A Curiosity marsi felderítő egy friss tanulmány szerint már elég okos hozzá, hogy maga válassza meg a vizsgálatra érdemes célpontokat.
Eme tulajdonságának titka egy szoftverfrissítésben rejlik, amelyet 2015 októberében kapott meg. Az AEGIS (Autonomous Exploration for Gathering Increased Science) felküldése volt az első eset, hogy mesterséges intelligenciát próbáltak ki egy távoli világra szakadt szondán. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy hasonló MI-technikákat a jövőbeli misszióknál is bevethetnek – állítják a projekten dolgozó NASA-kutatók.
Az AEGIS lehetővé teszi, hogy a robot „megtanulja” azonosítani azokat a bizonyos jellegzetességeket hordozó kőzeteket, amelyeket a kutatók szeretnének közelebbről megvizsgálni. Ez azért is fontos, mert az irányítók nem lehetnek állandó kapcsolatban a Curiosityvel. Így viszont ahelyett, hogy az újabb instrukciókra várna, saját maga kereshet megfelelő célpontokat, míg egyedül van.
A Curiosity a Quela fúróhelyen, a Murray-tanúhegyeknél. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS)
A vizsgálat szerint, amint az AEGIS-rendszert felküldték, ötvennégy alkalommal vetették be 2016. május 13. és 2017. április 7. között. Az intelligens célkeresés nélkül a Curiosity a várakozások szerint az esetek 24 százalékában találhatott izgalmas kőzetet, míg az AEGIS-szel ez az arány 93 százalékra nőtt.
Emellett, amikor kapcsolatban is van a robot a Földdel, időbe telik, mire a jelzések a két bolygó között megteszik az utat. 2016 májusában a Mars 11 év elteltével a legközelebb araszolt a Földhöz, akkor a rádiójelnek alig több mint 4 percbe került eljutni a bolygóra, majd ugyanennyi idő alatt vissza. Tehát, ha a kutatók szeretnének valamit megvizsgálni, időbe telik a parancsok elküldése is.
A tétlen időszakokat gyakran tudományos veszteségként könyvelik el az ilyen missziókon, mivel pedig egy készülék eljuttatása a bolygóra nehéz és költséges, ezáltal nem is ideális helyzet. Az AEGIS-szel a Curiosity meglátogathat egy új helyszínt, vizsgálatra érdemes célpontokat választhat, és adatokat gyűjthet, miközben a rádiójelre vár. Tehát a kutatók is szabadon választhatnak egy új célpontot, amint újra felállt a kapcsolat.
A Murray-formáció. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/Arizonai Egyetem)
A vizsgálathoz a NASA csapata a szoftverrel megtanította a Curiositynek, hogy a Murray-formációnál minden út után tanulmányozza az alapkőzetet. A formáció agyagkősávokkal tarkított kőzetkibúvás, amelyet valószínűleg folyékony víz hagyott hátra. A kutatók szeretnék feltárni, hogy kémiai összetétele változott-e az idők folyamán, mivel az árulkodna a víz kémiájának módosulásairól, ezáltal több mindent feltárna a bolygó vizes múltjáról.
A Murray-formáció eme elemzése több minta kinyerését követeli meg az agyagkőből, ami más kísérletektől és megfigyelésektől venné el az időt. Az AEGIS-szel viszont a Curiosity kiaknázta a kommunikációmentes időszakokat a művelethez.
Természetesen vannak korlátai az AEGIS-nek, a Curiosity néha egy kőzet árnyékát azonosította igazi kőzetszegélyként. Ennek ellenére, a kutatók szerint a szoftver igencsak hasznos eszköznek bizonyult.
A vizsgálatról a Science Robotics folyóiratban számoltak be.
