Megbecsülték őket, pedig könyékig véresek voltak

 

Keddtől egy hétrészes cikksorozatban mutatja be Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója az 1956-os szabadságharc megtorlásában aktív szerepet játszó, még köztünk élő öt ember életpályáját. Ennek kapcsán adott interjút az Origo-nak.

Azt szeretném, ha a cikksorozatom azoknak a hősöknek állítana emléket, akiknek a megtorlás során kellett meghalniuk – kezdte Békés Márton az Origo-nak adott interjújában. Majd kifejtette, nem hiszi, hogy az igazságszolgáltatási szervek ezekkel az emberekkel szemben igazságérzetünket kielégítő módon és gyorsan tudnának eljárni, a megtorlók megtorlása ugyanakkor nem csak jogi, hanem érzelmi kérdés.

A Terror Háza Múzeum „igazságszolgáltatás termében” található azon bírák és ügyészek fala, akik a kommunista diktatúrák idején halálos ítélet meghozatalában vettek részt – mondta. Az adatok frissítése során jutottak el öt olyan személyhez (név szerint: Grátz Endre, Jacsó János, Lázár Ernő, Mátsik György és Sajti Imre), akik még ma is élnek, és részük volt a forradalom vérbefojtása utáni megtorlásban. Életpályájuk nagyon tanulságos – tette hozzá. Azt, hogy az 1956-os forradalom leverésében szerepük volt, a szakma eddig is tudta. A cikksorozat célja azonban, hogy bemutassa: ez az öt személy később a Kádár-rendszer megbecsült tagja lett. Az 1980-as évek „puha diktatúrájában” is fontos pozíciókban voltak, miközben 1956 után a kezük könyékig véres volt. Ők öten összesen 25 ember haláláért felelősek.

A legismertebb személy közülük Mátsik György: aki még fél évtizedig vezető ügyészként folytatta, aztán a sportvezetés legfelső szintjén helyezkedett el az úszószövetségben, miközben a MÉH vezérigazgatójaként is dolgozott. Jacsó János pedig a katonai bíráskodás vezetője lett, egészen a rendszerváltoztatás pillanatáig. Aztán akad olyan, méghozzá Sajti Imre személyében, aki állambiztonság állományába került, majd Békés megyei rendőrfőkapitány-helyettes lett.

A teljes interjút itt olvashatja. 

A címlapi kép csupán illusztráció.