Szinte kísérteties a hasonlóság a 2013-as és a jelenlegi politikai helyzet között Kiszelly Zoltán politológus szerint. A hirado.hu-nak úgy fogalmazott: az ellenzék vagy az összefogástól, vagy a választási rendszer megváltoztatásától remélne sikereket.
Halotti görbék
Ha a mostani közvélemény-kutatásokat nézzük, ugyanazt látjuk, amit 2013-ban, az előző választásokat megelőzően: a Fidesz utcahosszal vezet, stabil a többséggel, míg a másik térfél népszerűségi diagramjain vízszintes vonalakat látunk. „Akár a halotti görbék”: alig változik az ellenzéki pártok támogatottsága – emelte egymás mellé a két választást megelőző időszakot Kiszelly Zoltán politológus, a Századvég Politikai Iskola tanára.
A szakértő szerint más szempontból is felfedezhető hasonlóság a 2013-as és a 2017-es helyzetet illetően. Ugyanúgy kudarcot vallott Bajnai Gordon az előző választási ciklusban, ahogyan Botka László miniszterelnök-jelölt néhány hónapja, amikor a bizonytalanok, illetve a más pártokra szavazók köréből próbálták követőik számát emelni.
Bajnai és Botka is próbálkozott
Bajnai Gordon annak idején azt gondolta, hogy ha a meglévő ellenzéki pártok nem tudnak hasznot húzni a bizonytalanok nagy számából (amely törvényszerűen a frissen felállt kormány első intézkedései után erősödik meg), akkor egy új „erőnek” kell ezt megtennie. Bajnai tervét kezdetben siker koronázta, ám aztán elmúlt a csoda – részletezte Kiszelly Zoltán –, és pártja, az Együtt PM támogatottsága is vízszintes vonallá változott.
Bajnai Gordon volt miniszterelnök, az Együtt-PM szövetség vezetője (b) és Botka László, Szeged szocialista polgármestere kezet fog az Összefogás választási fórumán a szegedi Tisza szállóban 2014. február 26-án. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
A helyzet most is hasonló a politológus szerint. Botka László is azzal próbálkozott – azt ígérte –, hogy egymillió új szavazót hoz a bizonytalanok közül, vagy más pártok táborából. A Jobbik is ezzel próbálkozik – tette hozzá zárójelben Kiszelly.
Ám ahogy Bajnai kudarcot vallott ebben és végül az MSZP-vel kellett kiegyeznie, úgy Botkának sem sikerült új szavazókat hoznia, sőt, a meglévő tábor is csökkent valamelyest.
Vagyis 2017-ben ott tartanak, ahol jó néhány évvel ezelőtt: valamiféle összefogást kell összehozni, amelyben a együttműködnek a népszerűtlenné vált „régi” politikusok és pártok, valamint az úgynevezett új erők – mondta Kiszelly Zoltán.
Gulyás is a bizonytalanokra aspirál
Új erőként jelent meg a közelmúltban Gulyás Márton Közös Ország Mozgalma is, amely a választási rendszer reformjáért küzd. Gulyás szerveződése – hívja fel a figyelmet a politológus – a fiatalokat és a bizonytalanokat próbálja megszólítani.
Fontos különbség azonban – például – Bajnai Gordon és Gulyás Márton között, hogy míg az előbbi miniszterelnök akart lenni, addig a fiatalembernek jóval kisebb az ambíciója. Ő most „Haraszti Miklós és a fővárosi liberális értelmiség által felvetett ötletet, vagyis a választási rendszer arányosítását szeretné megzenésíteni” – szögezte le a politológus, aki szerint Gulyás próbál nagyobb figyelmet keríteni ennek a követelésnek és az ellenzéki parlamenti pártokat próbálja a Haraszti-féle ötlet mögé felsorakoztatni.
Schilling hiába vetkőzött kisgatyára
Hozzátette: Haraszti Miklós (valamikori SZDSZ-alapító – a szerk.) már „körbehaknizta a médiát azzal, hogy arányosítani kell a választási rendszert”, és ezzel – mint fogalmazott – beismerték, hogy szerintük más eszközzel nem tudnák megakadályozni a Fidesz parlamenti többségét.
Kiszelly szerint Haraszti Miklósra „a kutya sem figyelt”, aztán a krétakörös Shilling Árpád is kisgatyára és papucsra vetkőzött, beállt Haraszti mögé – hasztalanul. Ekkor jött Gulyás Márton provokációja, „bár ő nem médiaszámot vezetett elő, hanem tettestársával festékespatront dobott a Sándor-palotára, és a 72 órás vizsgálati fogságát használta fel arra, hogy mártírrá stilizálja magát” – idézte fel a politológus.
Kiszelly szerint vélelmezhető, hogy Gulyás szándéka ezzel a kezdeti „lépéssel” az volt, hogy „ezt az elhalt, a pártok által nem támogatott választásireform-követelést visszaemelje a politika napirendjére”, a mozgalom támogatói pedig azok a csoportok és érdekkörök, amelyek nem érdekeltek a Fidesz következő győzelmében.