Új tengerihüllő-fajt azonosítottak németországi kövületekből

 

Egy nemzetközi kutatócsapat Németország északi részéről származó, korábban ismeretlen, 132 millió éves tengeri hüllő maradványait azonosította.

A bizarr élőlény plesiosaurus volt: a kihalt, hosszú nyakú vízi hüllők a dinoszauruszok korában uralták a tengereket. A nyolcméteres csontváz maradványait 1964-ben szedegették össze magángyűjtők. A tökéletes állapotban fennmaradt csontokat a Hannover közeli Sarstedt bányában tárták fel.

Annak ellenére, hogy közel fél évszázada fedezték fel őket, egy nemzetközi kutatócsapat csak mostanság kapott meghívást a hannoveri Alsó-szászországi Állami Múzeumban őrzött lelet tanulmányozására. Sven Sachs, a tanulmány vezető szerzője szerint a fosszília a múzeum egyik rejtett kincse, ráadásul, mint kiderült, új fajt is képvisel.

A plesiosaurus a Lagenanectes richterae nevet kapta a Sarstedt közeli Leine-folyó középkori német elnevezése után. A fajnév pedig Annette Richter, a múzeum természettudományi részlegének vezető kurátora előtt tiszteleg.

A Lagenanectes csontváza felöleli a koponya nagy részét hosszú, agyarszerű fogakkal, emellett csigolyákat, bordákat és csontokat a négy, uszonyszerű végtagból. Jahn Hornung, a vizsgálat társszerzője szavai szerint az állkapocs néhány szokatlan jellegzetességet hordoz: széles álla masszív, kiugró csúcsban végződött, alsó állkapcsának fogai kitüremkedtek oldalra. Valószínűleg a kisebb halak és tintahalak csapdába esését szolgálták, amelyeket aztán a plesiosaurus egészben lenyelt.

Az Elasmosaurusok közé tartozó Styxosaurus koncepciórajza. (Fotó: AFP)

Illusztráció – Az Elasmosaurusok közé tartozó Styxosaurus koncepciórajza. (Fotó: AFP)

A felső állkapocsban megfigyelt belső csatornák valószínűleg az orr külső oldalán található nyomásérzékelő vagy elektroreceptorokhoz kapcsolódó idegeknek adtak otthont, ezek elősegíthették a zsákmány felkutatását. A csontokon krónikus bakteriális fertőzés bizonyítékát is kimutatták, sugallván, hogy az őslény hosszasan betegeskedett, ami valószínűleg életét követelte.

Benjamin Kear, a vizsgálat első szerzője szerint az új plesiosaurus legfontosabb aspektusa, hogy fajtájának legkorosabbjai közé tartozik: az egyik legkorábbi elasmosaurus. Eme élőlények a globálisan szétszóródott plesiosaurusok igen sikeres csoportját alkották. A lelet alapján a plesiosaurusok a valamikor Nyugat-Európa területét elöntő tengerekben fejlődhettek ki.

Az elasmosaurusoknak kifejezetten hosszú nyakuk – a gerincesek között a leghosszabb – volt, némelyiké akár 75 csigolyát is felölelt. A Lagenanectesnek nem minden nyakcsigolyája került elő, de a becslések szerint legalább 40-50 csigolya alkothatta nyakát.

Az elasmosaurusok csoportja a krétakorban virágzott fel, de a dinoszauruszokkal együtt kihalt 66 millió éve. A Lagenanectes sekély tengerben élt, amely 132 millió éve borította be a mai Észak-Németország területét.

A kutatók eredményeikről a Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban számoltak be.