A díszlet nem dísz, akár egy előadás bukását is okozhatja

 

Miként születik egy ötletből egy egész világ a színpadon? Horesnyi Balázs díszlettervező többek között erről is mesélt interjújában.

- A díszletnek elsősorban mi a funkciója a színpadon? Szép hátteret szolgáltatni a történethez vagy külön jelentéstartalommal kiegészíteni a darabot?- A díszlet meghatározza az elődás egész stílusát, milyenségét. Egy rendező neki sem áll a darab elkészítésének anélkül, hogy ne lenne ötlete, alapgondolata a díszletre. Már a munka kezdetén hívja a díszlettervezőt, akivel hasonló a kapcsolata, mint a filmrendezőnek az operatőrrel. Ők ketten közösen alakítják ki az egész darab sajátos, csak arra az alkalomra érvényes világát. Ezért nem működik az soha, hogy a már kész díszlethez rendeznek új darabot. Egy előadás egyszeri és megismerhetetlen.

Sajátos jelentéstartalommal természetesen élhet a díszlet, de nem jó, ha direktbe üzenünk vele, és már az első jelenetben elárulunk valamit. Az egész előadásnak – a színészek játékával együtt – kell magában hordoznia a darab szimbólumrendszerét. Sugallni természetesen végig lehet, például a nyomasztó légkört, verőfényes jókedvet, de meg lehet buktatni egy előadást egy színnel, rosszul választott világítással is. Molnár Ferencet például meg lehet buktatni, ha nincs függöny, vagy ha nagyon sötét tónusúra vesszük a Játék a kastélyban című művét. A rossz díszlet tönkreteheti a darabot, és rengeteg szempontot figyelembe kell venni a tervezés előtt. Ilyen a kor, amelyben a történet játszódik – néha nem lehet rajta változtatni, máskor jobbat tesz az előadásnak, ha másik századba helyezzük át. Nagyon fontos, melyik színházban készül a mű, ahogy az is, ki játssza a főszerepet, mert az ötletelés során már vele képzelem el a jelenetet

Jelenet ifj. Johann Stauss A cigánybáró című nagyoperettje próbáján a fővárosi Erkel Színházban 2017. március 22-én. A darabot Szinetár Miklós rendezésében március 24-én mutatják be. MTI Fotó: Soós Lajos

Jelenet ifj. Johann Stauss A cigánybáró című nagyoperettje próbáján a fővárosi Erkel Színházban 2017. március 22-én. A darabot Szinetár Miklós rendezésében március 24-én mutatták be. (MTI Fotó: Soós Lajos)

- Ha ennyi mindenre kell figyelni a tervezés során, hogyan, mivel lehet elkezdeni a munkát?
- Mindig a szövegből kell kiindulni. Először elolvasom a darabot, és arról beugrik egy kép, amelyet elkezdek kibontani. Kihagyhatatlan a mű elemzése, mert a díszlettervezés során figyelembe kell venni a járásokat: kik sétálnak be a színpadra, hányan vannak a színpadon a jelenet alatt. A díszlet ugyanis meghatározza, mennyi úton és módon lehet bejönni, merre lehet lépni, hangsúlyos lesz-e a szereplő megjelenése, vagy sem. A színészt is inspirálja, milyen a helyszín, másképp játszik egy leszűkített, vagy egy hatalmas, üres térben, egy megdöntött, vagy épp mozgó talajon. Egészen más, ha végtelen sivatagban, vagy zegzugos, kiismerhetetlen alaprajzú könyvtárban járunk. Az sem mindegy, hogy oldalt sétál be az új szereplő, vagy a színpad közepén van egy ajtó, és aki azon belép, azonnal hangsúlyt kap. Molnár Zsuzsa, aki a Kaposvári Egyetemen tanítja a díszlettervező szakosokat, mesélte, hogy azt a feladatot adta az elsősöknek: tervezzék meg a padlóját a Macbeth első jelenetének, ahol a három boszorkány jön. Milyen ez a talaj? Kiszáradt? Mocsaras? Gránit? Vagy gumiszőnyeg? A szereplők lépés közben belesüppednek vagy csúsznak rajta? Egészen más hangulatot teremt mindegyik, és alakítja a színészek játékát is.

Jelenet ifj. Johann Stauss A cigánybáró című nagyoperettje próbáján a fővárosi Erkel Színházban 2017. március 22-én. A darabot Szinetár Miklós rendezésében március 24-én mutatják be. MTI Fotó: Soós Lajos

Jelenet ifj. Johann Stauss A cigánybáró című nagyoperettje próbáján  (MTI Fotó: Soós Lajos)

- A Magyar Állami Operaház március végén mutatta be Ifj. Johann Strauss A cigánybáró című nagyoperettjét, amelynek ön tervezte a díszletét. Ott hogyan indult el a közös munka a rendezővel?
- Szinetár Miklós nagyon konkrét és pontos elképzeléssel keresett meg: szerette volna, ha a díszlet középpontjában egy ringlispíl áll, és eköré szerveznénk az egész játékot. Ez az ötlet máris meghatározta a darab hangulatát és rendszerét, a belépésektől kezdve a lehetséges járásokon át az apróbb megoldásokig. Adott volt egy forgó tér és a vurstlinak, a bécsi Práternek a világa. Onnan merítettük a részleteket, a körhinta lovait, sárkányait, ügyelve arra, hogy a várási festés kicsit csálé, kicsit pontatlan. Ferenc Józsefet is úgy ábrázoltuk, kissé bandzsán, ahogy 150 éve festhette valaki a céllövölde mellett. Régi, hagyományos díszlettechnikával és anyagokkal – fa, vászon, festék – dolgoztunk, így ez a díszlet megszülethetett volna 150 éve is, mégis közben nagyon újszerű volt az ötlet, és mai, élő, izgalmas világ született a színpadon.

A cikk a kultura.hu oldalon folytatódik, erre a linkre kattintva érhető el.