Visszatértek jeladós szalakótáink

 

A szalakóták egyedszáma egész Európában jelentősen csökkent, a faj több nyugat-európai országból már kipusztult. A Kárpát-medence állománya egyelőre stabil, ezért ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ projekt keretében újabb négy szalakótát láttak el műholdas jeladóval 2016 nyarán. Ezek a csupán 4,5 gramm tömegű eszközök a madarak testtömegének kevesebb, mint 5 százalékát teszik ki, ezért nem akadályozzák őket mindennapi életükben – írja közleményében a szervezet.

A négy jelölt madár közül kettő, „Bukfenc” és „Fehérlófia” útvonalát csak rövidebb ideig tudták követni. Ennek hátterében az adók meghibásodása is állhat, de nagyobb az esélye a szalakóták elhullásának, hiszen a vonulás nagyon sok veszéllyel jár rájuk nézve.

A két nemrégiben hazaérkezett szalakóta, „Artúr” és „Eleven” útját azonban folyamatosan nyomon követhették. Mindkét madár szeptember elején hagyta el Magyarországot, egy héttel később pedig már mintegy 4000 kilométert megtéve, a Szaharától délre fekvő szavannákról küldtek jeleket – írja a közlemény.

A fákkal tarkított pusztaság a nyár végi esőzések után táplálékban és pihenőhelyekben gazdag életteret kínál a szalakótáknak, ezt kihasználva két hónapig, a száraz évszak beköszöntéig időztek itt. A madarak vonulási sebessége az éppen átrepülendő élőhely minőségével változik, ez annyit jelent, hogy a számukra kedvezőtlen terepet, mint például a sivatagokat, esőerdőket gyorsabban, a legtöbb esetben megállás nélkül repülik át.

Szalakótapár (Coracias garrulus) Pusztaszer környékén 2016. május 19-én. MTI Fotó: Kovács Attila

Illusztráció – Szalakótapár (Coracias garrulus) Pusztaszer környékén. (MTI Fotó: Kovács Attila)

A közlemény szerint a táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják útjukat. „Artúr” és „Eleven” november elején újra folytatta útját dél felé. Az Egyenlítő környéki esőerdőket mindössze néhány nap alatt átszelve, a déli félteke szavannáin már lassabb iramban haladtak.

Végleges telelőterületeiket december elejére érték el a Kalahári sivatagtól északra, Namíbia és Botswana területén, ahol egészen március közepéig tartózkodtak. „Artúr” május 21-én, „Eleven” május 30-án érkezett Magyarországra, azóta újra szokásos költőterületeiken mozognak.

A jeladók adatai alapján szalakótáink őszi és tavaszi repülési útvonalválasztása jelentős különbséget mutatott, úgynevezett „hurokvonulást” írt le, ami a hosszútávú (a Szaharától délre) vonuló madarak egyik tipikus viselkedése. A tavaszi visszaút 1000-1500 kilométerrel keletebbre tolódott, a madarak Afrikából Szaúd-Arábiát, Irakot és Szíriát is érintve tértek haza – összegzi az MME közleményében.