A Szaturnusz Enkeladusz holdjának izgalmas, délsarki gejzírkitörései láthatóak hátulról megvilágítva a NASA frissen közzétett Cassini-fotóján. A hold mindeközben halványan izzik a Szaturnuszról visszavert fényben.
A kitörésekről különféle nézőpontokból készült megfigyelések más-más betekintést engednek természetükbe. A Cassini rengeteg információt gyűjtött már be annak reményében, hogy feltárja a hold jeges kérge alatt sejtett óceán rejtélyeit.
A fénykép az Enkeladusznak a Szaturnuszra tekintő féltekéje felé néz. A látható fény tartományában készült a szonda szűk látószögű kamerájával, 808 ezer kilométerről, április 13-án. A Nap-Enkeladusz-Cassini által bezárt szög 176 fokos volt, a kép felbontása pixelenként 5 kilométer.
Az Enkeladusz gejzírszerű kitörései a Cassini felvételén. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/Űrtudományi Intézet)
Az Enkeladusz toronymagas kitörései a déli féltekéjének egy sor, ’tigriscsíkok’ becenevet kapott repedéseiből származnak. A Cassini először 2005-ben szúrta ki őket, majd többször áthaladt rajtuk, mígnem 2015-ben 50 kilométerre közelítette meg a hold felszínét, eközben mintákat vett a kilövellésekből.
Eme elrepülés adatai azt sugallják, a hold felszín alatti óceánjában talán elegendő energia rejlik – amit a molekuláris hidrogén létezése sugall-, hogy a földi mikrobákhoz hasonló életnek adjon otthont. A vízjég mellett az anyagsugarak metán, ammónia, szén-monoxid, szén-dioxid, sók és egyszerű szerves molekulák kis mennyiségét is hordozzák.
A Cassini a NASA, az ESA és az Olasz Űrügynökség közös projektje, mely 2004 óta tanulmányozza a szaturnuszi rendszert. Jelenleg missziójának Nagy finálé névre keresztelt szakaszában jár, ennek égisze alatt több közeli elrepülést végez az óriásbolygó és gyűrűi között, majd szeptember 15-én végleg elmerül a Szaturnusz légkörében.
Az utolsó randevút részben azért tervezték így, hogy megvédjék a kis jeges holdat, mivel, amint a Cassini kifogy üzemanyagából, röppályája instabillá válhat, ennek folytán becsapódhat a Szaturnusz valamelyik holdjába, beszennyezve azt.
