Idegméreggel ölték a veszélyeztetett parlagi sasokat

 

Remény halt meg utoljára. Előtte két róka, és egy másik parlagi sas pusztult el Kecskemét mellett a határban. Kegyetlenül megölték az állatokat, idegméreggel végzett velük két férfi.

Egyikük helyi gazda, a másik pedig hivatásos vadász, most vádlottak, először állnak bíró elé. Talán fel sem fogták, jogilag milyen súlyos bűnt követtek el: a vád természetkárosítás, valamint többszörös, különös szenvedést okozó állatkínzás. Ezért halmazatban akár hét és félévet is ki lehet rájuk szabni.

2014 elején ebből lett elege a városföldi gazdának. A rókák tizedelték a baromfit, ő meg teljesen tehetetlennek érezhette magát. Megkereste középkorú ismerősét, a vadászt. Az meg brutális módszerrel próbált segíteni a haverjának. Idegmérget fecskendezett tojásokba, a mérgezett csalit pedig szétszórták a tanya környékén és a szomszédos dűlőben.

A csel bevált, egy róka evett a tojásból, azonnal elpusztult, a teteméből fogyasztott egy másik róka, az is belehalt. Az elhullott állatokat megkóstolta a két sas, az egyik pár száz méterre tudott csak elrepülni, Remény pedig másfél kilométert tett meg, életében utoljára.

Horváth Márton, a Magyar Madártani Egyesület (MME) projektvezetője elmondta: 200 parlagi sas él Magyarországon, ez az uniós példányok kétharmada. Az MME uniós pénzből indított programot a parlagi sasok védelmére, a projekt vezetője azt mondja, ez a kihalástól legveszélyeztetettebb fajok egyike, a csúcsragadozók irtása pedig beláthatatlan következményekkel járhat. Egyrészt elborulhat a természet egyensúlya, emellett emberre is veszélyes az idegméreg. Akár véletlenül egy gyerek is áldozatul eshet, vagy a tápláléklánccal emberi szervezetbe is könnyen kerülhet halálos adag.

A szakértő azt meséli, az is kész csoda, hogy Remény egyáltalán megszületett. A szülei lerakták tojását, de egy építkezés miatt menekülni kellett a fészektől, ekkor magára hagyták. Természetvédők még épp időben fedezték fel, be is indult a mentőakció: Reményt becsempészték egy vércse fészkébe, és vártak. A másik ragadozómadár-tojó sajátjaként kiköltötte, majd táplálta a fiókát. Aztán az állatvédők jeladót szereltek a kis Reményre, szabadon engedték, és közben figyelték mozgását: eleve innen tudták, hogy bajba került.

A kombóképen a Remény nevű parlagi sas (Aquila heliaca) egynapos korában a Körös- Maros Nemzeti Park Dévaványai Területi Egység Túzokvédelmi Állomásán 2013. május 9-én (balról), valamint a madár teteme a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Fővárosi Állat- és Növénykert és az Országos Magyar Vadászkamara közös sajtótájékoztatóján a Margitszigeti Kisállatkertben 2015. február 19-én (jobbról fent). Két parlagi sas tetemére bukkant február 15-én az MME kutyás egysége, a fokozottan védett madarak feltehetően mérgezés következtében hullottak el, ezért rendőrségi nyomozás folyik az ügyben. MTI Fotó: Kovács Attila

A kombóképen a Remény nevű parlagi sas (Aquila heliaca) egynapos korában a Körös- Maros Nemzeti Park Dévaványai Területi Egység Túzokvédelmi Állomásán 2013. május 9-én (balról), valamint a madár teteme a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Fővárosi Állat- és Növénykert és az Országos Magyar Vadászkamara közös sajtótájékoztatóján a Margitszigeti Kisállatkertben 2015. február 19-én (jobbról fent). Két parlagi sas tetemére bukkant február 15-én az MME kutyás egysége, a fokozottan védett madarak feltehetően mérgezés következtében hullottak el, ezért rendőrségi nyomozás folyik az ügyben.
MTI Fotó: Kovács Attila

A szokások tovább élnek

Évtizedekig bevett gyakorlat volt a rókák, varjak mérgezéses irtása. Aztán betiltották, de a múlt századi szokások tovább élnek. A szakértő úgy becsüli, a felszínre került esetek a valóságosak tizedét sem teszik ki. Horváth Márton elmondta: 80 mérgezett parlagi sast tartanak nyilván adatbázisukban.

Egy példány eszmei értéke egymillió forint, a kár így milliárdos nagyságrendű is lehet. Elvétve indulnak eljárások, vádemelésig, ítéletig pedig csak az esetek töredéke jut el. Bár szinte mindig sejtik, ki a sasgyilkos, borzasztó nehéz a bizonyítás: a mezőn ritkán van tanú, és tárgyi bizonyítékot is nehéz találni.

A mérgezésben elpusztult két parlagi sas költőpárt alkotott, utódokat már nem hagyhattak maguk után. Kecskemét környékén akkor másik nyolc jeladós parlagi sast tartottak nyilván, a vád szerint a vádlottak így az állomány fennmaradását veszélyeztették. Az ügyész börtönbe küldené a mérgezőket, letöltendő szabadságvesztést kér rájuk a bírótól.