A Naprendszer jégóriásait vizsgálná meg a NASA

 

Az amerikai űrügynökség új missziós tervei az Uránuszt és a Neptunuszt helyezik középpontba. A Naprendszer peremén függeszkedő két planétát eddig csak egyszer látogatta meg emberkéz alkotta űrszonda.

A NASA több potenciális koncepciót dédelget, többek között elrepüléseket, keringőegységet, sőt még egy olyan szondát is, amely bemerészkedne az Uránusz légkörébe.

A lehetséges missziókról szóló tanulmányt a napokban tette közzé a hivatal a közelgő Planetary Science Decadal Survey-t elősegítendő. A Nemzeti Kutatási Tanács közreadta ajánlás segít meghatározni, milyen célokat érdemes a NASA-nak követnie. A következő felmérés a 2022-2032 közötti tudományos célokat fedi le.

Az Uránusz a Voyager-2 felvételén. (Fotó: NASA/JPL)

Az Uránusz a Voyager-2 felvételén. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

Mindkét bolygót egyetlen űrszonda, a Voyager-2 látogatta meg, amely 1986-ban repült el az Uránusz, és 1989-ben a Neptunusz mellett. Feladata a külső Naprendszer legnagyobb bolygóinak szemrevételezése volt.

Előnyt kovácsolt egy ritka bolygóegyüttállásból, amely lehetővé tette a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz vizsgálatát a Naprendszerből kifelé tartó útja során. (Ikertestvére, a Voyager-1 a Jupitert és a Szaturnusz tanulmányozta, majd 2012-ben belépett a csillagközi űrbe.)

Azóta viszont a teleszkóptechnológia elég sokat fejlődött hozzá, hogy a kutatók bizonyos vizsgálatokat a földfelszínről is elvégezzenek az Uránusz és Neptunusz esetén.

A W. M. Keck-obszervatóriummal például az utóbbi években nyomon követték az Uránuszon felbukkanó, majd szétoszló óriási viharokat. Mindennek ellenére koncentrált, hosszú távú program nem kivitelezhető a Földről, mivel a teleszkópidőt több projekt között osztják fel.

A Voyager-2 felvétele a Neptunuszról. (Fotó: NASA)

A Voyager-2 felvétele a Neptunuszról. (Fotó: NASA)

A két óriásra fókuszáló tanulmányok azt sugallják, hogy mindkettőn folyékony óceán rejtőzik a felhőtakaró alatt, ami tömegük körülbelül kétharmadát teszi ki. Ez a környezet eltér a jóval nagyobb Jupiternél és Szaturnusznál tapasztaltaktól (ezek tömegüket tekintve 85 százalékban gázból tevődnek össze), és a kisebb kőzetbolygókétól – úgymint Föld és Mars -, amelyek szinte 100 százalékban kőzetből állnak.

A NASA közleménye szerint egyelőre nem egyértelmű, honnan származnak a jégóriások, mágneses mezejük miért furcsa tájolású, és bizonyos holdjaikon mi ösztönzi a geológiai aktivitást. Eme rejtélyek tudományos szempontból fontossá teszik őket, emellett érdekességüket hangsúlyozza, hogy több idegen csillag körül is találtak már hozzájuk hasonló planétákat.