Mándoki: Egyedülálló európai sikert harcolt ki magának a magyar nép

 

Mintegy három és fél órás koncertet adott Leslie Mandoki és szupercsapata a Budapest Parkban kedd este. A világsztár a Hirado.hu-nak adott interjújában beszélt a magyar szabadságvágyról, arról, hogy Európa választás előtt áll, a nem tolerálható intoleranciáról, és arról, hogy milyen érzés magyarul, magyarok előtt zenélni.

Leslie Mandoki, avagy Mándoki László világhírű, magyar származású német zenész, 1975-ben, miután többször kérelmezett útlevelet nyugatra, de azt megtagadták tőle, így Németországba szökött. 1979-ben a Dschingis Khan nevű együttessel futott be. Még ugyanebben az évben az Eurovíziós dalfesztiválon negyedik helyezést értek el. “Dzsesszes gyökereihez” 1982-ben tért vissza, amikor kiadta első szólóalbumát, a Back to Myself-et. Kedden a Wings of Freedom turné keretében látogatott Magyarországra zenésztársaival, A fellépők között volt Cory Henry és David Clayton-Thomas (Blood Sweat & Tears), Bobby Kimball (Toto), és Nick van Eede (Cutting Crew) is.


Az volt az álma, hogy a példaképeivel játszhasson együtt, ezt még jóval korábban nyilatkozta. Ha azt vesszük, hogy ezt sikerült elérni, akkor lehet azt mondani, hogy ön egy rettentően szerencsés ember?

Nekem az a dolgom, hogy teljesítsem az álmaimat. Édesapám a halálos ágyán, amikor 16 éves voltam, azt mondta nekem: fiam, éld az álmaidat, és ne álmodd az életedet. Én akkor megígértem neki, hogy így lesz. Számomra ez egy vízió, egy álom, egy terv is, ami arra vár, hogy megvalósítsák. Amikor az ember 20 éves, először még nekirohan minden hegycsúcsnak tornacipőben, vagy mezítláb. Nos, én most is nekirohanok minden hegycsúcsnak, hogy most már tudom, hogy milyen cipőt kell felvennem, és tudom, hogy hova kell menni.


Ott volt az első Diákszigeten, és most újra visszatér az eseményre, ráadásul immár a példaképeivel. Milyen érzés visszatérni hosszú évekkel később?  

Nagyon érdekes momentum volt, amikor Hegedűs László meg a Gerendai Karcsi felhívtak, hogy létre akarják hozni az „The Island of Freedom”-ot, és én bármerre jártam, az egész világban mindig meséltem, a nagy magyar szabadságvágyról, és nagyon szívesen elfogadtuk ezt a meghívást. Mi voltunk az első nemzetközi banda, aki hitt ebben, úgyhogy most nagyon szívesen visszatértünk megünnepelni, hogy 25 éves a Sziget. Akkor a fesztivál még egészen más volt, mint most, egy idealista dolognak számított, én pedig a mai napig ilyen idealista maradtam. Nem hiányzott, hogy nem vagyok üzletember, hanem inkább egy álmodozóvá váltam, aki éli az álmait.

A Wings of Freedom turné plakátján három évszám látható ’56, ’89, és ott van 2016 is. A magyar embereknek az első két számot nyilván nem kell magyarázni, de 2016 milyen apropóból került a plakátra?

Ennek komoly jelentősége van. Európa több kategóriában választás előtt áll. Gazdaságilag is választanunk kell. Két lehetőségünk van: vagy visszatérünk a szociális piacgazdasághoz, aminek a lényege, hogy valaki alapít egy gyárat, ahol emberek dolgoznak, és a tulajdonos és a szakszervezet megbeszélik egymással, hogy a javakat hogy osztják el.

Vagy, a másik lehetőség a kapitalizmus, de az már elárulta magát. Amikor a kaszinókapitalizmus bejött, és abból állított elő pénzt, hogy lehet fogadni a munkanélküliségre, a csökkenésre, vagy bárkinek a tönkretételére, anélkül, hogy a társadalmi többletérték előállna. Ez egy borzasztó út.

Európának valamikor választ kell adni. A szociális piacgazdaság alapvető értéke, hogy amikor az édesapa azt mondja a fiának, hogy fiam, tanulj jól és dolgozz keményen, és akkor többre viszed, mint édesapád, mert a társadalom fejlődik, ez Magyarországon például így van.

Ha viszont látja a gyerek, hogy az édesapa betesz a bankba százezer eurót, és a bank fogad arra, hogy tönkremegy valamelyik ország vagy egy valuta, és ezzel több pénzt lehet keresni mint azzal, hogy dolgozik, a társadalomnak tett alapvető ígéret megváltozik, és itt szintén el kell dönteni, hogy hova tartunk.

A magyar származású német zenész, zenei rendező és producer, Leslie Mandoki (Mándoki László) világsztárokból álló zenekara, a ManDoki Soulmates koncertje a Budapest Parkban 2017. augusztus 8-án. MTI Fotó: Mohai Balázs

A magyar származású német zenész, zenei rendező és producer, Leslie Mandoki (Mándoki László) világsztárokból álló zenekara, a ManDoki Soulmates koncertje a Budapest Parkban 2017. augusztus 8-án.
MTI Fotó: Mohai Balázs

 

Mi másról kell még dönteni?

Az egy teljesen érhető dolog, hogy ha valakit üldöznek a hazájában, és menedéket keres nálunk. Például ha bebörtönöznek egy isztambuli újságírót, mert leírja a véleményét, annak természetesen menedékjogot kell adni. Vagy ha Szaúd-Arábiában egy nő volán mögé ül, mert az édesapja szívrohamot kapott, és kórházba kellett vinni – ott ugye nő nem vezethet – és ezért börtönbe kerül, akkor adjunk menedékjogot, mert azért üldözik, mert nő.

Európában egy toleráns társadalom alapelve az, hogy az intoleranciát nem tolerálja. Ezt azt jelenti, hogy nem toleráljuk az antiszemitizmust, és egy négyzetmillimétert sem hagyunk a fajgyűlöletnek, a mi gyerekeinket nem házasítjuk össze. Ezek alapvető európai értékek. Ezek alapvető döntések, amiket Európának meg kell hoznia, és ez nem egy fekete-fehér dolog.

Ma egy párizsi, vagy brüsszeli zsidó egy kipában nem mehet el minden városrészben szabadon az utcára, Budapesten pedig ez egy teljesen természetes dolog. Mi tartozunk ezzel Európának, hogy ne engedjük meg, egy zsidó ne mehessen nyugodtan egy olyan városrészbe, ahova akar, és erről tudni kell nyíltan beszélni. El kell dönteni, hogy toleráns Európát akarunk, ahol a nők teljesen egyenjogúak és teljesen természetes, hogy nem tolerálunk semmilyen antiszemitizmust és semmiféle fajgyűlöletet. Erről tudni kell beszélni.

Nem vagyok hajlandó egy lépéssel sem visszalépni, mert előre kell nézni. Nem vagyok hajlandó homofóbiát, nőgyűlöletet, fajgyűlöletet tolerálni. Én nem várok el senkitől alkalmazkodást, így teljesen egyszerűen egy értékrendről van szó, és kötelező. Nem tárgyalás kérdése, hogy „Egy picikét lehetne, mégiscsak egy picikét elvenni a női egyenjogúságból?”, Nem! Ez nem alkalmazkodás kérdése, hanem akinek ez nem tetszik, annak itt semmi keresnivalója.

Azért a Magyarországon áthaladó emberek nem mindegyike volt űzött…

A menedékjogot nem arra találták ki, hogy ha valaki egy jobb életet szeretne, elmegy máshova. Az is legitim, csak akkor úgy kell csinálni, mint Kanadában vagy Svédországban, ahol egy parlament dönt arról, hogy kivel osztja meg az országát. Ezt nem úgy megy, hogy Brüsszel megmondja, és akkor úgy van. Mi döntjük el, hogy kivel akarunk együtt élni.

Emellett ne felejtsük el, hogy Magyarország hét évvel ezelőtt nem a csőd szélén állt, hanem csődben volt. Pontosan úgy, mint Görögország. A görögök még mindig csődben vannak, Magyarország pedig vezeti az unió listáját, ha a növekedést vesszük. A görög megoldás nem vált be. A fiatalok közti munkanélküliség 45 százalék, Olaszországban 41 százalék. Magyarországon ezzel szemben szinte elenyésző a munkanélküliség. A magyar nép kiharcolt magának egy teljesen egyedülálló európai sikert. Ebből a csődből pokoli gyorsan kellett kilábalni, és az egész unió csodálkozik, hogy lehet, és az a magyar nép hatalmas erénye, hogy ezt szorgalmasan, okosan összehozta.

Emellett az utóbbi időben például magyar film nyert Oscar-díjat, és Cannes-ban is jól szerepeltünk.

Ez a magyar erő! Andrew Vajna egy óriási filmproducer, nagyon ért ahhoz, amit csinál, Hollywoodban mindenki csak pozitívan beszél a munkásságáról, és a magyar filmes közösségnek hatalmas nyereség, hogy egy olyan ember van itt, aki előtt minden ajtó kinyílik Amerikában. Csodálatos dolog, hogy egy ilyen ember tovább tudja adni, hogy hogyan kell egy Oscar-díjas filmet megcsinálni, Ez a magyar virtus.

A magyar származású német zenész, zenei rendező és producer, Leslie Mandoki (Mándoki László) világsztárokból álló zenekara, a ManDoki Soulmates koncertje a Budapest Parkban 2017. augusztus 8-án. MTI Fotó: Mohai Balázs

A magyar származású német zenész, zenei rendező és producer, Leslie Mandoki (Mándoki László) világsztárokból álló zenekara, a ManDoki Soulmates koncertje a Budapest Parkban 2017. augusztus 8-án.
MTI Fotó: Mohai Balázs

Milyen sűrűn jár haza?

Nagyon ritkán, és egy ilyen turista vagyok itthon, tehát repülővel jövök, hotelszobában alszom. Általában mindig ugyanabban a szobában, de ha itt vagyok, úgy élek itt, mint egy külföldi, mert többnyire a Berlin, München, Shanghaj tengelyen utazom. A fő székhelyem a Stranbergi-tó partja, mert ott élek a családommal, illetve a stúdió ott van nagyjából két kilométerre.

A koncerten elénekelt két dalt is magyarul. Mit jelent itt Magyarországon magyar közönség előtt ilyen világsztárokkal fellépni?

Én úgy érzem, hogy a magyar szívek ilyenkor egyszerre dobbannak, mert a magyar emberekben megvan az egészséges pozitív hazafiasság. Az én életem három nyelven folyik. Én szépirodalmon nőttem fel, és soha nem tanultam az iskolapadban németet vagy angolt, hanem úgy tanultam meg, mint egy gyerek. Én angolul írok, és nekem az a művésznyelvem. Mindig dicsérik a saját kompozíciómra írt szövegeket. De én a magyar irodalmon nőttem fel. Amikor visszafordítom a saját szövegeimet magyarra, abban van egyfajta varázs. Megdobban az ember szíve a színpadon, ha magyarul énekel, főleg magyarok előtt, de ez teljesen érthető. Magyar szív, magyar lélek, persze.