Az - a különösen szép horror film

 

Az Az trailere meglehetősen rémisztő volt. Nyomasztó. A film azonban túltesz rajta. Jól készüljünk fel lelkileg és mindenképp kísérővel induljunk moziba!

Nem rajongok különösebben a horror filmekért. Gyerekként még a Columbo esetei is felkavartak, az összes villanyt felkapcsoltam a lakásban mire a szülői szobából eljutottam a sajátomig. Biztos, ami biztos alapon. Aztán persze megedződtem, és egészen jól emlékszem első találkozásomra egy rém idegborzoló művel. Igaz, nyomtatásban olvastam, és az akkortájt irodalmi műveket közlő Rakéta regényújságból, hétről hétre ismerkedtem meg Hannibál, a kannibállal, a Vörös sárkány című alapművel. A könyvvel, amiből a mára ugyancsak klasszikusnak számító alapmű, A bárányok hallgatnak című mozi készült Josdie Fosterrel és az ideglelős tekintetű Anthony Hopkinsszal a főszerepben.
Nem tudnám megmondani, melyiktől féltem jobban, hogy melyik gyakorolt rám nagyobb hatást, mert mindkettő remek volt a maga nemében.

Valahogy ezt érzem most, a Stephen King könyvéből készült Az című mozival kapcsolatban is.
És egyre biztosabban tudom, hogy az  Andrés Muschietti rendezte Az az egyik legszebb horrorfilm, amit valaha is láttam. A nyitójelenet ellenére is, ami azért, nőiesen bevallom, valóban döbbenetes és sokkoló volt.

AZ_jelenetfoto (22)

Adott ugyanis egy olyan film, ami műfaja szerint rémiszt, az üzenete szerint azonban mélységesen elgondolkodtat. Azt a világot tárja elénk, amelyben a borzalmak a gyerekekkel történnek, és mielőtt arra gondolnánk, hogy a kicsikre specializálódott sorozatgyilkosok miatt, rögtön felejtsük is el. A borzalmak otthon történnek, a családjukban. Azok az emberek művelik velük, akiket egyszerűen szülőknek hívnak. Ők jelentik a borzalmat, amit éppen túlszeretéssel, túlféltéssel, erőszakos hajlamokkal, odanemfigyeléssel váltanak ki és mérnek csapásként saját gyermekükre. Ehhez képest az a horror, amit Stephen King álmodott meg – csak a kanyarban van. Pedig King mindent megtesz, hogy Pennywise, a bohóc a lehető legrémisztőbb legyen.

A történet szerint az amerikai Derry városában a 6 éves George egy esős napon csinos gumicsizmában és sárga esőkabátban elindul, hogy az utcájukban vízre bocsássa legújabb papírcsónakját. A csónakot azonban elnyeli egy csatorna, Georget pedig nem sokkal később a csatornából leselkedő, egyáltalán nem szimpatikus arcú Pennywise bohóc intézi el.
George bátyja viszont nem felejt, és rajta kívül van még hat gyerek, akiknek ki kell nyomozni, hogy a fehér arcú piros orrú bohócnak látszó rettenetes lény miért viszi el a városból 27 évenként a gyerekeket. És kizárólag a gyerekeket.

AZ_jelenetfoto (17)

A csapat nyomozásba kezd, Pennywise persze nem kíméli őket, mindegyiküket szembesíti saját félelmével. Azokkal a félelmekkel, amelyeket egyenként kell legyőzniük ahhoz, hogy végül aztán csapatban, egymás erejével legyőzhessék ezt az iszonyú lényt.

AZ_jelenetfoto (10)
Sok minden történik a srácokkal, és csapatbéli egyetlen lánnyal egy nyáron át, de közben a legszebb dolog is megszületik. A barátság és a szerelem. A mi legnagyobb szerencsénkre pedig úgy, hogy nem csöpögős ellenválaszként a borzalmakra, hanem a világ legtermészetesebb dolgaként. Ahogy gyerekként barátságba keveredünk egymással, megvédjük a kövérkés, petyhüdt új gyereket, mert rajtunk kívül mindenki más bántja. Elfogadjuk a másik gyengeségeit, hiszen barátok vagyunk. És ez számít.

Ezért szerethető film a legújabb Az. És nem mellesleg a Bill Skarsgard alakította Pennywise figurája miatt – mert annyira rémisztő -, valamint a remekül játszó gyerekszereplők miatt, akiknek remélhetőleg nem lettek rossz álmaik a forgatás után…