Tetőteraszokon próbál új életet lehelni Hongkong magányos és egyre elöregedő társadalmába. A toronyházak és felhőkarcolók tetején növesztett zöldséges kertek nem csupán az élelmiszer előállítására szolgálnak, hanem rejtett oázisokkal örvendeztetik meg a rohanó városban megfáradt lakókat.
Egy salátalevére szálló pillangó általában nem okoz hatalmas meglepetést. De a hongkongi Bank of America 39 emeletes tornyának tetőteraszára épített oázisban örömmel látják a váratlan vendéget, hiszen minden bizonnyal kilométereket tett meg azért, hogy meglátogassa a tetőre épített metropolisz-farm különböző növényeit.
A legújabb kínai innováció immár nem a high-tech iparág, de nem is a fogyasztói társadalom mozgatórugója. A “Rooftop Republic” Tetőtéri Köztársaság nevű kezdeményezés alapítói egy olyan közösséget szeretnének létrehozni a mindig rohanó, túlzsúfolt nagyvárosokban, ahol az emberek egy kis időre megpihenhetnek, és a természetben gyönyörködhetnek. Még az sem probléma, ha az említett oázist a világ egyik legsűrűbben lakott fővárosában hozzák létre, hiszen a tetőn sétálva a fülsiketítő forgalom helyett csak a szél süvítése hallatszik.
#Rooftop farms on a 39/F building are making #urbanfarming cool in #Hongkong where 90% food are imported https://t.co/2WYExEyJZh @BBC_Future
— Irene Hui (@irene_hui) 2017. május 18.
A hongkongi időjárás tökéletes a legtöbb elültetett zöldségnek, a fővárosi klíma az év minden időszakában alkalmas a növénytermesztésre, szinte minden megterem ezeken a titokzatos tetőkön. 150 méter magasságban nő a paradicsom, a saláta és a brokkoli,a toronyban dolgozók pedig minden nap fellátogatnak a tetőre, hogy gondját viseljék a kis ültetvényeiknek. A zöldségeket viszont nem maguknak növesztik, a helyi ételbankba viszik, hogy nem csak maradékokkal legyen tele a készlet.
Elkél a friss zöldség a sűrűn lakott fővárosban
A zsúfolt fővárosban 5-6 millió ember él szinte beszorítva, az élelmiszer 90 százalékát ezért a vidéki településekről vásárolják. De a vidéken drasztikusan terjedő élelmiszer-fertőzés után egyre több kínai keresi a helyi árukat, és ha a földön nincs elég hely a zöldségek termesztésére, akkor a magaslati levegőben próbálkoznak.
Az étel termelése azonban csak a projekt egyik célja. A Tetőtéri Köztársaság célja az, hogy nyugalmat adjon a nagyvárosokban élő embereknek a hétköznapi rohanás közepette, lehetőséget teremtsen a magányos embereknek az ismerkedésre, egy új baráti kör kialakítására.
Szociológia kísérlet a tetőn
Tehát a projektet valójában egy társadalmi kísérletnek is tekinthetjük, ami nem csupán a faital nemzedéket próbálja lelassítani, hanem két olyan társadalmi csoportot is bemutat egymásnak, akik normális körülmények között valószínűleg sosem találkoznának egymással: összekapcsolják a kozmopolitákat és a gazdákat.
A szervezet vidéki gazdákat alkalmaz a tetőre épített zöldséges kertekben, akik különórákat tartanak a tetőközösség tagjainak a növénytermesztésről. A szervezők abban reménykednek, hogy ez a tudás nem vész el a mostani nemzedéknél, hanem közösségteremtő tradícióvá válik. A vidéki gazdáknak is megéri a projekt, hiszen állandó bevételi forrásuk lesz a vetőmagok eladásából és az oktatásból.
A magaslati kertek a halláskárosult és más, fogyatékkal élő emberek számára is felüdülést jelentenek, hiszen a természet közelsége terápiaként hat rájuk és megnyugtatja őket.
A kertek megálmodói szerint ezekre a kis oázisokra is alkalmazható a kávé analógiája. A kávécserje importált termése eleinte luxusnak számított, majd egyre jobban elterjedt, mára pedig már nélkülözhetetlen termékké, életstílussá vált. A tetőn termesztett gyümölcsöskertekkel is ez a céljuk az ötletgazdáinak: azt akarják elérni, hogy a növénygazdálkodás népszerűvé váljon.
Ha a kávénak sikerült, a tetőkertek is elterjedhetnek
A cikk szerzője a tetőtéri gazdálkodás lehetőségeinek kutatása közben a Hongkongi Tájépítészeti Egyetem professzorával, Matthew Pryorral beszélgetett, aki 25 éve költözött a kínai fővárosba az Egyesült Királyságól.
“A város lendülete és az intenzitás már-már függőséggé válik. Az ember nem szereti, de már nem tudna nélküle élni” – mesélte az oktató, aki a fővárosi tetőteraszok területének becslését próbálja elkészíteni. Jelenlegi becslései alapján öszesen 695 hektárnyi tetőterasz áll rendelkezésre, ami a New York-i Central Park kétszerese. A számításból az is kiderült, hogy a tetőteraszokon több hely van, mint a földön.
Pryor szerint a magaslati kis kertek Kína elöregedő társadalmára is pozitív hatással lennének. Az idős emberek két módon harcolhatnak a demencia ellen: a testmozgással és a társalgással. Ezekben a kertekben mindkettőre lehetőségük lehet, ráadásul a farmok hőszigetelőként és hangszigetelőként is alkalmazhatók, így rezsicsökkentésként is beválnának.
A tetőteraszok spontán kezdtek kialakulni, és ami a legérdekesebb, egyszerre. Összesen 60 ilyen kis kertet találni a fővárosi toronyházak tetején. Pryor éppen ezért már felvette a kapcsolatot a kormánnyal, és arról próbálja meggyőzni a tisztviselőket, hogy ismerjék el a tetőgazdaságokat, mint legitim vállalkozásokat, hogy ezután a várostervezés szerves részévé válhassanak.
A tetőtéri oázisok elterjedése nem csupán Hongkongban lehetséges, az új projekt a jövő városainak arcát is jelképezhetik, helyben Hong Kong az első kísérlet. Ha a kávéhoz hasonlóan a tetőtéri gazdálkodások is népszerűvé válnak és elterjednek, akkor a világ többi országa is bátran követheti a kínaiak példáját, akik még a túlnépesült városukban is képesek ilyen rejtett gyöngyszemeket alkotni.
