Újabb titkokat olvastak ki a medveállatkák genomjából

 

Kutatók friss genetikai elemzésükkel feltárták, hogyan élik túl a kiszáradást a medveállatkák, valamint hol is van helyük az életfán.

A legtöbb élőlénynek a kiszáradás katasztrofális. Sejtjeik membránjai víz nélkül összeomlanak, ezáltal a sejtek elpusztulnak. De az új kutatásban vizsgált két medveállatkafaj – Hypsibius dujardini és Ramazzottius varieornatus – genomja arról tanúskodik, nekik nem végzetes a vízveszteség.

Mark Blaxter (Edinburgh-i Egyetem) és Arakava Kazuharu (Tokiói Egyetem) csapatával megerősítette, hogy a két medveállatkafaj rendkívül oldódó, speciális proteineket állít elő, amelyek a jelek szerint felváltják sejtjeikben az elillanó vizet, segítve mikroszkopikus szerkezetük megtartását víz hiányában is.

Blaxter szavai szerint mindehhez a stratégiák megegyeznek, de a H. dujardininek 24 órás figyelmeztetés szükségeltetik a fehérjék előállítására, míg az R. varieornatus mindig készenlétben áll.

Ez a különbség kiszáradásuk üteméhez köthető. Az R. varieornatus gyakori vendég lebetonozott utakon található mohákban, és 30 percen belül kiszáradhat, míg a H. dujardini tavacskákban él, 24-48 óra alatt veszíti el vízkészletét. A genomvizsgálatok arról árulkodnak, hogy a két fajnak szinte megegyezik a vízvesztéskor akcióba lendülő génkészlete – magyarázza Arakava, hozzátéve, az egyetlen különbség a gének szabályozásában jelentkezik.

Medveállatka. (Fotó: Shutterstock)

Medveállatka. (Fotó: Shutterstock)

A szerzők szerint a medveállatkák eme titkainak feltárása igen értékes lehet, többek között új módszereket nyújthat az oltóanyagok megőrzésére és szállítására. Jelenleg bizonyos vakcinákat alacsony hőmérsékleten, folyékony nitrogén alapú fagyasztóban kell tárolni. A medveállatkák genetikájára építő technológiával egyszerűen kiszáríthatóak és szobahőmérsékleten tárolhatóak lehetnek.

Az új genetikai vizsgálat segíthet eldönteni azt a kérdést is, hogy valójában milyen állatok is a medveállatkák. Blaxter szerint nyolc, zömök lábuk, idegrendszerük, és ízeltlábúakéhoz hasonló agyuk van, viszont emésztőrendszerük inkább egy fonalféregét idézi.

Az eredmények azt sugallják, a medveállatkák közelebbi rokonságot ápolnak a fonalférgekkel, annak dacára, hogy küllemük inkább ízeltlábúéra hajaz. Mindezt a Hox-gének vizsgálatára alapozzák, amelyet a medveállatkák néhány gerinctelen rokonánál is megvizsgáltak. Ezek a gének felelősek a végtagok pozíciójának és elrendeződésének meghatározásáért. A medveállatkáknak öt ilyen génjük hiányzik, ugyanazok, amelyek a fonalférgeknél sincsenek jelen.

Természetesen vannak még egyéb feltárni való titkok az apró élőlényeket illetően, hiszen kiszáradt állapotukban évekig tudnak szunnyadni, túlélve fagyos hőmérsékleteket, sugárzást és az űr vákuumát is.

A vizsgálatról a PLoS Biology folyóirat számolt be.