Nem új vallási közösség alapítása volt a reformáció célja

A reformátorok első nemzedékének törekvése nem egy vallási közösség alapítására, hanem a meglévő egyház dolgainak kiigazítására irányult - mondta a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke Szennán csütörtökön.

Bogárdi Szabó István a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának a reformáció kezdetének 500. évfordulójára a somogyi településen megrendezett, A protestáns egyházak misszió című konferencián emlékeztetett: a reformátorok első nemzedékének törekvése nem egy vallási közösség alapítására, hanem a meglévő egyház dolgainak kiigazítására irányult.

A reformáció elnevezés is egy tudatos választás eredménye volt, a szó ugyanis külső, formális, alaki megjelenésre vonatkozik.

Zűrzavar volt 500 éve

Melanchthon, az ágostai hitvallás apológiájában leszögezte, hogy nem akarnak semmi újat, nem találtak ki semmi újat, amit mondanak, az van a bibliában, azt mondták az egyházatyák, ők a hét nagy óegyházi ökumenikus zsinat végzéseit aláírják, elfogadják, csak meg akarják tisztítani az egyházat a sokféle rárakódott, a keresztény élet tisztaságát megterhelő dologtól – közölte.

Bogárdi Szabó István szavai szerint a 16. századi Európa “talán utoljára egészen elképesztő, erjedő, kavargó, zűrzavaros vallásosságot mutatott”. Az emberek vallásosak voltak mindenféle értelemben, “vallásosságot nem kellett alapítani”, a reformáció és később a katolikus reformáció is inkább a sorokat akarta rendezni, mederbe akart terelni.

A zsinati elnök hangsúlyozta: igen kevés olyan 16. századi reformátori nyilatkozatot lehet találni, amely világmisszió tervét fogalmazott volna meg, vagyis azt, hogy el kell menni a világ másik felére, vagy meg kell győzni a mohamedánokat, s el kell terjeszteni Krisztus evangéliumát.

A missziót a szónak a 20. századi értelmében a katolikus reformáció indítja el, legjelesebbül az egymással folyamatosan rivalizáló ferences és a jezsuita rend, képviselőik a spanyol, portugál terjeszkedés révén már a 16. század végén ott vannak Indában, Kínában, Japánban, Latin-Amerikában – jegyezte meg.

Egy érdeklődő a reformáció 500. évfordulója alkalmából megnyílt Ige-idők című jubileumi kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeumban 2017. április 26-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Úgy vélte, a reformáció vonatkozásában egyfajta missziónak az a szellemi harc tekinthető, amely például Genf központtal folyt propaganda, különböző iratok, bibliafordítások készítése, lelkészi képzőhelyek vonatkozásában, a városnak azonban “eszébe nem jutott” tengerentúli misszióállomás létesítése.

Hozzátette, Európán belüli missziónak nevezhető az elveszített katolikusok visszatérítése, vagy a potenciális protestánsok megszerzése.

Bogárdi Szabó István felhívta a figyelmet arra, hogy a wittenbergi egyetem vezetői nagy érdeklődést mutattak az akkori Magyarország iránt, ez volt ugyanis az európai kereszténység és az iszlám legközvetlenebb találkozási felülete.

Érdekelte őket, hogy ha elkezdődött a reformáció és megújult az egyház, megtértek-e már a törökök – mondta a zsinati elnök, aki szerint erről nehéz lehetett számot adni, mert törökök nagyobb számban csak a katonai központokban voltak jelen, a végrehajtóik pedig többségében keresztények voltak.

Bogárdi Szabó István rámutatott, volt egy elgondolás, hogy “a mohamedánok is rendes emberek, csak az istenük rossz”, “el kell őket vezetni a jó istenhez”. Ezek a gondolatok a 16. század végére leülepedtek, elszivárogtak – fogalmazott.

A zsinati elnök kitért rá, hogy a protestáns és a katolikus reformációnak lényeges hozzájárulása van a modernkori missziókhoz. Ennek alátámasztására II. János Pál pápa egy enciklikáját hozta fel példaként, amely arról szól, miként kell működnie, élnie egy keresztény közösségnek nem keresztény környezetben.

Nem tartanak Európa iszlamizalódásától

A zsinati elnök a mai illegális migrációra utalva kijelentette: egyáltalán nem tart attól, hogy ha túl sok mohamedán érkezne Európába, “rákényszerítenék” az iszlámot a kontinensre, “és maholnap mindenki kelet felé tájolva végezné az imádságot”.

“Azért nem tartok ettől, mert ennél rosszabbtól tartok” – jelentette ki. Szavai szerint a 150 évnyi török hódoltság alatt a törökök vallási kérdésekben toleránsak voltak, mert valakinek adót kellett fizetnie. Az iszlámban a muszlim nem adózik, ez a dimma rendszere, amelyben az adót a pogányoknak kell fizetni.

Szávai Ferenc, a Kaposvári Egyetem rektora a reformáció jelentőségére utalva arra hívta fel a figyelmet, hogy a történészek egy része állítja: az újkor kezdete nem a nagy földrajzi felfedezések, vagy az angol polgári forradalom, hanem a szellemi és vallási téren sokszínűséget jelentő reformáció.

A konferencián előadások hangzottak el Ravasz Lászlónak a keresztény egyetemesség kérdésével kapcsolatos gondolkodásáról, a reformációnak a képzőművészetre gyakorolt hatásáról, az úgynevezett fiumei misszióról, a protestantizmus szellemiségében végzett könyvkiadásról, mecénatúráról, és egyebek mellett a protestantizmus terjedésének problematikáiról is.