A költözés sem oldaná meg a császárpingvinek gondjait

Ha az antarktiszi tengeri jég olvadását érintő, 2100-ra jósolt előrejelzések igaznak bizonyulnak, az eltűnő jég megfosztja a császárpingvineket szaporodó- és táplálkozóhelyüktől, veszélybe sodorva az állományokat. Vajon képesek-e a madarak más fajokhoz hasonlóan költözéssel elmenekülni a változás elől?

A Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) friss kutatása szerint a válasz nemleges. Eredményeik arról tanúskodnak, hogy a szétszóródás révén egy bizonyos ideig talán fennmaradhatnak az állományok, de ha a tengeri jég állapota tovább romlik, a ma ismert 54 kolónia az évszázad végére katasztrofális hanyatlással néz szembe. A szerzők szerint ezért a császárpingvint veszélyeztetett fajként kellene besorolni.

A kapcsolat a faj képviselői és a tengeri jég között igen törékeny: a túl kevés tengeri jég csökkenti a költőhelyek és a táplálkozóhelyek elérhetőségének esélyét, míg a túl sok jég hosszabb táplálékszerző utakat von magával a felnőtteknek, vagyis a fiókák kevesebbszer jutnak élelemhez.

Császárpingvinfiókák óvodája az Antarktiszon. (Fotó: AFP)

Császárpingvinfiókák óvodája az Antarktiszon. (Fotó: AFP)

A kutatók csak az utóbbi években ismerték fel, hogy a pingvinek képesek optimálisabb környezetbe költözni. Stephanie Jenouvrier, a WHOI biológusa és a tanulmány fő szerzője közleményében kifejtette, 2014 előtt a tanulmányok nem szenteltek figyelmet a populációk közötti mozgásnak. Azóta viszont a műholdas felvételekre és genetikára alapozott kutatások megerősítették a faj szétszóródási képességét.

Annak megerősítésére, hogy a migráció segíthet-e végezetül a császárpingvinnek megvédenie magát a populációs hanyatlástól, a kutató matematikusokkal fogott össze, hogy kifinomult demográfiai modellt állíthasson fel a kolóniákról. Ehhez a Pointe Géologie-nél – az egyike annak a maréknyi helyszínnek, ahol hosszú távú vizsgálatokat végeznek a madarakkal – begyűjtött adatokat használta fel.

A modell nyomon követi az állományok kapcsolatát, miközben a pingvinek új élőhelyre költöznek az optimális feltételekért. A betáplált adatok között megtalálható a madarak által megtett távolság, valamint a migrációs viselkedés és ütem. A modell emellett számba veszi a tengeri jeget érintő előrejelzéseket az egyes kolóniák sorsának felderítésére.

A kutatás egyik meglepő aspektusa Jenouvrier szerint a pingvinek reakcióinak széles tartománya volt a modellben reprezentált különféle szétszóródási forgatókönyv tekintetében. Bizonyos esetekben a költözés révén felduzzadtak a kolóniák, más esetekben drámai hanyatlás következett be. Átlagosítva az eredményeket azonban a modell zord képet vázolt fel 2100-ra, függetlenül attól, hogy milyen távolságra költöztek a pingvinek, vagy milyen bölcsen választották meg új élőhelyüket.

Császárpingvincsalád a Weddell-tengernél. (Fotó: AFP)

Császárpingvincsalád a Weddell-tengernél. (Fotó: AFP)

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy míg a költözés hathatós reakció lehet a klímaváltozásra bizonyos esetekben, az előre vetített, felgyorsult jégolvadási ütem bonyolult dinamikát szolgáltat. Az éghajlatváltozás nem statikus esemény, ezáltal ha a pingvinek jobb feltételeket nyújtó helyszínekre is vándorolnak, azok a feltételek is drámaian megváltozhatnak egyik évről a másikra.

Úgy hiszik, eredményeik segédkezet nyújthatnak a faj státuszának felülvizsgálatára, amelyet még 2014-ben indított el az Amerikai Halászati és Vadvédelmi Szolgálat azzal a céllal, hogy felderítse, be kellene-e venni a császárpingvint a veszélyeztetett fajok törvényének hatálya alá. A kutatók szerint a tanulmány megerősíti, hogy a klímaváltozás veszélybe sodorja az állatokat, ezért a védelemre szükség van.

A védettségi státusz elősegítheti új halászati szabályzat életbe léptetését a Déli-óceánon, és megvilágítja az új globális védelmi stratégiák szükségét. Ezenfelül érzékenyebbé teheti az embereket a klímaváltozás kérdésére, ami a káros emissziók csökkentett kibocsátását eredményezheti.

A vizsgálatról a Biological Conservation folyóirat számolt be.