Tajvani kutatók dekódolták azokat a korábban ismeretlen szimbólumokat és formákat, amelyekkel a nagyúszójú kalmár díszíti magát, illetve azt is felderítették, mindezeket mire használja.
A nagyúszójú kalmár (Sepioteuthis lessoniana) a testében természetesen előforduló színes komponenseket aknázza ki, amelyekkel vonalakat, pettyeket és csíkokat fest bőrére különféle árnyalatban és komplexitásban, jelezvén igényét egy jövendőbeli párra, illetve, hogy elriassza potenciális ellenfeleit.
Chuan-Chin Chiao professzor vezetésével a tajvani kutatócsapat a Kelet-kínai-tengeren, Tajpej közelében vette szemügyre természetes környezetében a kalmárfajt. Az állatnak vonzó otthont építettek a víz alatt bambuszlevelekből és –ágakból, hogy a nőstényeknek biztos helyet nyújtsanak a peték lerakásához, majd a kikelt apróságok védelméhez.
Három hónapig dokumentálták az érdeklődő kalmárok mozgását és küllemét, ismétlődő mintákat keresve a párosodó partnerek színváltozásaiban. Meglepetten vették észre, hogy a víz alatti show elegáns és különleges mozgásokat is felölel, amelyek nemtől és szociális státusztól függően eltértek.
Például, amikor két hím egy lehetséges partnerért küzd, körözni kezd egymás körül a magasabb pozícióért versengve. Eme „tánc” akkor zárul le, amikor a győztes a szó szoros értelmében a vesztes hátán landol. Győzelmét erős vizuális bemutatóval szilárdítja meg, amelyet minden jelenlévőnek közvetít, beleértve jövőbeli partnerét is. A vesztest viszont nem semmisíti meg teljesen, hiszen annak még mindig van esélye megtermékenyíteni a nőstény néhány petéjét, jóllehet már csak a peterakási időszakon kívül.
A nőstény kalmárok a peterakási időszakban több hímmel is párosodnak. A versengő hímekhez hasonlóan ők is kifejező mintázattal élnek a lehetséges partnerek felkutatására. A sötét színmintázat elutasítást jelent.
Összességében a kutatók öt általános viselkedési mintázatot figyeltek meg sajátos mozgással és színjelzésekkel, amelyek mind összefüggésben voltak az adott egyed szociális rangjával is.
A mintázat, a mozgás és az ezzel járó viselkedés bonyolult nyelvezetét a kutatók „etogramba” (egy faj kommunikációs módszereinek szótára) sűrítették, amely a későbbiekben elősegítheti a hasonló vizsgálatokat, nemcsak eme igen kifejező fejlábúaknál, hanem más fajoknál is.
A vizsgálatról a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban számoltak be.