Gyerekharcosok lephetik el Európát

 

A gyerekharcosok bevetése mára nemcsak az afrikai háborúkban, de az EU térségén belül is sajnálatos gyakorlattá vált, ráadásul a szakértő szerint nem is nevezhető újkori jelenségnek.

Az amerikai hadsereggel szemben már a vietnami háborúban is vetettek be a vietkong által kiképzett serdülő katonákat, ahogyan például az izraeli-palesztin konfliktus során egyaránt felbukkantak az önkéntes kisiskolás merénylők – mondta el a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Sófi Gyula, igazságügyi gyermekpszichiáter, a Heim Pál Gyermekkórház Gyermek és Serdülő Pszichiátriai Osztály osztályvezető főorvosa, szerda reggel. A szakértő hozzátette: természetesen egyetlen korábbi erőszakszervezet sem végzett annyira professzionális munkát, mint manapság az Iszlám Állam.

A terroristává válás három útja

A leggyakoribb ok a szülőkhöz, illetve azok hiányához köthető, vagyis az utód gyakran apja és anyja tudtával, valamint azok terrorakciók során történő elvesztésének hatására, árvaként, mintegy felmenői nyomdokaiba lépve válik szélsőségessé, de az sem ritka, hogy a gyermeket az őt etetni képtelen családja adja el a fanatikus erőknek – egy jobb élet reményében.

Mindezek mellett az Egri Csillagokból is jól ismerhető gyakorlat, miszerint a törökök magyar gyermekeket raboltak el, hogy janicsárokat képezzenek belőlük szintén nem tűnt el: a mai szervezetek ugyanúgy élnek a régi hagyománnyal – azzal a különbséggel, hogy az így zsákmányolt, majd kinevelt ifjakat ma gyermekterroristáknak nevezzük.

Afgán kisfiú -  képünk illusztráció (Fotó: MTI/EPA/AFPI/Joel Robine)

Afgán kisfiú - képünk illusztráció (Fotó: MTI/EPA/AFPI/Joel Robine)

A harmadik út tanúsága szerint a fiatal saját maga ébred öntudatra, elsősorban persze egy radikális nézeteket valló imám nyomására, melyet követően elszökik otthonról, majd bekerül az egyre szörnyűbb tetteket rejtő kiképzőtáborba, hogy a mindennapi terrorhoz megfelelően hozzáedződve csatlakozhasson az ISIS-hez – így válik agymosott gépezetté.

Üldözd a hitetlent!

A kiképzésük során beléjük vésett ellenségkép bosszúállásra ösztönzi őket, belső pszichés motivációikat kutatva pedig elmondható, hogy a kisgyermekkorukban elszenvedett megaláztatás – legyen az szexuális zaklatás, vagy egy általános kíméletlen bánásmód – többnyire nagyot taszít rajtuk az extrémitások felé, melyet átélve csakis úgy érezhetik teljes értékű embernek magukat, ha megtorolhatják valakin sérelmeiket. A jobb sorsú fehér európai embereket bűnbakként látják, akikkel szemben egy vallási, szociális motiváció is megjelenik bennük.

Ezekről a gyerekekről nagy általánosságban elmondható, hogy önértékelési, illetve dühkezelési problémákkal küzdenek, akiket hitük szerint senki sem ért meg ezen a világon, éppen ezért úgy érzik, mindent megtehetnek, sőt meg is kell tenniük legbenső félelmeik feloldásának érdekében.