegy 25 fokkal a gyűrűsík feletti pozícióból.

A Cassini megközelítőleg 1,4 millió kilométeres távolságból vizsgálódott, a felbontás képpontonként 80 kilométer.

A búcsú nemcsak a kutatóknak, hanem minden, űr iránt érdeklődőnek keserédes lesz. A Cassini 1997-es indulása óta forradalmasította ismereteinket a Szaturnuszról, komplex gyűrűhálózatáról, holdjairól, dinamikus, mágneses környezetéről.